Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Faludi Gábor–Sági Jenő: Szivattyútelep Érsekcsanádon

B. III r Szivattyútelep Ersekcsanádon Faludi Gábor - Sági Jenő Alsó-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság 6500. Baja, Széchenyi u. 2/c. Kivonat: Kulcsszavak: A Kalocsai Sárköz a Duna magyarországi középsö-alsó szakaszának, Solttól-Bajáig húzódó bal parti, zömeben mély fekvésű, észak-déli, kelet-nyugati lejtésű, viszonylag keskeny térsége Ennek a területnek az életét a folyási sebességében lassuló, medrét, szélességét állandóan változtató-vándorló Duna határozta meg. A térség vízrendszerének szükséglete hozta létre 1872-ben a kalocsai székhelyű társulatot és a társulat építette a 19. század utolsó évtizedében Érsekcsanád határában a vascsöves zsilipet, majd szivattyútelepet. Dolgozatunk a szivattyútelep több, mint UK) éves történéseibe ad bepillantást árvíz, belvíz, zsilip, szivattyútelep, csatorna, fok. Az 5l-es műúton Budapestről déli irányban, a Kalocsa-Baja felé közlekedő a Duna-völgyi Főcsatorna Sükösd melletti hídját elérve az erős ívű emelkedőn magasabb terepszakaszra ér, s a Duna-Tisza közötti homokhátság nyugati peremén épült útszakaszon halad tovább. A jobb oldali házsor kertjei mögött a mély nyomvonalú főcsatorna, és nagy kiterjedésű, alacsonyan fekvő szántóföldek láthatók. A reggeli órákban erre a mélyen fekvő területre sűrű, rétegződő, hullámzó, átláthatatlan párafelhő telepedik Fölötte, mögötte összefüggőnek tűnő erdőség kontúrja A horizont szélén sötétzöld, magasabb facsoport E fák koronája fölé nyúlt - jó fél emberöltővel ezelőtt még e látképhez tartozott egy barnásszürkés-vöröses oszlopszerű építmény. Ez a Duna-part mentett oldalán az érsekcsanádi gőz-szivattyútelep 73 éven át álló, erőt sugárzó kéménye volt. A helyismerettel rendelkező azt is tudta, ha a kémény füstöl, a gépek dolgoznak, mert magas a dunai és a belső vízállás. Derűs, tiszta időben - haladva Baja felé - az erdőség mögött nyugat-délnyugat felől Bátaszék-Pécs-Siklós közelinek tűnő dombjai-hegyei (Zengő) is megmutatták kontrasztos, zöldes-barnás arcukat. Érsekcsanád közepén a nyugatra leágazó út a Dunához vezet (4,5 km). A falu mellett folyómeder, híd, tölgyes, szántóföld, szarvasmarha telep, öntözött dinnye- és paprikaföldek, gyümölcsös, legelők, akácerdők, dél felé húzódó nagyterületű, vastag tőzegréteget takaró mocsaras, ingoványos térség kisebb tavakkal és sok-sok gólyával (Harábó). Csatornák, kígyózó vizek melletti nádasok, sűrű sásfoltok. Újabb tó a Berzevica, majd lapály, tó, dúsabb növényzet, nád, sás, bodza, nyár, akác az út mindkét oldalán. A víz felszínét tavirózsa, tavitök, hínár borítja (Bárányláb). Kanyargó folyómeder (Vajas = Sárközi I. főcsatorna) csatlakozó csatornafokok (Kispéter fok). Egyre dúsabb, sűrűbb növényzet. Betonhíd, magasabb töltés árvízkapuval és az élő Duna. Jobbra hajóállomás, balra teherjárművek átszállítására is alkalmas komp. Szemben a Duna túlsó oldalán a Veránka sziget. A vízen ladikok, némelyiken seprűs motor. Itt és ott ez már a Gemenc. A térség - a mai Duna meder is - a XVIII-XIX. század fordulójáig Csanád előző települési helye. A védtöltéstől balra a tóvá szélesedett Vajas, ladikok, stégek, horgászhelyek, szórványosan hétvégi hazak, fűszerpaprika. A megszélesített töltésen gátőrház majd gépész lakóház. A kettő közt a töltés alatt vascsöves zsilip, mellette a gőzüzemű szivattyútelep téglakéményével. Ónási, évszázados tölgyek. Kulturált, gondozott környezet, rend, tisztaság, díszfák, virágok, pázsit. A Dunába vezető íves kifolyóban örvénylő víz, pecások. Mindenütt gazdag, változatos, sokszínű vízi növény - és állatvilág. Hozzáértő szorgos kezek, vizet-halat különösen szerető, jó hangulatú emberek, kiegyensúlyozott nyugalom. Ez a bel- és árvizek, s a szúnyoginváziók kivételével békés, majd-majd idillikus természet és ember alkotta mikro-környezet a Kalocsai Sárköz délnyugati legmélyebben fekvő öblözete, a Vajasfok, a Sárközi I. főcsatorna „végállomása", a szivattyútelep helye. 1. A Duna magyarországi középső-alsó bal parti szakaszának viszonylag keskeny, a Homokhátságig terjedő, Solttól Bajáig húzódó területe a Kalocsai Sárköz (804 km

2). Ennek a térségnek a természeti, gazdasági körülményeit, a lakosság életfeltételeit az 1800-as évek közepéig a folyási sebességében lassuló, medrét és szélességét állandóan változtató, vándorló Duna határozta meg. A téli-tavaszi áradások, elöntések következtében a terület jelentős része ártéri volt, domborzati egyenetlenségekkel, kelet-nyugati, fokozottan észak-déli lejtéssel. Érdemleges emberi beavatkozás nélkül a térséget áthálózó különböző természetes fokok, erek - engedve a természet törvényeinek - az árvizeket rövidebb, hosszabb idő alatt levezették vagy visszatartották. Az egykori monográfiák, leírások járhatatlan utakról, a gyér számú lakosságot sújtó megbetegedésekről (hideglelés) és különböző járványokról (kolera) számolnak be. A jelentős nagyságú területnek mintegy kétharmada mélyen fekvő. A part menti sáv a XIX. század utolsó harmadáig a folyó áradásainak, elöntéseinek volt kitéve. A legnagyobb veszélyt a jégzajlások, jégdugulások, jórészt pedig a Duna szabályozatlanságából adódó gátszakadások okozták. Ebből következik, hogy ez a szakasz és a folyam melletti vonulat mocsaras, lápos térségként jelenik meg a korabeli térképeken. Galgóczy Károly 1877-ben ezt a vidéket így mutatja be: „Vajas Foktűnél szakad ki a Dunából s foly egészen Kalocsa város alá, a hol lefelé fordul Bátya alá, majd Duzsnoknál elhaladva Sükösdön felül mintegy félórányira visszaszakad a Dunába . Sárvíz Miskén felülről indul ki az őrjeget kísérő turjánokból, s több pusztán áthaladva jóval Duzsnokon alol egyesül a Vajassal. Csak azért érdemel említést, mert a vidék „Sárköz" neve egy részben tőle származik, s nem összefüggő e név a Duna átelleni oldalán Tolna megyében terülő szintén Sárköz nevet viselő vidék néveredetével, melyet a Sió folytatását képező Sárvíz csatorna környékei." (Pest-Pilis-SoltKiskun megye Monográfiája. Nyomatott Weiszmann testvéreknél Budapesten, 1877.)