Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

4. szám - Sümegi Pál–Timár Gábor–Molnár Sándor–Herbich Katalin: Föld, ember, folyó kapcsolata az újkőkorban

236 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 4. SZ. götti mocsaras területeken szikes növényzet tenyészett, és csak az áradmányvizeket elvezető természetes csatornák partján lehetett kimutatni ligeterdei vegetációt (Sümegi et al. 2002b) így egyértelmű, hogy a holocén alluviális síkságon és a löszös maradványfelszíneken található neolit megielepedések egykori környezete eltért egymástól. Ennek oka az, hogy a két terület vízellátása, a talajviztükör egykori magassága, a két terület hidrogeológiai adottságai jelentős mértékben eltérnek egymástól. Az alluviális síkon az év jelentős részében a magas vízállás következtében ;iz állandóan nedves felszínek és az erőteljes növényzeti borítás volt a jellemző, míg az általános ártéri sík szintjéből kiemelkedő pleisztocén maradványfelszíneken csak az áradások idején emelkedett a felszín közelébe a talajvíztükör. így az év jelentős részében a talajvíztükör 2-3 rnéter mélyen húzódhatott, ezért a lösszel fedett egykori folyóhátak jobbára száraz felszíneket alkottak, amelyeket, ha csak lokális kiterjedésben, de eredetileg is sztyepp, erdőssztyepp jellegű növényzet borított. tárták fel a régészek (Whittle, 2001). Ugyanakkor a Tisza-völgy középső szakaszán is hasonló módon kialakult, eróziós folyamatokból kimaradt pleisztocén maradványfelszínek, sziget- és félszigetszerű, lösszel fedett egykori allúviumok maradványai mutathatók ki (pl : Tiszazug, Tiszapüspöki-Karancspart, Kötelek-Huszársarok), viszont ezek a Tisza menti maradványfelszínek (Timár-Rácz, 2001, 2002) jelentősebb kiterjedésűek, mint a Berettyó és Körös folyók mentén megfigyelhető pleisztocén maradványfelszínek (5. és 6. ábra). Ezek hasonlóan a kisebb kiterjedésű maradványfelszínekhez félsziget- és szigetszerűen kiemelkedtek az árvizek idején Úgy tűnik, hogy ezek a felszínek lehetővé tették a folyóvízhez közeli megtelepedést az árvízi elöntés veszélye nélkül, így a kora neolit közösségek a terjedés, a kapcsolattartás, a kereskedelem, a halászat szempontjából kiemelkedő jelentőségű folyómeder és a folyóvízhez, árterekhez kötődő gyűjtögetés vagy vadászat szempontjából fontos célélőlények (pl.: kagyló, teknősbéka, madártojás, vízi madarak) közelében tudtak maradni. 5. ábra. Tiszapüspöki és Szajol környékén található Körös lelőhelyek a digitális terep modellen. 1. A mai szabályozott Tisza meder, 2. A szabályozás során átvágott természetes Tisza medrek és övzátonyok, 3. Szigetszerű, lösszel fedeti pleisztocén maradványfelszín, 4. A periodikus áradások által elöntött ártér, S. Pleisztocén meder, 6. A kora holocénban aktív meder, 7. Körös kultúra lelőhelyei (Tiszapüspöki, Karancspart; Szajol, Felsőföldek) Ez az eltérő megtelepedési helyzet különösen a Körös völgyében, a Berettyó-folyó mentén, a Körös kultúra északi elteijedésének határán figyelhető meg jól, ahol a mélyebb helyzetű holocén alluviális sík és az allúviumok peremén található, erózióval alámosott, magasabb helyzetű, lösszel fedett pleisztocén maradványfelszínek egyértelműen elválnak. A legegyértelműbben a Körös kultúra két megtelepedési típusát a Berettyó-völgyben tárták fel a kutatók, ahol a holocén ártéren több kisebb megtelepedés nyomát mutatták ki, míg az Ecsegfalva határában található Kiri-tó lelőhelyen egy pleisztocén korú, infúziós lösszel fedett folyóháton jelentős kiterjedésű, kora-neolit megtelepedést, a Körös kultúra egyik legészakibb települését 6. ábra. Kó'telek környékén található Körös lelőhelyek a digitális terepmodellen. 1. A mai szabályozott Tisza meder, 2. A szabályozás során átvágott természetes Tisza medrek és övzátonyok, 3. Szigetszerű, lösszel fedett pleisztocén maradványfelszín, 4. A periodikus áradások állal elöntött ártér, 5. Pleisztocén meder, 6. A kora holocénban aktív meder, 7. Körös kultúra lelőhelyei (Kőtelek, Huszársarok) Amennyiben áttekintjük a döntően infúziós löszökkel borított kiemelkedő térszíneket képviselő pleisztocén maradványfelszíneket és alluviális térszíneket a kora neolit megtelepedés és gazdálkodás szempontjából, akkor jól látható, hogy a regionális és a mikroszintű környezeti mozaikosság milyen különbséget okozott az egykori letelepedési stratégiában Az akkori élő folyóágak mentén található, ligeterdőkkel