Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés (Dr. Szesztay Károly: Önszerveződés a víz és az élet bolygóján). Írta: Szlávik Lajos

B. III Dr. Szesztay Károly: Önszerveződés a víz és az élet bolygóján (Gondolatok és vázlatok az ember és a bolygó válságáról) Kiadta a Pro Aqua Alapítvány. Megjelent Budapesten 2002-ben. B/5 formátum, 378 oldal, 88 ábra, 12 táblázat. Részletesebb felvilágosítás kapható a Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény (VMLK) címén: 1054 Budapest, Alkotmány u 27. Telefon: 374-0548, tax: 374-0549 * A tartalmában, mondanivalójában is egyedi kötet témája a világmindenség kialakulása, a Föld és rajta az élővilág, azon belül pedig az emberiség élete, kihangsúlyozva és kiemelve annak a természeti környezethez kapcsolódó viszonyát. Elmélyülten tárgyalja korunk alapvető természeti-kömyezetitársadalmi problémáit. A kötet nem csak témáját tekintve ritkaság, hanem felépítésében és tartalmi gazdagságában is az. Ezen az olvasók közül azok is elámulnak, akik Szesztay Károlynak a hazai vízmérnöki tudományok művelésében eltöltött élete kiemelkedő jellegét és élenjáró szerepét jól ismerik és őszintén tisztelik. Az I. részben, „ Világképünk gyökerei" címmel a Szerző bemutatja a létezés teljes valóságára vonatkozó ismereteket és hiedelmeket. Rámutat, hogy a Világmindenség 15 milliárd évesre becsült keretében az ember csupán 4-5 millió éve jelem meg, miközben a környezeti élővilág (talajok, növények, állatok) kora 500 millió évesre tehető. Kifejti, hogy megjelenésük óta a növény- és állatvilág befolyásolja és saját életfeltételeihez alakítja a földi környezet - talaj, éghajlat és vízháztartás - életterét Az ember objektív világát ismertető fejezetben a Szerző felvázolja a Világegyetem mulandó sorsát és megismertet az anyagi lét korunkra feltárt rejtélyeivel. Bemutatja a kvantumfizika tudománykörét, annak a világkép körvonalainak alakításában játszón kiemelkedően fontos szerepét A 3. fejezet az egész műnek az emberi tudat fejlődésével és alakulásával foglalkozó, személyiségünk belső és külső tényezőktől való irányítottságát elmélyülten bemutató kiemelkedő része, aminek gondolati megalapozottságára a Szerző számos további következtetése támaszkodik. Ezek közül itt csupán a tudat és az életút irányításának összefüggését bemutató fejezetrészre utalunk, ami jól példázza, a tudat alakítása, a nevelés mennyire meghatározó jelentőségű tényező az emberiség minden egyes, tagjának életére AII. részben, „Utunk a mába" címmel lényegében az emberiségnek a világ kezdetétől korunkig vezető útja „föbb irányvonalait és fordulópontjait" összegzi és jellemzi a Szerző. Ennek az első fejezete a külső és a belső világ önszervező egységeivel foglalkozik. Kiemeli, hogy az emberek többsége a sikeres társadalmi beilleszkedést tekinti életvitele céljának. Környezetünkről alkotott világképünk egyéni, közösségi és társadalmi szempontok szerint tagolódik, és befolyásolja cselekvéseinket és magatartásunkat. Az ebből eredő személyes elhivatottság érzése kihat - egyebek közt - a kulturális hagyományokra vonatkozó tapasztalatainkra és a társadalmi együttélés szabályaihoz való viszonyunkra Ennek a viszonynak az eszköze a beszéd, ami „az emberré válás legfontosabb mérföldköve". A mai társadalom ugyanilyen gyorsasággal fejleszti és globalizálja a technoszférát. A következő fejezetben bolygónk planetáris fejlődését mutatja be. Rámutat, hogy a globális változások forrásai (területhasználatok, biodiverzitás csökkenése, légkön gázok, éghajlatváltozások) egymással kölcsönhatásban állnak; de szerepüket ma még csak elkülönítve tudjuk vizsgálni. „De az ember okozta változások mai üteme távlatban nem tartható." A Föld bolygó planetáris fejlődésének , jellemzésében az éghajlattal, a biodiverzitással és az ember okozta ökológiai változásokkal foglalkozik. Rámutat; hogy az időjárás a légkör terméke, de alakításában részi vesznek a geoszféra, a vízburok és az élővilág hatásai is. A légkörzés, a vízkörforgás és a biogeokémiai ciklusok alakítják ki a biodiverzitást, amelynek 1 szakasza a kreatív pusztulás, 2. az élettér megújulása, 3. az élettér kihasználása, 4. az élettér konszolidációja (Az elmúlt 500 millió évben öt ilyen élettér változási-pusztulási szakasz ment végbe.) Az emberiség okozta globális változások legsúlyosabbika a légkör felmelegedése, aminek üteme 0,1-0,15 °C/10 év. A másik fontos ,hatásterület" a Föld növényzetének megváltoztatása. A földfelszín megművelt területe 300 év alatt 5 %-ról 35 %-ra gyarapodott. Az erdőké ugyanezen idő alatt 50 %-ról 35 %-ra csökkent (de nem egyenletesen!). Az emberiség lélekszáma pedig ugyanazon idő alatt tízszeresére, a terméketlen területek kiterjedése pedig ötszörösére növekedett. Emellett fokozódott különösen Európában - a talajerózió és a talajvíz ratrátosodása Az ember okozta globális környezeti változásoknak vannak általános sikerei és veszélyei, amelyekre a Szerző számos példát említ; ehhez járul a Föld lakosságának az egyenetlen eloszlása is. Fokozza a kedvezőtlen környezeti változásokat, hogy az ökológiailag káros jelenségek elleni közös társadalmi beavatkozásokat a piac mechanizmus fékezi és akadályozza AII. rész 5. fejezete az élővilág szintugrásaival és időbeliségével foglalkozik. Ez a könyvnek az élővilág, s azon belül az embenség kialakulásával, fejlődésének összetett problémáival, jelenlegi és eljövendő életlehetőségeinek kérdéseivel foglalkozó súlyponti része. Az alapkérdés az anyag, az élet és az emben öntudat - mint az élővilág fejlődésének szintugrásai - rengeteg, máig megoldatlan, további elmélyült kutatásokra ösztönző problémát vet fel. Az emberiségnek a Szerző által nagyon elmélyülten és behatóan bemutatott fejlődése természetesen korunkban sem fejeződött be. Sőt záró következtetésként hangsúlyozza, az emberiség most további létének döntő szakasza előtt van. Az ezután következő III. részben - A globalizádó küszöbén - címmel a Szerző az élővilág fejlődésének menetét mutatja be Európa példáján, azután az általa kétségesnek minősített globalizáció humanizálásának lehetőségeit vizsgálja végül pedig a víznek a Föld életében betöltött egységes szerepét, és annak társadalmi hatásra bekövetkezett sokféle és nagymértékű megosztottságát tárgyalja Altalános érvényűnek tekinthető bevezető megállapítása, hogy míg 100-150 évvel ezelőtt az európai civilizáció egységesen az emberiség javát szolgálta, addig a mai társadalmilag egységesülő - redukcionista világkép kizárólagossá válása az ember és környezete kapcsolatának válságához vezet. A fejlődés gyorsulását mutatja hogy míg az emberiség kialakulása 4 millió éves, az európai civilizációs vezető szerepe alig 2-3 ezer évre nyúlik vissza Az itteni sokféle nyelv a kultúrák változatosságát eredményezte. A mai globalizádó azonban azok felőrlődésével fenyeget. A sokszor elítélt gyarmatosítás az európai kultúra globális elteijedését is jelentette. A magyarság különleges szerepe, hogy az utolsó népvándorlással telepedett mai hazájába Európa népességének l/4-e ma 32 nyelvet beszél, ami mutatja az erős nyelvi megoszlást. A 6. fejezet további anyagában a korunkbeli válság kibontakozását részletezi. Kifejti, míg korábban az eltérő hitbeli nézetek gátolták a tudomány eredményeinek térhódítását, addig ma a pénz birtokosai korlátozzák azok elfogadását. A korunkbeli válságból kivezető út a vallási-kulturális hagyományoktól s a 21. század tudományos szintézisétől remélhető. A természeti környezet felett az informatika kibontakozásával került fölénybe az emberiség, ami a 20. század végére a társadalmi munkamegosztás vezető ágazata lett.