Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

4. szám - Nagy László–Ivaskó Lajos: Az 1999. márciusi tiszai árvíz szolnoki „Niagar csurgás”-a

NAGY L. - [VASKÓ L.: Az 1999. évi árvíz szolnoki "Niagara-csurB&s"-i 223 Az árvízi jelenségek közelében őt keresztszelvény 68+441, 68+551, 68+641, 68+719, 68+745 - roncsolásmentes vizsgálatára került sor. A keresztszelvény vizsgálatok a magas vízállás miatt a vízoldalon csak korlátozott hosszon készültek (2. ábra) Következtetések: - a keresztszelvények geoelektromos vizsgálatánál jól el lehet határolni a töltést „szerkezeti" részeit, - a geoelektromos vizsgálatok jól mutatják a mentett oldali nagy ellenállással jelentkező követ és a vízoldali agyagpadka a felső részét, - a legnagyobb elektromos ellenállás (> 5000 ohmméter) a „Niagara" környékén volt mérhető, ami durvaszemcsés anyagként jellemezhető. 2. ábra. A töltés és a mentett oldal geofizikai keresztszelvénye a „Niagara" 68+745 szelvényében Talajmechanikai feltárás A talaj rétegződés meghatározására a 68+350-68+900 szelvények között az Országos Műszaki Irányító Törzs Töltésfeltáró Szakcsoportjának tagjai készítettek fúrásokat a rendkívüli védekezés ideje alatt. A 15 fürás 1,2-9,0 ra mélységekbe hatolt le. A kis átmérőjű Borro fúróval félig zavartalan mintavételezés történt. A feltárási terv készítésénél elsődleges szempont a tapasztalt árvízi jelenség kialakulásának okára és körülményeinek azonosítására vonatkozó, és a védekezés irányítást szakmailag támogató adatgyűjtés volt. A feltárásokat részben a párhuzamosan elvégzett geoelektromos vizsgálat alapján telepítették, elsősorban a vízoldali koronáéi környezetébe. A pillér-fúrásokkal azonosították azokat a helyeket, amelyeknél a geoelektromos vizsgálat „ablakot" jelzett a vízoldali vízzáró agyagmagban. A töltéskoronán annak vegyes rétegzettsége miatt a fúrások nagyrészt elakadtak. A vízoldalon az agyagpadka jól fúrható volt, a fürások elérték a tervezett mélységet. A mentett oldalon a terepszinten jelentkező humuszos agyag alatt 10-50 cm mélyen kőben akadtak el a fürások. Következtetések A szolnoki volt vasúti töltésnél a vizsgált, közel 500 m hosszú szakaszon az árvízvédelmi töltéseknél megszokottól jelentősen eltérő gátszerkezetet tártak fel. A földműben klasszikus értelemben vett talajrétegződésröl nem beszélhetünk. A töltés szerkezetére vonatkozó geoelektromos mérési adatokból következtethetünk a gát kialakulásának körülményeire: - A második vasúti nyomvonal építésekor - mint ahogy arra Korbély leírásából következtethetünk - valószínűleg a hullámtéri magas víztartalmú agyagot használták a vasúti alépítmény bővítésére, mert kő szárító bordákat kellett benne elhelyezni. Ezeket a kőbordákat, amelyek a geoelektromos hosszszelvényen is kitűnően nyomon követhetők, szabályosan 1,0 m szélességűekre építették. - A vasúti alépítmények építésekor a rendszerint nem használtak agyagot azért, mert azzal vízzsák képződésre hajlamos alépítményt hoztak volna létre. - Az 1967. évtől a vasúti forgalmat az új töltésre helyezték át. A volt vasúti töltést „átépítették". Ez alapvetően három változtatást hozott: - Több mint valószínű, hogy a hídra felvezető vasúti töltés korona szintje a jelenlegi korona szintnél magasabb volt, mivel a vasúti pálya emelkedési viszonyai korlátozottak. Csökkentették a földmű magasságát, mert az árvízvédelmi feladatokhoz nem volt szükség arra a magasságra, mint a hídra történő felhajtáshoz. így alakult ki a 10 méter széles korona és a körülbelül 1,5 méteres magassági biztonság. Ezzel egyidejűleg - a vasúti töltésekre jellemző 1:1,5 generál rézsűhajlást laposították. Ezt a mentett oldalon úgy érték el, hogy a földmű felső részét a felépítménnyel (mint vizet jól vezető anyaggal) a mentett oldalra beépítették. így alakulhatott ki a mentett oldali lapos rézsűhajlás. - a vízoldalra (feltehetőleg az előzőekkel egy időben) 1:3 rézsűhajlással vízzáró agyag padka épült, azonban csak a mértékadó árvízszintig. Valószínűleg, amikor a földmű vízügyi kezelésbe ment át, nem adták át a földmű szerkezetére vonatkozó információkat a kőbordák meglétéről. Egy ideig úgy gondoltuk, hogy a jelenségek kialakulásában a második világháború utáni helyreállítások okolhatók, ugyanis a szolnoki vasúti hidat a háborúban erősen támadták. Ekkor kaphatott találatot a hídra vezető töltés is, aminek gyors helyreállítása feltehetőleg mellőzte az árvízvédelmi érdekeket. Idővel bebizonyosodott, hogy bár ezek a történelmi tények igazak, a kialakult jelenségekhez itt kevés kapcsolódásuk volt. Az 1999 évi árvíznél a következő játszódott le: a mértékadó árvízszintnél is magasabb vízállásnál a víz átbukott a vízoldali vízzáró padkán, a kőből készült szárító borda a vizet átvezette a mentett oldalra, ahol a zúzottkő mintegy összegyűjtötte, és eláztatta a változó vastagságú