Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés (Juhász József: Hidrogeológia). Írta: Scheuer Gyula

B. III meghatározását. Ez utóbbin belül tárgyalja a függőleges és síkbeli vízforgalmat, valamint a folyó- és vízpartok menti talajvízjárás törvényszerűségeit, kijelentve azt, hogy a természetes vagy mesterséges felszíni vizek közelében a talajvízjárás ezek hatása alá kerül, és ezek vízszint ingadozását követi. A második főfejezetében a Szerző a rétegvizeket tárgyalja két alfejezetre bontva, 47 ábrát és 2 db táblázatot közölve a fogalmak és a leírtak szemléltetése és megértése érdekében. Természetesen e fejezetekben is a Szerző közöl a rétegvizekre vonatkozó matematikai összefüggéseket, képleteket és levezetéseket, főleg olyan területrészeken, ahol ezt a vizsgált anyag megköveteli. A leírtakból megtudjuk, mit nevezünk rétegvíznek és ebből a szempontból érdekes, hogy a Szerző a rétegvíz felső határát a neutrális zóna alatt adja meg, ill. 20 m mélység alatt húzza meg, avval az indokkal, hogy ilyen mélységben már nincsen sem párolgás, sem pedig evapotranszspiráció. Abban az esetben tehát, ha az első víz 20 m alatt jelentkezik, az már rétegvíz. Erre példának a hazai nagy vastagságú löszös területeket említi, ahol az első víz rendszerint 20 m mélység alatt van. A főfejezet első részében a rétegvíz településviszonyaival és rétegvíz típusokkal foglalkozik a Szerző, pontokba foglalva, hogy az osztályozás milyen szempontok szerint valósítható meg. Ez történhet csak a legjelentősebbeket említve: a vízvezető képesség, utánpótlódás, nyomásviszonyok, hőmérséklet alapján. Miután a hazai vízellátás szempontjából a rétegvíz meghatározó jelentőségű, főleg hazai példákkal szemlélteti a leírtakat. Majd a rétegvíz nyomás adottságai és vízszint alakulása kerül ismertetésre, részletesen tárgyalva a nyomásviszonyokat befolyásoló tényezőket és összefüggéseiket. Ezek után a rétegvíz-járással foglalkozik, lerögzítve pontokban, hogy a rétegvíz nyugalmi vízszintjének változását milyen tényezők okozhatják, megállapítva azt, hogy egyes ható tényezők befolyásoló szerepe különböző. Ezt hazai rétegvíz-megfigyelő kutakon történt mérések alapján mutatja be. A továbbiakban pedig a rétegvíz-járás meghatározásával foglalkozik a nyomás gradiens alapján, majd a mozgást vizsgálja a vízkémiai komponensekkel és szivárgástani alapon, több ábrát közölve a természetes vízkörforgalomról. Szemléltetés érdekében a Magyar Medence egyes részterületeinek áramképét közli (Nyírség). E főfejezeten belül vizsgálja még a rétegvíz hőmérséklet alakulását a mélységgel és kitér a rétegvíz minőségére és erre vonatkozóan is szemléletes példákat közöl. A záró alfejezetben a rétegvíz kapcsolatát tárgyalja az egyéb víztípusokkal, így a talajvízzel, a karsztvízzel és a felszíni vízzel és ezekre vonatkozóan is számos példát mutatva be, főleg hazai adottságok felhasználásával. A harmadik főfejezetben a hasadékos tároló kőzet vizet ismerteti avval, hogy ez két nagy csoportra osztható, mégpedig nem karsztosodé és karsztosodé kőzetekben jelenlévő vízre. E felosztás képezi a víztípus részletes ismertetésének alapját. így először tárgyalja a nem karsztosodott kőzetek hasadékvizét, és ez után pedig igen részletesen foglalkozik a karsztvízzel. Részletesen kitér a karsztvízszinttel kapcsolatos adottságokra, és annak fogalmát is meghatározza, és vizsgálja a tároló kőzeten belüli alakulását, a karsztvíz-járást és kapcsolatát a nyílt tükrű karsztvíz esetében a meteorológiai viszonyokkal, amelynek élénk és szoros kapcsolatát rögzíti le. A zárt tükrű mélykarsztnál pedig megállapítja, hogy annak vízjárása sokkal kiegyenlítettebb, lassúbb, nagyobb periódusú és kisebb amplitúdójú. Foglalkozik továbbá még a karsztvíz áramlásával és sebességével, a karsztvíz hőmérsékleti viszonyaival, a karsztvíz minőségével és a karsztvíz és az egyéb vizek kapcsolatával. A negyedik főfejezetben, amelynek a „Felszín alatti víz felszínre bukkanása" a címe, tárgyalja a forrásokat. Megadja a forrás definícióját, vízháztartási egyenletét, és ennek alapján lerögzíti, hogy a forráshozam a beszivárgó csapadék-, párolgás- és a tározott készlet összegének függvényében változik Részletesen foglalkozik a források osztályozásának szempontjaival és elemeivel, továbbá tárgyalja külön-külön a leszálló, átbukó és felszálló forrásokat számos értelmező ábrát mellékelve. A fentieken túlmenően vizsgálja még a forrás vízjárását, hőmérsékletét, vízminőségét is, majd pedig mocsarakról és a lápokról ad leírást és ismertetést A könyv harmadik „A természetes és kitermelhető vízkészlet és annak védelme" című részében a Szerző 7 fő fejezetben 261 oldalon, 121 ábra és 11 táblázat felhasználásával tárgyalja a vízföldtannak a gyakorlat számára alapvető és meghatározó jelentőségű témáját, a felszínalatti vízkészletek meghatározását és védelmét. Az első főfejezetben vizsgálja a vízháztartás és vízkészlet számítás alapjait megadva a statikus és dinamikus vízkészletek fogalmi meghatározását és lerögzíti, hogy Földünk vízvagyona egy és oszthatatlan. Tárgyalja a természetes vízkörforgalom dinamikus vízkészletét, annak volumetrikus és áramló részét, kitérve arra vonatkozólag, hogy a felszínalatti vízkészlet-gazdálkodás nem más, mint a természetes vízkörforgalomnak az ember céljaira történő átalakítása olyan feltételek mellett, hogy az optimális maradjon. Megállapítja, hogy a vízkészletek egységes nevezéktana még nem alakult ki és evvel kapcsolatban egy összefoglaló táblázatot közöl (13.1 jelű táblázat) néhány szerző osztályozásáról, figyelembe véve a víztermelési szempontokat. Továbbá a 13.1 ábrán feltüntette még a Szerző a Föld egységes vízkészletének felszínalatti, felszíni és felszínfeletti fajtáit és azok egymásra hatását. Kitér még a felszínalatti vízkészletek osztályozására, majd az egyes típusokat részletesen definiálja, és külön-külön vizsgálja ezeket. így a természetes statikus vízkészletet, majd a természetes dinamikus vízforgalmat levezetésekkel és matematikai összefüggésekkel. A második főfejezetben tárgyalja a Szerző víztermelés során jelentkező belső összetevőket, a kitermelhető vízhozamot a volumetrikus készletből, kitérve a ténylegesen kitermelhető vízhozam vizsgálatára, és a kitermelhető statikus vízhozamra és az evvel kapcsolatos termelési tapasztalatokra. A könyv harmadik részének legfontosabbnak ítélhető harmadik főfejezete a kitermelhető dinamikus vízkészlettel foglalkozik. A Szerző ezen belül a témát nyolc alfejezetre bontva vizsgálja 103 oldalon öt táblázatot és 52 ábrát közölve. E föfejezethez kapcsolható még a kitermelhető dinamikus vízkészlet növelése c. fejezet is.