Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
5. szám - Vasvári Vilmos: A Vemagt gleccser hidrológiai viszonyai
VASVÁRI V.: A Vernagt gleccser hidrológiai viszonyai 295 lességi koordinátákká! adható meg (/. ábra). A Vemagt gleccser olvadék vizének közvetlen befogadója a Vernagt patak, amely a Rofenache-ba torkollik, a Rofenache a Venter Ache-ba, az az Ötztaler Ache-ba, amely Innsbrucktól nyugatra az Innbe torkollik, míg az Inn a Duna felső folyásának legfontosabb mellékfolyója ( Moser et al., 1986). 1. ábra: A Vemagt gleccser területi elhelyezkedése ( Oerter et al, 1982) A Vernagt patak kísérleti vízgyűjtőjének teljes területe 11,441 km 2. Ebből az eljegesedett terület arányának a változását az 1970-es évektől az 1. táblázat mutatja. 1. táblázat: A Vernagt gleccser területe és részaránya a Vernagt patak kísérleti vízgyűjtőjén ( Moser et al, 1986; Escher-Vetter & Reinwarth, 1994) A Vemagt patak vízmérce állomásig terjedő vízgyűjtő medencéjének tengerszint feletti magassága 3125 m átlagosan, legmagasabb pontja 3633 m, míg legalacsonyabb pontja 2635 m. A gleccser legalacsonyabb pontja ezzel szemben 1979-ben 2747 m, míg 1999-ben 2760 m tengerszint feletti magasságban feküdt. A sokévi (1974-2000) éves csapadékmagasság átlagosan 1475 mm, melynek 70 %-a hó formájában hullik, míg az éves átlagos lefolyás 1718 mm. A közepes évi léghőmérséklet a meteorológiai állomáson 2640 m-es magasságban -2°C. A legmelegebb nyári hónap a július. Átlagos hőmérséklete 6°C, ezzel szemben a leghidegebb téli hónapok átlag hőmérséklete -10°C (Braun et al., 1999). A Vernagt gleccser történelmi megfigyelései Az Alpokban több gleccsert is megfigyeltek már hoszszú évszázadok óta. Ezek közül az egyik és legrégebben megfigyelt valamint hiteles leírásokban rögzített gleccser a Vemagt gleccser. A Vemagt gleccser intenzív megfigyelésének az oka a gleccser különös viselkedése volt. Ez a jelenség a gleccser szokatlanul gyors, periodikusan fellépő előrenyomulása (glacier surge - gleccser előrenyomulás/áramlás) volt. Hasonló jelenség a világon igen kevés gleccserre jellemző, Kanadában és Alaszkában jegyeztek fel ilyen gleccsereket, vagy pl. a Kutiak gleccsert a Karakorumban, mely 1953-ban 12 km-t nyomult előre 3 hónap alatt (Gletscher, Schee und Eis, 1993). Az Alpokban ez a jelenség kevesbé jellemző, legjobb példája a Vemagt gleccser. A „csúszó gleccserek" a gleccser fenéken jelentősen feldúzzasztott vízzel, finomszemcsés, vízzel telített fenékmorénával és a gleccserjég intenzív széttöredezésével járnak együtt. Hogy ezeknél mennyire beszélhetünk okokról vagy következményekről egyelőre kérdéses. A Vemagt gleccser az újkorban a vele szomszédos, azonban lényegesen kisebb Guslar gleccserrel együtt többször nyomult előre surge-szerű kitörésekben a keresztben fekvő Rofen völgyébe, ahol jéggátat képzett. A jéggát jégtavak kialakulásához vezetett, melyek a fokozatos vízállás emelkedés következtében a jéggát átszakadását, és ezáltal részben katasztrofális kitöréseket okoztak. összesen négy ilyen jégtóképződéssel járó előrenyomulási időszak ismert (Nicolussi, 1990), melyeket a 2. táblázatban foglaltuk össze. 2. táblázat: A Vernagt gleccser tóképződési periódusai (Moser el al, 1986) Tóképzödés kezdete Lassú kiürülés Spontán kiürülés 1599 1601 nyara 1600. júl. 20.» 1676 1679 nyara 1678.júl. 16. 1681 nyara 1680. júl. 14. 1771 1771 nyara 1773. júl. 23. 1774 nyara 1845 1846 nyara 1845. jún. 14. 1847. máj. 28. 1848. jún. 13. * katasztrofális kitörés Az 160l-es évből származó feljegyzések jelölik az ausztriai gleccserkutatás kezdetét, ami gleccser megfigyeléssel és kissé meglepő módon hatósági kezdeményezéssel indult meg. A II. Rudolf császár részére összeállított kormányzatijelentés mellékleteként egy képes ábrázolás is készült a gleccserről ill. az általa felduzzasztott jégtóról (2. ábra). A jelentésből és az akvarellezett tollrajzból igen jól rekonstruálható az akkori helyzet. A korai feljegyzések rekonstruálásában az egyetlen nehézséget az akkoriban Tirolban használt különböző hosszmértékek (öl és rőf) átszámítása okozta. A megfelelő átszámítások eredményeképpen a 3. táblázatban foglaltuk össze az 1600-as években képződött jéggátak és jégtavak méreteit. A korabeli feljegyzések olyannyira pontosak voltak, hogy a ma rendelkezése álló terepmodell segítségével helyreállítható és számítható volt a különböző időszakokban keletkezett jégtavak vízszintjeinek tengerszint feletti magassága és az ezekhez a vízszintekhez tartozó tótérfogatok is (3. ábra). Év Gleccser terület (km 2) Százalékos arány (%) 1974 9,301 81 1979 9,550 84 1982 9,350 82 1990 9,088 79 1999 8,466 74
