Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Emlékülés Lászlóffy Woldemár születésének századik évfordulója alkalmából (Budapest, 2003. március 4-én) - Zsuffa István: Dr. Lászlóffy Woldemár pályája és jelentősége

B. III Dr. Lászlóffy Woldemár pályája és jelentősége Zsufla István Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 1111. Budapest, Műegyetem rakpart 3. Szakmai életünk ismert, kimagasló egyéniségei kerek­számú születésnapjainak megünneplése társadalmi, egyes esetekben nemzeti esemény. A tudományos élet azon tag­jait köszönthetjük, akiknek munkája, szellemi tevékenysé­ge, teljesítménye a mi korunkban teljesedett ki, és amely generáció tudatformáló szerepet kapott, vállalt és csinált végig az ország legnehezebb történelmi periódusában. A hazai vízgazdálkodás és vízépítés XIX. századi fej­lődésével párhuzamosan kialakult magyar vízrajzi szolgá­lat 1919-ben megbénult. Munka helyett szólamok ural­kodtak: "forrásvidékek nélkül nincs tervszerű vízgazdál­kodás", "csak egységes vízrendszerben lehet hidrológiai, vízrajzi munkát végezni", "az ország gazdasági helyzete miatt nincs lehetőség beruházást igénylő vagy beruházást előkészítő vízrajzi, hidrológiai munkákra". A vízrajz szer­vezete ilyen légkörben a vízügyi szolgálat munkájának in­kább terhét, mint alapját látszott jelenteni. Ilyen körülmények között kezdett dolgozni 1929-ben Lászlófly Woldemár, mindent elölről kezdve, s mindent új, korszerűbb alapokra helyezve. Tudatosította, hogy a vízrajz, és hidrológia műszaki célokat szolgáló, tudomá­nyos eszközöket igénylő természettudomány. Megújította az észlelések, mérések feldolgozásának módszereit, tartal­milag és formailag korszerűsítette a Vízrajzi Évkönyvek sorozatát. Rendezte és felújította a vízügyi könyvtár állo­mányát, megszervezve a nemzetközi szakkönyv- és folyó­irat-cserét. Részt vállalt a Benedek József irányította tu­dományos munkában, amely a jugoszláv utódállam terüle­tén 1926-ban történt Dráva-torok menti árvízkatasztrófa valós okait volt hivatott nemzetközi fórumok előtt tisztáz­ni, és amely fontos elemekkel gazdagította a folyami ár­hullámok elméletét is. Munkáját a későbbiekben is két főirány jellemezte: a vízügyi, vízrajzi feladatok tudományos igényű megoldá­sa, illetve a nemzetközi eredmények hazai bemutatása, ez­zel együtt a hazai eredmények külföldi megismertetése I­dőszerií műszaki problémák megoldásához szükséges tu­dományos eredményei alapján írhatta meg mérnök-dok­tori értekezését, majd műegyetemi magántanári székfog­lalóját, külön utasítás és segítség nélkül, közönyös közeg­ben dolgozva. A 40-es években hivatali megbízás, a Ko­lozsvári Kultúrmérnöki Hivatal vezetésének feladata vál­totta volna fel addigi tevékenységét. Súlyos betegsége a­zonban "megmentette" a tudománynak: ez után is a hidro­lógiát művelheti, oktathatja. Az 1952-ben alapított Víz­gazdálkodási Tudományos Kutató Intézet vízgazdálkodá­si osztályának lesz a vezetője, és a Budapesti Műszaki E­gyetemen - mint műszaki doktor - előbb magántanári, majd tanrendbe illesztett tárgyakat oktat. 1948 és 1958. között a Vízügyi Közlemények szerkesztője, 1955-ben a Magyar Hidrológiai Társaság akkor átszervezett Hidrau­likai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztályának ZSUFFA ISTVÁN vezető tanára elnöke. Szerző- és előadó gárdát igyekszik nevelni. Há­rom irányban teljesíti ki munkásságát: a hidrológiai kuta­tások eredményét a hazai vízgazdálkodás feladatainál hasznosítja, ápolja a hazai és külföldi szakmai eredmé­nyek intenzív cseréjét, végül tudományos iskolát alakít ki, amely segiti, hogy olykor hazánkat külföldön "hidrológiai nagyhataloméként emlegethessék. Külföldi kapcsolatait nemcsak cikkei, meghívásai, ki­tüntetései igazolják, hanem tanítványainak sikerei is. Nemzetközi tudományos konferenciák magyar küldöttsé­gei tagjainak szinte minden negyedóráját megszervezte, előadásaik anyagát a fontos eredmények szemléletes kie­melésével gyakran átírta, hozzászólásaikat, vitákban való részvételüket igyekezett irányítani. Idehaza fontos alapo­zó műve volt országunk vízkészletének módszeres feltárá­sa, és a Hidrológiai Atlasz sorozatának elkészítése. 17 mérnök dolgozott osztályán, várták munkájának eredmé­nyeit a Vízgazdálkodási Keretterv készítői, és személye­sen a Vízügyi Szolgálat vezetője. Munkássága nyomán szélesedett a korszerű műszaki hidrológia hatásos eszkö­zévé a hidrológiai hosszszelvény. Oktatási és szakirodalmi tevékenysége, szuggesztív, kisugárzó szakmaszeretete ha­tására jó néhány mérnök választotta munkakörének a hid­rológiát, akiknek többsége tanítványának tartotta magát. Akiket kollégájának, tanítványának tekintett, azoktól sokat követelt: munkát, eredményt, pontos, érthető köz­zétételt. Mint főnök, nem kívánt tájékoztatást, maga tájé­kozódott, minden nap mindenkit meglátogatott munka­asztala mellett. Úgy irányított, hogy azt nem lehetett ész­revenni. Használni akart: mindegy volt, hogy közvetlenül, vagy mások által. Mint minden igaz mesternek, legfőbb eszköze a saját példája volt: a szakirodalom olvasásában, az idegen nyelvek ismeretében, a tanulásban, az alkotó munkában, az emberi-társadalmi magatartásban. Hatal­mas munkabírását, mindenkor töretlen munkakedvét jel­lemezte, hogy korlátozott egészséggel is több, mint tíz évvel szolgálta túl a nyugdíj-korhatárt, azt követően is szorgalmasan tevékenykedett. Életművét méltányolta az akkori államvezetés is: 70 éves korában, 1973-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. Utolsó nagyszabású műve, a Tisza-könyv még az ezt követő év­tized végén, 1982-ben, halála előtt mintegy másfél évvel megjelenve tetőzte be gazdag életművét. * Az itt megjelent összeállítást szerzője betegsége miatt a 2003. március 4-én a Magyar Tudományos Akadémia Hidro­lógiai Tudományos Bizottsága, Vízgazdálkodás-tudományi Bizottsága és a Magyar Hidrológiai Társaság által rendezett emlékülésen fia, ifj. dr. ZsufTa István olvasta fel Minthogy inaga az összeállítás régebbi keletű volt, s szövegét az emlékülés időpontjának megfelelően némileg szükséges volt átigazítani, itt annak rövidített, szerkesztett változatát közöltük. a műszaki tudomány doktora, okleveles mérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszékének ny tanszék-

Next

/
Thumbnails
Contents