Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Megemlékezések Dégen Imre (1910–1977) vízügyeink 1955–1975 közötti vezető egyénisége elhunytának 25. évfordulója alkalmából (Szeged, 2002. június 17-én) - Papp Ferenc: Emlékezés Dégen Imrére, az Országos Vízügyi Hivatal elnökére, a nagy árvizek kormánybiztosára

PAPP F.: Emlékezés Dégen Imrére 27 rendkívüli súlyát és mélységét Ezt nem csak szavakban hangoztatta, de tettekben is kifejezésre juttatta. Árvízvédelmi filozófiája az volt, hogy a vízügy szellemi, védelmi és építési kapacitását úgy kell fejleszteni, hogy rendkívüli árvédekezéstől eltekintve a vízügy „lehetőleg önállóan" lássa el az árvizek elleni védekezést. Nem is volt rossz gondolat ... Csak működése alatt sok rendkívüli árvíz követte egymást. Ilyenkor mint „árvízi kormánybiztos" intézkedési hatáskörrel irányította nemcsak a vízügyi dolgozókat, hanem a védekezés más résztvevőit is. A kormánybiztosi cím nem megtisztelő tisztség, hanem a legnagyobb döntési felelősséggel járó hatáskör, olyan körülmények között, amikor még nem tudni, milyen lesz az árvíz tetőzési szintje, annak tartóssága, és milyen védekezési szituáció alakulhat ki. Nem lesz-e szükség töltésátvágásra, vagy nem alakul-e ki töltésszakadás? ... Adott esetben milyen kiürítési, mentési feladatot kell elrendelni ... Emberek ezreinek élet és vagyonbiztonsága függ a kormánybiztos helyes ítéletű döntésétől Aki nem élt át igazán kritikus árvízi helyzetet az nem is tudja felmérni egy-egy ilyen döntés morális és pszichikai súlyát. Dégen Imrét az ár- és belvízi körülmények több ilyen döntésre kényszerítették. S Ő feladata magaslatán állva, mindenkor, mindenhol, minden körülmények között vállalta a döntést. Mint a vízügyi igazgatóságok védelemvezetői, tudtuk, ahol Ő ott volt, a döntést meghozta. A rendkívüli árvizekről A teljesség igénye nélkül néhány olyan korabeli árvizet említek, amely valamiért rendkívüli volt, és tanulságaik elindítottak - vagy felgyorsítottak - valamilyen hasznos fejlesztési folyamatot. Ezek az árvizek mind a védekezőktől, mind a kormánybiztostól emberfeletti helytállást kívántak. Ilyenek pl az LNV-nél magasabb árhullámok, a korábbiak tartósságát túllépők, a jeges, vagy a hullámverés miatt különösen veszélyes árvizek ... Ezeknél a védekezéseknél Dégen Imre helytállása - a médiák segítségével - a nyilvánosság előtt történt. Az ország ismerte fáradhatatlanságát, a veszélyeztetett lakosságért érzett felelősségét. És milyen az élet, hogy elsodorta az a politika, amely a legnagyobb feladat elé állította 1955-ben. Lassan neve is feledésbe merült. Lehet személyes ez a véleményem: ha a vízügyi vezetése alatti húsz évben semmi többet nem tett volna, mint amit árvízi kormánybiztosi feladata reá rótt, azért is nagyobb elismerést érdemelt volna kormányától, mint amilyent kapott. Sajnos, az a politika, amely oly nemes és magas tisztségre emelte - „a négyek" titkosított iratában összemosott vélemény alapján - élete alkotó szakaszán nyugdíjba kényszerítette. Dégen Imrét mint kormánybiztost a vízügyi szolgálatba lépése után nem sokkal, már 1956-ban próbára tette az árvédekezés Itt megérezte az emberi összefogás erejét, annak nagyszerűségét. 1956. márciusában a Dunán vonult le rendkívüli jeges árvíz, LNV felett 28-103 cm közötti magassággal. 58 gátszakadás történt Kimondani is sok, nemhogy felelősséggel átélni. (Különösen azért is, mert elődjét az 1954. évi dunai árvédekezésért a „Minisztertanács" elmarasztalta. Idézem: "Az ország egységes vízgazdálkodásának irányítására létesített OVF eddig súlypontosan az öntözés fejlesztésével foglalkozott, emellett azonban az árvízvédelem háttérbe szorult. Az OVF működésében ezt a helyzetet fel kell számolni"). Dégen Imre a dunai jeges árvíz elleni védekezés során különösen bölcsen vette igénybe az árvédekezésben tapasztalt mérnökök véleményét. (Gyakorlati tapasztalata ezt megelőzően nem volt ...) A tapasztalatok nyomán mindjárt hozzáláttak a szakadások helyreállításához, a védelmi rendszer megerősítéséhez, a jégtörő hajópark, valamint az ÁBKSZ fejlesztéséhez. 1963 tavaszán a Dunán és a Tiszán, valamint mellékfolyókon, a Zagyván és Tárnán, az Ipolyon majd a Rábán, Marcalon, Kaposon, Séden vonultak le LNV feletti árvizek. A Dunán és a Tiszán töltésszakadás nélkül vonult le az árhullám. A mellékfolyók és kisvizfolyások több helyen kiléptek medrükből, és nagyobb területek kerültek elöntés alá. Árvíz öntött el 160.000, belvíz 440 000 kh-t. Összesen 600.000 kh volt víz alatt, és 152 községet veszélyeztetett (Vízügyi Közlemények, 1963. évi 3. füzet). Dégen Imre kormánybiztosi hatáskörrel irányította a védekezést, mind nagyobb tapasztalattal és határozottsággal. Az árvédekezés tanulsága ráirányította figyelmét az „árvízcsúcsok" csökkentését is szolgáló, komplex tározórendszerek kialakítására, és a védelmi rendszer fejlesztésére. 1964-ben a Tiszán Tokaj-Polgár között vonult le magas árhullám (Vízügyi Közlemények, 1965. évi 3. füzet), Tiszalök községnél LNV felett 74 cm-rel. Az ekkora vizet még nem látott lakosság összefüggésbe hozta a vízlépcső visszaduzzasztásával. Pánikhangulat alakult ki, de kiürítésre nem került sor. Ugyanakkor Tiszanagyfaluná), a 3-4 km-es hullámtérben képzeletet felülmúló hullámverés volt. Tiszadobon, a legrégibb Andrássy gáton egy műtárgy-meghibásodás miatt védekeztünk. (Éjszaka fel kellett adni a védekezést, de pirkadás után folytattuk). Ekkor nem működött az árvízi Kormánybizottság, de Dégen Imre a folyamatos tájékoztatást rendszeresen igényelte. Már a védekezés ideje alatt megkezdtük Rakamaz-Tiszafüred között a 150 km-es lokalizációs vonal építését. (Ez 785 millió m

3 vésztározásra teremt lehetőséget.) Ö ezt helyeselte és támogatta. Erre szükség is volt, foként a földvédelmi törvény szigora miatt 1965-ben a Dunán vonult le tartós árhullám, az LNV felett 30-40 cm-rel. 390 km-en kellett védekezni. Ez az árvédekezés Nagy-Dunai árvíz-ként vonult be a vízügyi történelembe. (Vízügyi Közlemények, 1966. évi külön kötet) Az árvíz rendkívülisége megmutatkozott az árvizcsúcsok magasságában, az ismétlődő árhullámok tartósságában, az árvíz során lefolyt vízmennyiség tömegében. A Duna bal partján, a csehszlovák oldalon töltésszakadás volt. A hazai védekezésről a Minisztertanács elismerően szólt. Dégen Imrét kitüntetésben részesítette. 1966. február 9-én a Berettyó jeges árvize vált rendkívülivé (Vízgazdálkodás 1966.évi 6. sz ). A jégtorlódás miatt négy helyen volt töltésmeghágás. Szeghalomnál töltésszakadás alakult ki, amely kijelölte a Kutas-menti vésztározó helyét. A Vízügyi Igazgatóság ütőképességét mutatta, hogy a töltésszakadás helyét 5 nap alatt saját gép-