Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Emlékülés Lászlóffy Woldemár születésének századik évfordulója alkalmából (Budapest, 2003. március 4-én) - Fejér László: „A vízépítő országot épít”. A száz éve született dr. Lászlóffy Woldemár pályaképe

FEJÉR L : „A vízépítő országot épít" - LAszlóffy Woldemár pályaképe 143 neti munka (1938) mellett ebbe a körbe tartozott a kultúrmérnöki jubileumi kötet (1940), a szabad felszínnel folyó víz sebességének számításával kapcsolatos tudománytörténeti áttekintés (1950), a vízépítési kísérletügy hazai kezdeteinek feltárása (1964), a nevezetes szegedi árvíz hidrológiai okainak tisztázása (1969), stb. Kezdeményezésére alakult meg a Magyar Hidrológiai Társaságon belül a Vízügyi Történeti Bizottság 1973 májusában. A Bizottság feladatait a vízügyi tudománytörténet alapjainak feltárásában, a kutatások és az egyes szaktudományok közötti kapcsolat vizsgálatában határozta meg. A Bizottság első elnökének ő javasolta Marczell Ferencti, akinek vezetése alatt álló VIZDOK-ban még abban az esztendőben létrejött a vízügytörténeti kutatás hivatalos bázisa, a Magyar Vízügyi Múzeum Talán kevesek emlékeznek rá, ezért kell itt kiemelnem az 1970-80-as évek jeles vízügytörténészével, Károlyi Zsigmondéi fenntartott szoros szakmai kapcsolatát A hivatásos történész nem volt mérnök, Lászlóffy pedig nem volt történész, így a Vízügyi Történeti Füzetek első 13 kötete valóban alkotó együttmüködésük eredménye volt A sorozat szerkesztése Károlyi Zsigmond feladatát jelentette, a mindenkori lektor pedig Lászlóffy Woldemár volt. Ma már egyikük sincs az élők sorában, de közös művük, a VTF kötetei a hazai vízgazdálkodás történetének alapvetését jelentik. Lászlófly persze nem csupán a szintézis-jellegű történeti kutatások részese volt, hanem a mérnöki alkotások, életművek, pályaképek megörökítője. Számos kortársának nekrológja mellett Péch József, Bogdánfy Ödön, Sajó Elemér és más jeles mérnökök miniatűr életrajzát készítette el, hangsúlyozva, hogy a vízügyi szolgálat tradíciói közé az elődök emlékének ápolása is beletartozik. 1982-ben jelent meg Lászlóffy főművének tekintett ,A Tisza" című monográfia A ma is mintának tekintett vaskos opusz megírására még Dégen Imre bíztatta az éppen nyugdíjazását kérő hidrológust. Az igazi munka 1970-ben vette kezdetét, s a korábbi években készített történeti vonatkozásokat rögzítő kutatói cédulák új értelmet kaptak. Az apró gyöngybetűkkel megírt lapocskák szabályos rendbe sorakozva a folyó és az alföldi nép évszázados küzdelmének, eFEJÉR LÁSZLÓ oki. mérnök, a Vízügyi Múzeum, Levéltár és K gyüttélésének dokumentumai lettek. Lászlófly figyelmét szinte egyetlen történelmi szakcikk sem kerülte el, amely műszaki tekintetben használható adatot jelentett így műve az 1970-es évtized végéig megjelent csaknem valamennyi szakmunka szintézise lett. Ma is gyakran nyúlunk utána a könyvespolcra, ha valamilyen vonatkozásban a Tiszával foglalkozni akarunk. Utolsó nagyszabású munkájának én is részese voltam. A vízrajzi szolgálat fennállásának 100. évfordulójára megjelentetett hidrometria magyarországi fejlődése" című kötet előmunkálatai úgy indultak, hogy a fejezetek a folyami vízsebességmérés történetébőr című tanulmányomat elvittem hozzá, s véleményét kértem. Néhány hét múlva újra találkoztunk, s akkor elém rakta a javításoktól hemzsegő irományt. Kivesézte az összes fellelhető hibát. Önbizalmam romjain kérdezte, segítenék-e neki a Tisza-könyv még hiányzó néhány adatának összegyűjtésében. Ekkor kezdődött mellette famulusi munkám. Szorgalmasan hoztam neki a VÍZDOK könyvtárából a kért könyveket, s kutakodtam a Széchényi-könyvtárban. Közben szóba hoztam, milyen jó volna megírni a centenáriumra a hazai vízrajzi munkák történetét, én szívesen szállítom neki a szükséges könyveket és cikkmásolatokat. Hát, valahogy így indult! Egy év múlva már felosztottuk a feladatot, ki melyik fejezetet íija meg. Halálos ágyán pedig rám bízta az addig elkészült írást. Fejezzem be én, ahogy tudom! Még sokan vagyunk, akik ismertük őt, emlékszünk hanghordozására, gondolatainak mélységére, személyiségének varázsára, de ha mi is lelépünk a színpadról, emlékét elsősorban művei fogják őrizni, amelyek kikezdhetetlen elemekként szervesen beépültek a hazai tudomány épületébe. Az utókor, persze, nem mindig háládatlan: a bajai főiskola magyaregregyi mérőtelepe Lászlófly Woldemár nevét viseli, csakúgy mint a MHT diplomaterv pályázata. Élete alkonyán volt lakóházán emléktábla szól a járókelőkhöz. Irodalom Kosa, 1985, A század sodrában. Pályák, életutak a vízügy szolgálatában. Lászlóffy, 1975, Életpályám emlékezete (Kézirat a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum gyűjteményében) Emlékülés Lászlófly Woldemár születésének századik évfordulója alkalmából A Magyar Tudományos Akadémia Hidrológiai Tudományos Bizottsága, Vízgazdálkodás-tudományi Bizottsága és a Magyar Hidrológiai Társaság 2003. március 4-én az Akadémia budapesti székházában dr. Lászlóffy Woldemár születésének századik évfordulója alkalmából emlékülést rendezett, amelyet a Farkasréti temetőben a síremléknél Marczell Ferenc ünnepi beszéde és koszorúzás előzött meg. Az akadémiai emlékülés előadásai voltak: Fejér László: "A vízépítő országot épít" - a száz éve született dr. Lászlóffy Woldemár pályaképe. Szesztay Károly: Dr. Lászlóffy Woldemár hidrológiai munkássága. Nováky Béla: A fajlagos lefolyás térképezésének dr. Lászlóffy Woldemár által kidolgozott módszere. Vágás István: A hidrológia és matematika kapcsolata dr. Lászlóffy Woldemár szemléletében. Somogyi Sándor: Dr Lászlóffy Woldemár a szakíró és szerkesztő - egy társtudomány szemszögéből. Hozzászólásként hangzott el Zsuffa István és Kresser Werner méltatása írásban küldte el méltatását Szabóné Zemenszky Ildikó és Kontur István Az ülés levezető elnöke Szlávik Lajos volt. Az emlékülés előadásait és a hozzászólásokba foglalt méltatásokat a Hidrológiai Közlöny jelen száma tartalmazza.