Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
4. szám - Sümegi Pál–Timár Gábor–Molnár Sándor–Herbich Katalin: Föld, ember, folyó kapcsolata az újkőkorban
^jÜMEGn^éj^wtsa^ 235 Az egyik típus a holocén allúviumokban, közvetíeniil az egykori aktív folyómedrek közelében található (/. ábra) Ezt a megtelepedés! típust eddig régészetileg alig tanulmányozták, és nem kutatták meg alaposan, így csak nagyon gyér ismereteink vannak a holocén kori aktív allúviumban kialakított megtelepedési pontokról. Annyi azonban világosan kirajzolódik, hogy kisebb felületű, valószínűleg időszakos megtelepedés történt ezeken a Körös kultúra megjelenésének idején árvizek járta területeken. Mivel a Körös kultúra lelőhelyeinek feltárásai, zoológiai feldolgozásai (Kalicz, 1970, Bökönyi, 1974) mmd azt bizonyítják, hogy a közösségek a termelőgazdálkodás, a növénytermesztés és állattenyésztés mellett jelentős kiegészítő tevékenységet, halászatot, vadászatot és gyűjtögetést folytattak, önkéntelenül is adódik a felvetés, hogy ezek az improduktív gazdálkodási formák köthetők az allúviumokon található időszakos, évszakos (?) megtelepedési pontokhoz (2. ábra). Ezeken az alluviális területeken valóban vizhatású talajok fejlődtek ki a holocén során. Ugyanakkor a feltárások alapján az is nyilvánvaló, hogy a vízhatású talajokon zárt erdőtakaró fejlődött ki, így a vizsgált alluviális megtelepedési pontokat fajgazdag ligeterdei környezet vette körül. A holocén allúviumok a neotektonikus mozgások, az alföldi részmedencékben lejátszódott sülylyedések és az ezt követő folyóvízi bevágódások hatására alakultak ki (Sümeghy, 1944, Rónai, 1985) A folyóvízi bevágódások nyomán - alföldi méretekben - jelentős térszín különbség alakult ki a holocén alluvium és a pleisztocén terszínek között, majd a bevágódást erőteljes oldalazó erózió, a pleisztocén térszínek szelektív pusztulása követte, amelynek következményeként különböző szélességű holocén ártéri síkok jöttek létre a folyók mentén (Tímár, 2003) olit közösségek megtelepedése idején már inaktívakká váltak, a másodlagos vízelvezető rendszer részét alkották, és a holocén során kifejlődött aktív medrekből áradások során kilépő áradmányvizeket vezették el. Ugyanakkor a löszös üledéktakaró ellenére is felismerhetők a folyóhátak mögött kifejlődött ártéri síkságok és mocsarak, valamint pleisztocén medreket kísérő folyóhátak, amelyek az alföldi folyóvölgyek legkiemelkedőbb, ármentes pontjait alkotják (3., 4., 5. és 6. ábra). \ ' A l'k'is/lucctl, lösszel feilen III.I r;ul v;in vlds/ji 3. ábra. A furugyi Körös lelőhely geológiai térképe 1. Holocén ö\ zátonyok, 2. Pleisztocén övzátuoyok, 3. A Körös folyó napjainkbán, 4. A Körös folyó futása a pleisztocénben, 5. Körös kultúra lelőhelye a lösszel fedett pleisztocén parti gáton, 6, Kurugy belterület, 7. A-A' a fürások alapján készített geológiai szelvény 2. ábra. A Körös kultúra lelőhelyeinek elhelyezkedése a szabályozott Berettyó árterének természetes parti gátján 1. Gát, 2. A Körös kultúra lelőhelye a holocén parti gáton, 3. Korahulocén természetes folyóátvágás, 4. Szabályozott folyómeder A másik megtelepedési típus (3. ábra) a pleisztocén végén kialakult, infúziós és helyenként eolikus löszökkel borított térszíneken, a holocén allúviumok kifejlődése során, a folyóvölgyekben, a folyóvölgyek peremén szigetes félszigetszerűen a holocén oldalazó erózió során fennmaradt maradványfelszíneken, az ún. „löszös szigeteken" mutatható ki (Sümegi, 2000) Ezeken a felszíneken a pleisztocén különböző szakaszaiban kifejlődött fluvíális és ártéri üledékmorfológiai egységek egyaránt fennmaradtak. így megtalálhatók a holocén ártéri síkok magassága felett található pleisztocén folyómedrek is, amelyek a ne4. ábra. A furugyi Körös lelőhely környezetének geológiai keresztszelvénye 1. Holocén, agyagban gazdag ártéri üledék, 2. Agyagban gazdag mederüledék, 3. Pleisztocén, aleuritban gazdag ártéri üledék, 4. Infúziós lösz, 5. Körös kultúra lelőhelye, 6. Folyóvízi hum okos üledék A löszös rétegekkel fedett pleisztocén korú, a holocén során már csak pusztuló térszíneket alkotó folyóhátakon a Körös kultúra közösségei igen jelentős kiterjedésű, vályogházakkal jellemezhető állandó településeket hoztak létre. A régészeti feltárások (Tiszapüspöki-Karancspart, Ecsegfalva-Kiritó) talajainak vizsgálatai alapján ugyanis ezeknek a löszös alapkőzetű felszíneknek esetében semmiképp sem beszélhetünk alluviális, hidromorf talajok kialakulásáról, mert e talajtípus vízgazdálkodása, szemcseösszetétele, alapkőzete, szerkezeti jegyei a csernozjom talajokkal mutatnak elsősorban kapcsolatot, bár a maradványfelszíneken kialakult mocsarakban szikes talajokra jellemző szerkezeti jegyeket is ki lehetett mutatni. (Sümegi, 2000). A folyóhátak növényzeti borítása is eltér az allúviumok vegetációjától a holocén idején, mert a táj általános síkjából kiemelkedő, lösszel fedett hátakon nyílt sztyeppjellegű növényzet fejlődött ki, a folyóhátak mö-