Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés (Dr. Szesztay Károly: Önszerveződés a víz és az élet bolygóján). Írta: Szlávik Lajos

180 HIDROLÓGIAI K.OZLONY 2003. 83. ÉVF

. 3. SZ. A Szerző igen sokoldalúan és részletesen foglalkozik a korábban felvetett alapvető problémával, az élővilág - s benne az embenség kétséges jövőjének a lehetséges jobbra fordításával. Azt vallja, hogy a népesség létszámát kell stabilizálni. (A különböző elképzelések szerint 2050-re 3,6 és 27 milliárd között váltakozhat a Föld népességének a száma) A mai világ lakóinak gazdasági szintkülönbségét az mutatja, hogy a legszegényebb és leggazdagabb 20 % között 78-sz»ros a jövedelmi különbség. Ennek ellenére az életkor minden országban emelkedik, a gyermekhalandóság pedig csökken Az embenség jövőjének másik alapkérdését - mennyi a Föld eltartó képessége - szintén felveti. Véleménye szerint az attól függ, hogy milyen a kívánatos életminőség szintje. A mindenkit érdeklő világproblémák megoldására szervezték a 90-es években a Nemzetközi Geoszféra-Bioszféra Programot. Jövőnk sorskérdéseit új megvilágításba helyezzük - fejti ki a továbbiakban - ha bolygónk életterét a természettudomány „kozmikus szintű és transzcendentális eredetű alkotásként közelíti meg és mutatja be. Akkor a bolygó és az ember környezeti válsággal fenyegető szembenállása a planetáris jövő sorsközösségének vállalásává és a közös érdekű emberi közreműködés keresésévé változik át. így a pénz, tőke és hatalom nem cél, hanem eszköz lesz az, új értékrendben". Ezután bemutatja, hogy természeti környezetünk geoszférái a Föld történetének folyamán hogyan változtak kiterjedésükben és miként befolyásolta azok hasznosítását az ember (pl. a folyószabályozásokkal és az irányított vízgazdálkodással). Kiemeli, hogy a tengervíz sótartalma a szárazföldről behordott anyagnak csupán töredéke, a többinek az eredete ma is rejtély. Ha a sótartalom a mai 3,4 %-ról 6 %-ra emelkedne, az egész élő világ elpusztulna Kifejti, hogy a növénytakaró a helyi éghajlat, a vízháztartás és a talajadottságok tükörképe. A vízháztartás kedvezőtlenségének jele a szikesedés és a talajerózió. Az erdőterületek csökkenését pedig a lefolyás és a vízborítás növekedése követte. Utal rá, hogy a földi éghajlatváltozások mögött a légkör széndioxid tartalmában és a radioaktív höfelhalmozódásban bekövetkezett ingadozások állnak, amit korunkban már az emberi tevékenység, is befolyásol. A fgezet további részében az emberiségnek a környezetére gyakorolt hatásával foglalkozik, mint „planetáris élettér"-rel. A Föld lakóinak 14%-a használja fel az energiatermelés 53 %-át; tőlük származik a levegő C0

rtartalmának 50 %-a és az övék az évi jövedelem 56 %-a Súlyosbítja a helyzetet, hogy a mai termelés a természeti erőfonások fokozott lehasználására törekszik. Ezért nagyon fontos feladat a mai társadalmi élet környezeti hatásainak az intenzív feltárása és megismerése, amihez eszközül az informatikai lehetőségek bőven állnak rendelkezésünkre. A mai környezetpolitikát megalapozó tanulmányoknak három szakasza van: 1. A természeti adottságok és folyamatok feltárása, 2. Az analitikus tervezés általánosítása; 3. Az eredményeknek és következtetéseknek a felhasználók számára való közreadása Rámutat, hogy e feladatoknak a megszervezése és megvalósítása lenne a hivatása az ENSZ-nek is. Végül visszatekintve az emberi társadalom történetére, úgy értékeli azt, hogy annak a reneszánszig terjedő szakaszát mai szemmel aranykornak, az I. világháborúig tartó részét ezüstkornak, mai állapotát pedig vaskornak nevezhetjük Müvének utolsó fejezetében, „A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága" címmel a Szerző bemutatja, hogy egy globális környezeti adottság közérdekű fel- és kihasználását hogyan fékezi és teszi lehetetlenné a korunkat irányító emberi rövidlátás. A víznek a Föld életében négy milliárd éve betöltött fenntartó szerepét magáévá tevő korszerű vízgazdálkodás és a piaci mechanizmusra épülő mai társadalom összeütközését abban látja, hogy: 1. Az extemalitásokhoz kapcsolódó érdekviszonyok kezelhetetlenek, 2. A víz használati és piaci értéke közötti kapcsolatok megváltoztak, 3. A gazdasági döntések informatikai megalapozottsága hiányos. A víznek a környezet és a társadalom életében betöltött szerepét sokoldalúvá teszi hármas halmazállapotú előfordulása, aminek szabályozását a Föld hőmérséklete eléggé szűk sávban végzi. A légkörben ugyanis 8-12 km-es magassági hatáng a hőmérséklet minden vízpárát földi körforgásra kényszerít. A troposzféra tehát - hangsúlyozza a Szerző - lényegében egy zárt páratartály, amelyben a víz körforgása a párolgáson át a csapadékképződésig változik. Ennek a fqezétnek a további részében a vízkörforgás és a növényi élettér kapcsolatát elemzi a Szerző. Közli, hogy a növényzet előfordulásának csapadékhatára 100-4000 mm, a hőmérsékletéi pedig, -20 és +30 °C között van. Meghatározza a növényföldrajzi zónák főbb fejlődési irányzatait és globális hőmérsékleti és csapadék értékeit. Kiemeli, hogy az ember okozta erdősültségi csökkenések a területhasználatok lehetőségeinek értékváltozását is jelenti, ami szoros kapcsolatban van a vízháztartás módosulásaival. Ezután a Szerző rátér a pénzközpontú gazdálkodásnak a vízháztartásban, a vízminőségben és vízjárásban kimutatható hatásaira Hangsúlyozza annak döntő jelentőségét, hogy az ember a vízfelhasználás járulékos hatásait nem vette figyelembe s ez a vízminőség globális változásaival járt. Kiemeli az általános vízgazdálkodási szemléletváltozás szükségességét és fontosságát, aminek a megfelelő informatikában kell jelentkeznie. A következőkben a víznek és a vízgazdálkodásnak a tájfejlődésben és a területhasználatban betöltött szerepét foglalja össze. Rámutat, hogy a mai helyzet az igények kielégítésére törekszik, míg a távlatokat is számításba vevő irányításnak sokkal több szempontot kell figyelembe venni, amit csak a tájfejleszíési és környezetgazdálkodási tervezés oldhat meg. Azt pedig a természeti környezetre kell alapozni. Ezek főbb változatait (földtani folyamatok, éghajlatváltozások élőhelytípusok helyzete, emben hatósok) számba is veszi. Hangsúlyozza, hogy a területhasználatoknak mindig vannak vízháztartási, vízminőségi és vízgazdálkodási hatásai. A vízhasználatokat azonban korunkban a piaci mechanizmus irányítja A mai vízgazdálkodás ellentmondásait csak az integrált mérlegelés oldhatja fel, amelynek során össze kell kapcsolni a célkitűzéseket, a tevékenységeket és azoknak a környezetre gyakorolt hatását. Az utolsó fejezetben a hazai tájfejlődés és vízgazdálkodás fő jellemzőit mutatja be. Megemlékezik ebben nem csak az általában ismertjelenkori nagy természet átalakító munkálatokról, hanem az ezt megelőző több ezer éves emberi beavatkozások ökológiai hatásairól is. Véleménye szerint a mai gondok föleg a növénytakaró átalakulásának a következményei A jövőt a területhasználat és a növénytermelés kedvező megoldása biztosíthatja, amivel a vízháztartást is szabályozni lehet. Végül összefoglalja a Széchenyi által elsőként kidolgozott országépítő programnak a mai természeti viszonyoktól megkövetelt módosított változatát. Dr. Szesztay Károly számos természeti adottságot a társadalmi viszonyok szempontiából újszerűen mérlegelő és bemutató műve elmélyülten tárgyalja korunk alapvető természeti-környezeti-társadalmi problémáit. Talán a tárgyköne vonatkozó ismeretekben mélyenszántó gondolati gazdagsága teszi nem könnyű olvasmánnyá művét, de ez érthetővé válik, ha az említett fogalmáknak számos esetben csak idegen szavakkal való kifejezhetőségére utalunk Dr. Szlávik ÍMjos