Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Megemlékezések Dégen Imre (1910–1977) vízügyeink 1955–1975 közötti vezető egyénisége elhunytának 25. évfordulója alkalmából (Szeged, 2002. június 17-én) - Papp Ferenc: Emlékezés Dégen Imrére, az Országos Vízügyi Hivatal elnökére, a nagy árvizek kormánybiztosára

26 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF

. 1. SZ. lesztését. (1977. június 16-án is Kiskörére igyekezett gépkocsiján, amikor 8 óra 53 perckor - a 3. sz. föút 88+500 km szelvényében - halála „megállj"-t parancsolt). Pénzügyi lehetőségei azonban már korlátozottak voltak, a potenciális támogatók távolodtak, s nem volt könnyű elviselnie az olykor érdemtelen emberi gyarlóságokat. (Ezekről nem beszélt, ezek súlyát magában hordozta ...) Halálának 10. évfordulóján Kiskörén emlékeztünk rá, mint a Közép-Tisza vidéki Intéző Bizottság első elnökére. Ugyanakkor megtettük azokat a hatósági lépéseket, hogy a vízlépcsőhöz vezető névtelen utcát róla nevezzék el (A tanácsi hozzájárulás ellenére, sajnos ez nem történt meg). Dégen Imre vízgazdálkodás-fejlesztésének szelleme és eredményessége Dégen Imre Széchenyi szellemiségével irányította a vízügyet abban az időben, amikor ez nem volt természetes, amikor még nem volt szabad megkoszorúzni Tiszadobon a Tisza-szabályozás emlékművét. Ismerte Széchenyi Alfölddel kapcsolatos vízszabályozási tervét, hogy az ármentesítést, lecsapolást kövesse az öntözés és víziszállítás (hajózás). Az árvédelmi művek (a Tisza-völgyben) az 1932. évi árvízszinthez, a belvízlevezetési művek az 1940-42. évi belvíz mértékéhez már kiépültek. Az öntözéses gazdálkodás az 1937. évi Öntözési Törvényben meghatározott program szerint eredményesen fejlődött. A Duna-Tisza csatorna építése a háború után megkezdődött, a belvízi hajózó utak is épültek. Úgy tűnt, hogy tért hódít a vizek többcélú hasznosítása. Mindez egy más gazdaságpolitikai irányultsággal, s annak korlátai között. (Részletezése túlnő az emlékezésen. ) Dégen Imre vezetésével felgyorsult a vizek többcélú hasznosítása, és törvényszerűen a vizek védelme. Vezetése alatt elérkezett a komplex vízgazdálkodás-fejlesztés kora, (Vízügyi Közlemények, 1976. évi 2. füzet), és mindjobban bővült a vízgazdálkodáshoz kötődő környezetvédelmi, természetvédelmi szemlélet. A tárcák közül elsőként építette be az OVH szervezetébe az önálló Környezetvédelmi Osztályt, dr. Starosolszky Ödön vezetésével. Dégen Imre munkássága eredményeként értékelhetjük: 1 Kialakult a vízügyek teljes körére kiterjedő országos és területi irányítás egységes szervezete. Sajó Elemér - 1931-ből idézett - intelmét valósította meg: „A háború előtt nagy bajokat okozott a vízügyeknek három minisztériumba történt széttagolása. A károkon okulva gondoskodni kell az összes vízügyeknek egyesítéséről". Ö megtette, az egységes vízügyi ágazat sikeres vezetője lett. 2. Vezetésével a vízgazdálkodási tárca a legnagyobb beruházó lett Részesedése a népgazdasági beruházásokból az 1955. évi 2,02 %-ról 1980-ig 5,47 %-ra növekedett Ebben óriási szerepe volt személyes ambíciójának. 3 Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlatban az Alföldön - már 1959-ben - mintegy 600 millió m

3 síkvidéki tározótér létesítését irányozta elő. Ez azonos azzal, mintha az öntözési idényben az Alföldön még egy, a Tiszával azonos kisvízhozamú folyónk lenne (Vízügyi Közlemények, 1960. évi 1. füzet). 4. Korszakos jelentőségű átalakulás ment végbe a vízügyi ágazat gépesítésében és műszaki fejlesztésében. Szinte a semmiből indulva teremtette meg a 30 ezer fős vízépítő ipart és a vízgépészete. 5. A vízügy nemzetközi kapcsolatait lényegesen kiszélesítette, és mind nagyobb lett az ágazat szellemi exportja 6. Újszerűen hatott a térségi vízgazdálkodás, a környezet- és természetvédelem összehangolt fejlesztése. Vallotta, nekünk mint „vizeseknek" nemcsak jogunk van beavatkozni a természet rendjébe, hanem kötelességünk is. De, kötelességünk azt magasabb szinten helyreállítani. 7. Kiemelt feladatként kezelte a vizek humán célú hasznosítását, természetes tavaink (Balaton, Velencei tó) térségében az infrastruktúra fejlesztését. Üdülő és horgásztavak tucatja létesült (Orfííi-tó, Maty-én tározó, Erdős-pusztai tavak ...) 8. A megújuló vízenergia hasznosításának elkötelezett híve volt. 1000-1200 MW teljesítményű szivattyús energiatározás, és 300 MW vízerőmű szerepelt távlati terveiben 9. Nem az Ö alapgondolata volt, de kora vízgazdálkodási tervei közt szerepelt a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer is - de egy későbbi időpontban - akkorra, amikorra elkészül a Rajna-Majna-Duna transzkontinentális víziút. A reménybeli vízerőműtől várható évi 1,8 milliárd kWó energiát nagy természeti adottságként értékelte. 10. A vízellátás és csatornázás is dinamikusan fejlődött. Nyugdíjazása előtt Körösszegapátiban még átadta az ezredik vízmüvet A közműolló növekedésének oka nem szemléletbeni volt, hanem a szegénységünké. Összegezve munkásságát, elmondhatjuk, hogy Trianon óta nem volt olyan két évtized, amelyben a vízügy, az említett szakterületeken olyan nagyot fejlődött volna, mint Dégen Imre vezetése idejében. Mégis inkább tévedéseiről, bukásának okairól tud a közvélemény, többségében még a szakközvélemény is. Ez az alkalom az emlékezésé, az idő is rövid volna munkájának teljeskörű értékelésére. Alkalmas viszont az emlékezés arra, hogy ráirányítsa az ágazat vezetésének figyelmét, hogy az élők még továbbadhatják a Dégen-korszak két évtizedének tanulságait az utókor számára. Ár- és belvízi munkásságáról Dégen Imre a Kárpát-medence természet-földrajzi adottságát ismerve tudta, hogy alig van a világon olyan ország mint hazánk, amelynek jóléte, fejlődése jobban össze ne fonódott volna az ártereket oltalmazó töltések sorsdöntő kérdésével. Tudta azt is, hogy az árvizek magasságának növekvő irányzatával, mint természeti adottsággal számolni kell. Ezért „békeidőben" is kiemelten kezelte az árvédelmi művek fejlesztését. Vezetése időszakában több mint 70 millió m

3 földet építettünk be árvízvédelmi rendszerünkbe. Ezzel részese volt annak is, hogy 1980-ban Állami-díjjal ismerték el a Tisza-völgyi árvízvédelmi rendszer fejlesztését. Árvízi vonatkozásban különösképpen magas mércét állított önmagának, és beosztottaival szemben is. Egy-egy téves döntésért vagy töltésszakadásért többen fizettek munkakör változással. (Ezeket azonban humánosan rendezte). Magas mércéjéhez mozgató rugó volt - az elődöktől gyökerező gondolat, hogy az árvédelmi rendszer fejlesztéséhez csak annak szabad volna hozzászólni, aki ismeri, átérzi az árvédekezés sorsdöntő jelentőségét,