Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
3. szám - Emlékülés Lászlóffy Woldemár születésének századik évfordulója alkalmából (Budapest, 2003. március 4-én) - Nováky Béla: A fajlagos lefolyás térképezésének dr. Lászlóffy Woldemár által kidolgozott módszere
NOVÁKY B-: A fajlagos lefolyás térképezésének LászlólTy-módszere 137 kalibrálásának és veri fi kációj áriak - szükségességét és fontosságát. Identifikáció, kalibráció, verifikáció, ezeket a szavakat ő nem használta, de jól látta a fogalmak mögötti tartalmat, a fogalmak lényegét, és ezért akár - épp a fajlagos lefolyás térképezése kapcsán - az éghajlat-lefolyás modellezés úttörőjének is számíthat hazánkban. Amikor Lászlóffy a fajlagos lefolyás térképe kapcsán hazánkban is elvetette az oknyomozó hidrológia magját, az éghajlat-lefolyás kapcsolatnak megfogalmazására több összefüggés, képlet létezett a hidrológia szakterületén. Régóta ismert volt az átlagos évi csapadék és lefolyás kapcsolata, amit Penck néhány közép-európai vízgyűjtő adatai alapján 1896-ban lineáris összefüggésben fogalmazott meg. Nem sokkal később, 1906-ban az osztrák Schreiber felismerte, hogy ez az összefüggés adott tartományban nemlineárissá válik és az R=P.e° / p (1) alakban formulázható meg, ahol P és R a vízgyűjtő átlagos évi csapadéka és lefolyása [mm], e 2,~1H. a természetes logaritmus-rendszer alapja, a földrajzi paraméter. A képletet szerzője az észlelésekkel nem rendelkező vízgyűjtők átlagos évi lefolyásának számítására ajánlotta. A képlet közel százéves, és ahogy Gogolnak A köpeny c. elbeszélését elsőként lefordító Arany János szerint mindnyájan Gogol köpönyegéből bújtunk ki, úgy bújt ki a képletek egész sora Schreiber képletének képletes köpenyéből. A képletek alakításában jelentős lépés volt az a paraméter Oldekop nevéhez fűzhető értelmező megfogalmazása. Oldekop az a paramétert a lehetséges párolgásnak tekinti és ezzel bevezeti a lefolyást alapvetően meghatározó, a vízháztartás bevételi oldalát jelentő csapadék mellé a vízháztartási kiadást jelentő párolgást A lehetséges párolgást a továbbiakban sok szerző a mérnökileg jobban értelmezhető, és könnyebben elérhető hőmérséklettel helyettesíti, amint ezt tették fVundt és Coutagne egész Európára vagy annak meghatározó részére kiterjedő éghajlat-lefolyás vizsgálataikban, vagy Langbein az Egyesült Államokban. Más szerzők megmaradtak a párolgás használata mellett. Budiko az elméletileg lehetséges párolgást a sugárzási egyenleghez kötve, bevezette a mindmáig sokfelé és sokszor használt ariditási tényezőt. Ezzel a világ minden tájára univerzálisan használható kapcsolatot teremtett a térszín csapadék- és hőellátottsága és lefolyása között az alábbi formában R = P.e r/L p, (2) ahol a korábbiak mellett r a sugárzási egyenleg (J/m 2.év), L a fajlagos párolgási hő, r/LP az ariditási index Lászlóffy a fajlagos lefolyás hazai térképezéséhez az ország nagy részén a Langbein által az Egyesült Államok nagyszámú vízgyűjtőjének éghajlati és lefolyási adatai alapján szerkesztett csapadék-hőmérséklet-lefolyás kapcsolatot használta, az ország kisebb, nyugati határaihoz közeli alpesi jellegű területeire a Coutagne-féle éghajlat-lefolyás összefüggést. A lMngbein-íé\e összefüggés az évi csapadék mellett a havi középhőmérsékleteknek az adott hónapok csapadékának megfelelően súlyozott átlagos értékét veszi figyelembe, a csapadék szerinti súlyozással fejezve ki, hogy a párolgás függ a csapadéktól (/. ábra) LászJóffy e kapcsolatok alapján szerkesztette meg az ország első fajlagos lefolyási térképét, sőt a térképet - Újvári és Dub hidrológusok adatainak és hasonló munkáinak figyelembevételével - kiterjesztette a határainkon átnyúló vízgyűjtők egy részére is (Z ábra). A térkép a hazai vízkészlet-számítás alapjává vált, számos mértékadó kiadványban szerepelt, mint a Mérnöki Kézikönyvben, s átvette a földrajzi szakirodalom is. Magyarország vízkészletének területi törvényszerűségeit hidrológusok és geográfusok sora a LászJóffy által szerkesztett térképből I. ábra A magyarországi fajlagos lefolyás térképezéséhez felhasznált Langbein-féle éghajlat-lefolyás összefüggés A térképet később többször is pontosították, amit az észleléseknek főleg a kisvízgyűjtőkben gyarapodó száma nemcsak lehetővé, de szinte kötelezővé is tett. A pontosítás lényegében a Lászlóffy-féle térkép lefolyási izo-vonalainak kisebb-nagyobb mértékű korrekciója. Nagyobb kiigazításra az alföldi síkvidéki területeken volt szükség, hazánk azon térségében, amelynek éghajlati és lefolyási adottságai kívül estek a Langbein-kapcsohx szerkesztésénél figyelembe vett éghajlati és lefolyási adottságok tartományából. A lefolyási izovonalak pontosítása, észlelési adatokhoz igazítása háttérbe szorította LászJóffy módszerének két lényeges vonását, a fajlagos lefolyás pontszerű értelmezését és éghajlati kapcsolatát, sőt voltak vélemények, hogy ahhoz visszatérni szükségtelen. Ez olvasható ki jelen visszaemlékező tanulmány szerzőjének a fajlagos lefolyás LászJóJfyhoz visszatérő elgondolás szennti térképezési módszeréről írt tanulmányának megjelenés előtti anonim bírálatában, ahol ez áll: "a tanulmányból az olvasó arra következtethet, hogy Magyarországon az adathiányos vízgyűjtők általános problémát jelentenek. Ez még akkor sincs így, ha egyes szerzők szívesebben nytilnak vissza egyéb eszközökhöz, mint a mérési adatokhoz". A lefolyási izo-vonalak mérési adatokon alapuló közvetlen, és az éghajlat-lefolyás kapcsolaton alapuló közvetett szerkesztési eljárásai nem ellentétesek egymással, hanem kiegészítik egymást. A mérési adatok ugyanis alkalmasak a lefolyási izo-vonalak LászJóffy-tÍvű szerkesztését megalapozó éghajlat-lefolyás kapcsolat pontosítására, aminek szükségességére egyébként maga LászJóffy is felhívta a figyelmet. Az 1980-es évek közepén készülő Országos Vízgazdálkodási Keretterv műszaki-hidrológiai alapvetésében a fajlagos térkép újraszerkesztése során ezért is törekedtünk mindenekelőtt az éghajlat-lefolyás kapcsolat pontosítására. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv munkálatai idején ezek a kapcsolatok egyébként is világszerte reneszánszukat élték, mivel kiválóan alkalmasak voltak az éghajlati változások átlagos évi lefolyásra gyakorolt várható hatásainak szinte azonnali vizsgálatára. Választásunk a Budiko éghajlat-lefolyás összefüggésre esett, amelyben a képlet hazai alkalmazásához az r/L energetikailag lehetséges párolgás értékét az r/L =a (36400. T.P' + 104) (3) összefüggéssel helyettesítettük, ahol az a korrekciós tényező veszi figyelembe a csapadékban és hőmérsékleten