Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Faludi Gábor–Sági Jenő: Szivattyútelep Érsekcsanádon

170 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003 . 83 ÉVF 3. SZ Móder Ferenc 1896-ban a térség előéletét jellemezvén írja: „A nagy magyar medencét borító szárazföldi tó lega­lacsonyabb részén, a Kalocsai Sárköz vidékén a Duna so­káig nem tért a partjai közé. Több mérföld szélességben futotta be az itteni rónát, erdős mocsarakat képezvén mindenfelé. Hogy ez így volt hajdan, mutatja az is, hogy ez idő szerint Sárközben még csak egy négyszög kilomé­ter teret sem lehet találni, melyen kisebb-nagyobb völgyek és vízfolyások medrei ne volnának láthatók." (Pestmegyei Sárközi Armentesítő Társulat huszonkét é­ves története 1872-1895-ig, az Ezredéves nemzeti örömün­nep alkalmából 1896-ik évben. Nyomatott Malaiin Antalnál, Kalocsa, 1896.) A XVIII. század közepétől a vármegye - közerő és kényszermunka felhasználásával - egyes dunai szakaszo­kon védőgátakat emelt. Az alacsony, gyenge töltések az ármentesítést nem oldották és nem is oldhatták meg. A Duna szabályozatlan, kanyargós állapota különösen elő­segítette a gyakori kiöntéseket. A társégben állandósultak az árvizek váratlan rohamai, kiszámíthatatlan szintjei, a víz visszamaradt tömegei, a belvizek, nagy tavak, lápok, mocsarak Mindezek a jelenségek századokon át bizonyí­tották, hogy ebben az alapvetően alföldi jellegű Duna melletti térségben - értékeivel és veszélyeivel együtt ­mennyire a víz az úr. A bal parti középső-alsóbb régió természeti-gazdasági viszonyait a vízi munkálatok jelentősen megváltoztatták. A történelmi hűség, az előzmények és a földrajzi kapcso­lódások miatt említjük azt a tényt, hogy I. Ferenc császár engedélyével (1792) a kormányzat támogatásával a Kiss testvérek tervei alapján épült az 1802-ben üzembe helye­zett, a Dunát és a Tiszát összekötő - mindmáig egyetlen - csatorna (Monostorszeg-Bácsföldvár), a Ferenc csator­na. Ezt egészítette ki az 1870-es években a Türr István szervezésében Kissztapár és Újvidék között épült Ferenc József-csatorna és a Baja-Bezdáni tápcsatorna. Ez a csa­tornahálózat nemcsak a térség benépesülésének, de a szállítással és különösen a belvizek levezetésével a Bácska meggazdagodásának is döntő eszköze lett. A monarchia érdekében állt az országrészek és a fővá­rosok (Bécs-Pest) közötti kapcsolat - közigazgatás, köz­lekedés, szállítás - fejlesztése és a gazdasági erőforrások jobb hasznosítása. Ennek egyik módja a múlt században (is) a mocsarak, a belvizek Iecsapolása, az árvizek vissza­szorítása, a folyók szabályozása volt. Ezért is készültek a század közepén a Dunát a Tiszával összekötendő csa­torna építésére újabb tervek. Ezek közül itt csak azt em­lítjük, amelyik a Kalocsai Sárközt is érinti, szerzője har­dy Dénes Részlet a kiadvány címéből: „Tervezmények a csatornázásokról és azon módokról miképpen lehetne az évenkint kiönteni szokott és több, mint 1.000.000 holdat elborító árvizeket és mocsárokat a Duna és Tisza folyókkal összekötendő csatornákba lecsa­polni "(Nyomatott Medersiczky Ignácnál Baján, 1863. E munkát 1866-ban Pesten is kinyomtatták). A kormányzat támogatta vagy tudomásul vette a helyi és regionális törekvéseket is. A rendszeres folyószabályo­zás állami és közfeladattá vált. Az ismétlődő nagy dunai­tiszai árvizek az önszerveződő védekezést tovább erősí­tették és szélesítették Szerencsére a polgárosodás elő­mozdításának szolgálatába a XIX. század első harmadától magas gazdasági, műszaki kvalitású, kiváló személyiségek léptek: felvilágosult, cselekvőkész földbirtokosok, Euró­pát járt mérnökök. Helyzetfelismerésük, szervezőkészsé­gük, hozzáértésük fáradhatatlan szellemi, fizikai erőfeszí­tésük tettekben és maradandó alkotásokban valósult meg Az ár- és belvizek elleni önszerveződő védekezés az 1862. évi nagy dunai árvíz után - amely Kalocsa városá­ban 600 házat döntött össze - tovább erősödött. 1872­ben - 130 évvel ezelőtt - megalakult a Pest megyei Du­navédgát és Csatornázási Társulat, érdekeltsége Ordastói­Érsekcsanádig terjedt, székhelye Kalocsa lett. A társulat első elnöke - az Európában ismert, nagytekintélyű bota­nikus, dr. Haynald Lajos bíboros érsek volt. A 20 %-ot meghaladó érdekeltségével és a Társulat vezetésében cse­lekvő részvételével az érsekség háromnegyed századon át meghatározó tényező volt. A szervezet tevékenységének egyik kulcseleme a csanádi szivattyútelep létesítése és működtetése. A század utolsó évtizedének második felé­ben épített zsilip és szivattyútelep része és folytatása a Kárpát-medence egészére kiteijedő ár- és belvíz-mentesí­tési munkálatoknak és a századvégi maradandó, nagy mil­lenniumi építkezéseknek is. 1. ábra. A vizek útja a Kalocsai-Sárközben 1872. előtt A telep a Kalocsai Sárköz ár- és belvíz-mentesítésének fontos eszköze lett Közvetlenül és közvetve hozzájárult ahhoz, hogy nagy térségben - jó két emberöltő alatt ­megváltozzanak a lakosság életkörülményei, átalakuljon a településszerkezet, a termelési kultúra (fűszerpaprika, ön­tözés), terjedtek a technikai ismeretek 2. A dolgozatnak ebben a részében az elmúlt több mint száz esztendő történéseinek néhány mozaikját idézzük „A szabályozás megtörténtével és a csanádi új töltés megkészültével a csanádi zsilip kiépítése is immanens szük-

Next

/
Thumbnails
Contents