Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
4. szám - Orlóci István: A Tiszát a Dunával összekötő csatorna: a Duna-Tisza csatorna
ORLÓCI I.: A Tiszát a Dunával összekötő csatorna 245 nem a lehetőség olyan mérlegelése az időszerű, amely tárgyszerű választ ad az ismételten jelentkező társadalmi érdeklődésre is. \ Jelm ag yarázat: "tyffim A hajiii3 szempontéból '/M/Y/, leginegftietööo kralmi w/'///, csatorna letűnésén al^^ kaanas területsáv két rmyó között! legró"" videtió összeköttetés A vizierökihosznélés szempantjioöi legdönyöseoo csatorna nyomván* MÉM r: 0 tJOkm 1 • i l I 2. ábra. A különböző célt szolgáló csatornák legelőnyösebb helyét feltüntető vázrajz (LamplH. - HaUóssy F., 1947.) 120 no too 90 _ tOTO— a legkedvezőbb hajózó út helyett a vízátvezetés és a térség vízellátása szempontjából előnyösebb megoldásokat munkáljanak ki. Erősítette ezt a törekvést a Hátságot sújtó évtizedes aszály is. A körülmények változása végül oda vezetett, hogy a tervező munka a többcélú Duna-Tisza Csatorna helyett az egyes - időszerűnek ítélt - célok önálló teljesítésére alkalmas megoldásokra irányult. A mai állásfoglalást jelzi, hogy az 1997-ben kiadott Országos Területfejlesztési Koncepció a növekvő teherfuvarozás miatt kiemelt fontosságúnak ítéli a Kelet-Nyugat irányú gyorsforgalmi úthálózat, valamint a dunai és a tiszai víziutak fejlesztését, de utalást sem tesz a Duna-Tisza Csatomára A Duna és Tisza összekötése a belvízi hajózás fejlesztésének bár nem elégséges, de szükséges feltétele. Ma nincs olyan elemzés, amelyik tárgyszerűen mérlegelné a Duna-Tisza Csatorna bármely változatának helyét, szerepét az áruszállítás rendszerében vagy a vízkészletgazdálkodás hosszú távú fejlesztésében, és nem találunk ilyent az érintett térség rendezési, fejlesztési elgondolásaiban sem. A Hátság példája is mutatja, hogy nemcsak az elmaradt fejlesztés, hanem az időszerű tervek hiánya is kár okoz, kapkodásra vezet. A szélsőséges vízhiány bekövetkezésekor - intézkedési terv híján - a bizottságok és döntéshozók csak az élettér pusztulását tudják regisztrálni. Sarkosan fogalmazva: nem a Csatorna építése, haVIXI ER ŐTELEPKÉL FEUIASZJZÁLHA TÓ J2S&S rADunM JaTUz* Garant«acseJam* tri mtmr^l / J>CLfULfri'rTTJZÍ kisríz Jtá&fcni írriz il JttsrÍT 13 u 20-O* 2 Íír il Jtáréhiríx 1AU 15S3 16 7* írvú. 6*3 6 oi 914 Jellemző adatok: Amit csatorna Aewna i34Jcm Zegrmgyobb bavJ^Jj 25-nn, Tóldmoxyt&sLlás.- 67.61QOOO,tl' ZzilipeJc. srjürxä. 3 3. ábra. Mély bevágású Duna-Tisza csatorna hosszszelvény (Lampl H. - Hallóssy F., 1947.) A Duna-Tisza Csatorna indoklásainak tapasztalatai Két folyó, illetve két vízrendszer összekötésének négyféle indoka jelentkezhet, nevezetesen a hajózás, a vízátvezetés, az árapasztás és a vízerőhasznosítás. Az első háromra már a régmúltban is számos példát találunk (a Tigrist az Eufráteszszel összekötő Király csatorna i.e. 1000 körül, vagy Nagy Károly Duna-Rajna csatornája i. sz. 750). A vízerő-hasznosítású összekötésre közeli példa a Hernád-Sajó összekötése Szlovákiában. Hazánkban a Keleti- és a Nyugati-főcsatorna vízpótlási célból köti össze a Tiszát a Körösökkel, a RépceRába csatorna árapasztási célból köti össze a két vízfolyást. A legfiatalabb létesítmény, a Duna-Majna-Rajna csatorna nemcsak folyókat, hanem két tengert köt össze. Ennek az új kapcsolatnak révén megtehető a jól hangzó kijelentés: a Duna-Tisza Csatorna (ha lesz) a Tiszántúl, illetőleg a tiszai érdekeltségű országok számára kaput nyit Nyugat-Európa feléi A tiszai hajózásnak lényegében két kapuja is van a Dunán keresztül Európába Az egyik a Tisza torkolata, a másik a bácskai Duna-Tisza-Duna Csatorna Egy új, ezektől északabbra nyitandó átjárási útvonal rövidítést jelent, aminek cél-
