Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Kerényi A. Ödön: Hága után…

184 HIDROLÓGIAI K.OZLONY 2003. 83. ÉVF. 3. SZ. 11, akadálytalan teherhajózás, a jelenlegi 5 hónap he­lyett, híd Nagymaros és Visegrád között, stb. A nagymarosi vízlépcső Bős nélkül is nélkülözhetetlen eleme marad a teljes Duna-szakasz hasznosításának, így várhatóan megvalósítása is újjáéled a harmadik évezred e­lején. A bősi vízerőmű csúcsra járatásáról a szlovák fél is lemondott és a beruházást be lehetett volna fejezi. (E lemondás éppen az én javaslatomra történt, amit annak idején „Van kiút a nagymarosi gödörből' című tanulmányomban javasoltam, és az országgyűlési képvise­lők is megkaptak, de az építkezés felfüggesztését a kor­mányfő mégis elrendelte.) A fentiek alapján szükségesnek tartom, hogy a magyar kormány a tárgyaló delegációba az érintett nemzetgazda­sági ágazatok valódi szakértőit jelölje ki, a szlovák fél bi­zottságának megfelelő összetételben, és jóhiszemű tárgya­lásokon érvényesítse a magyar fél valódi érdekeit Ezen megfontolások alapján csatlakozom a felhívás­hoz." Eddig az idézet. Mondanom sem kell, hogy a Nem­csók-bizottság kompromisszum keresése után az új kor­mány a felhívással ellentétben korábbi tanácsadókra hall­gatva folytatta tárgyalásait. A hírközlő szerveknél azóta különböző közlések jelen­tek meg a Hágai Nemzetközi Bíróság (HNB) ítéletének végrehajtásáról tárgyaló magyar-szlovák kormánybizott­ságok javaslatainak értelmezéséről. A magyar nyilatkoza­tok sokszor egyoldalú kívánságot tükröznek, amit a szlo­vák fél rendszeren megcáfol. Sajnos, a közvélemény nem kapott ez ideig elég tárgyilagos tájékoztatást a valódi ma­gyar érdekeket is kielégítő megoldásról, mivel az egymást követő kormányok politikai okokból nem vállalják fel programjukban szereplő álláspontjuk megváltoztatását, il­letve korábban törvényben is rögzített intézkedésük felol­dásának parlamenti kezdeményezését. Nem közismert, hogy ma a beruházás leállítását, a dunakiliti duzzasztó üzembe helyezésének letiltását érvényes törvény írja elő, ami nyilván megköti a kormánybizottság mozgásterét, ha szándék sincs ettől eltérő javaslat engedélyezésére. Idézett indokolásom tézisszerű. Minden érdemi pontja kötetekre menő alapanyagokra támaszkodik, és külön e­lőadások témája lehetne. Ma ezek közül legidőszerűbb a 12. pont, mivel ez a magyar kormányküldöttség mai leg­fontosabb tárgyalási alapelvét teszi kérdésessé, ugyanis az ítélet téves értelmezéséből fakad. A Bíróság nem mondta ki, hogy a nagymarosi vízlépcsőt egyáltalában nem kell megépíteni, hanem csak azt, hogy a nagymarosi vízerő­műre a bősi vízerőmű rendszeres csúcsrajáratása céljá­ból nincs szükség, mivel erről mindkét fél lemondott A komplex célok eléréséhez azonban, amit az érvényesnek ítélt 1977. évi államközi szerződés rögzít, a nagymarosi vízlépcső nélkülözhetetlen. Nyilatkozatom minden pontja ma is változatlanul érvé­nyes, de szükségesnek tartom az indokok alábbi néhány kiegészítését, folytatva a számozást: 13 .) A BNV beruházás befejezésének elmaradása miatt keletkező kár szakértői felmérések szerint, 1998-as ára­kon, kerekítve közel 1,5 milliárd USD-ra becsülhető. En­nek összetevői a feleslegessé vált beruházások, a törlesz­tendő hitelek, az évi 1,2 milliárd kWh osztrák villamos­energia-export többlet önköltsége, a meg nem valósult e­rőművi kapacitások pótlásához szükséges beruházások, a meghiúsult berendezés szállítások kötbérei, az elmaradt termelés pótlásához szükséges többlet tüzelőanyag, stb. Vessük ezt össze azzal a tényszámmal, hogy a villamose­nergia-ipar privatizációjából a magyar állam mindössze 1,25 milliárd USD-t kapott és ezen stratégiai iparág zö­me külföldi tulajdonba került. 14.) Az MTA kijelölt albizottsága a nagymarosi vízlép­cső beruházás befejezését, a vízerőmű megépítését és a dunakiliti tározó üzembe helyezését a Hágai Nemzetközi Bíróság döntésének végrehajtásához a legolcsóbb megol­dásnak tartja. Sajnos, javaslatát a Kormány egyelőre fi­gyelmen kívül hagyja. 15.) Lévai András Kossuth- és Széchenyi díjas akadé­mikus, aki ellenzője lett a BNV projektnek az idézett 3. pontban említettek szellemében, legutóbbi könyvében a megvalósult beruházásokból kiindulva, ma már az eredeti terv befejezését tartaná reális megoldásnak. 16.) A Duna medermélyülése vízlépcsők beépítése nél­kül hosszú távon a nemzetközi gyakorlat szerint elkerül­hetetlen. Százhalombatta mellett a medert keresztező kő­olaj távvezetéket egy hajó kényszerű horgonyvetése ma bármikor felszakíthatja, mivel a vízsodor lemosta felette a kavicsot. A megoldás a világhírű magyar vízügyi szakér­tők szerint már a háború előtt kialakult, de csak a 70-es é­vekben készítették el az adonyi, fajszi és mohácsi duz­zasztógátak terveit, amelyek a medermélyülés miatt első­sorban a hajózás érdekében szükségesek, de megvalósítá­suk gazdasági okokból a jövő feladata marad. Ezekbe is szándékoztak erőmüvet beépíteni, ami a gátépítés költsé­gét csupán csak egy negyed résszel emelné, de teljes erő­művi beruházásként kezelve, a villamos energia ipar nem támogatta. A megújuló energiák jövőbeni hasznosítási kényszere ezt a lehetőséget sem fogja - véleményem sze­rint - kihasználatlanul hagyni Mindezzel csak arra akartam a figyelmet felhívni, hogy a hágai döntésnek csupán pártpolitikai jellegű, rövid távú kezelése - Mosonyi professzor híres mondása szerint ­nem államférfiúi magatartás, mivel az az államférfi, aki hosszú távra tervez. A választások közelsége miatt ma nincs egyetlen párt sem, amely e témát fel memé vállalni. A szlovák fél pedig - birtokon belül lévén - hasznosítja Bős teljes termelését, megoldotta a Csallóköz bal parti ta­lajvíz-emelését a doborgazi vízkivétellel, és e területet ü­dülő telepként hasznosítja. Élvezi a pozsonyi hajókikötő növekedő forgalmát, türelmesen várja a magyar fél javas­latait, de már sejtteti megnövekedő kártérítési szándékait az eredeti terv meghiúsulása esetére. Saját magam, életem vége felé, önzetlen, szakmai, ma­gyar állampolgári véleményemet fejtem ki, mivel semmi más szempont nem vezet, mint hazánk és unokáim érde­ke. A Kormány államférfiúi bölcsességét Deák Ferenc ta­nácsának megfogadása bizonyítaná: Uraim! Gomboljuk újra a mellényt! Budapest, 2001. március 15-én Kerényi A. Ödön

Next

/
Thumbnails
Contents