Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
2. szám - Szepesi Zoltán: Emberi erővel működtetett kotrógép a XVIII. században
128 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 2. SZ. Azért, hogy a vödrök ne legyenek veszélyes magasságig emelhetők, a gerendaszerkezetekben L és K jelű ütköző-, vagy más néven mozgáshatároló gerendákat építettek. Veszélyes helyzet akkor következett volna be, amikor a vonóvödör két oldalához kapcsolódó tartólánc (C), és az E jelű vonólánc csatlakozási pontja az emelés során felfuthatott volna az F jelű lánckerékre AK« II1TH TI KI IIYDIM'I. ''•••^•r. ii FAHTir.. , I. M..I. K'r—-—- '• I— — w irUCJU.' 3. kép. A vonóvödör, a lánckerék, valamint a vonólánc (szemeslánc) és a csáklya rajzai Kotráskor a négy ponton vasmacskákkal az AB jelű bakokhoz rögzített hajótest középvonalára merőlegesen elhelyezkedő dereglyébe ürítették a termeivényt. Ez oly módon történt, hogy a T betűvel jelzett személy a hajótesten állva csáklya (X) segítségével a két forgásponthoz rögzített fenéklemez (B), ill. ajtó záró nyelvét kiütötte (3. kép), vagy pontosabban: a D forgásponthoz képest elfordította a sarkantyú fészkéből (I). A fenékajtó kinyílt, és a termeivény a gravitációs erőtér hatására kicsúszott a vödörből. A vödör alakja egyébként biztosította, hogy a termeivény nagy ülepedési hajlama miatt annak felszínéről az összegyűlt víz nagy része (az ék alakzat miatt) még az emelés során lefusson. Az edény térfogata az ábrák alapján 1-1,5 m 3-re tehető. A dereglye két végén egy-egy személy tartózkodott, melyeknek a termeivény vödörből történő kiürülése után többek között a fenékajtó zárása volt a feladatuk. Az egész kotrási munkafolyamat során talán e két személy végezte a legnehezebb fizikai munkát. Ugyanis a kb. 8 m széles kotróhajó előtt a dereglyét minden vonóvödör-emelés valamint -süllyesztés alkalmával olyan helyzetbe kellett hozniuk, hogy az a kotróelemek mozgását ne akadályozza Ez a müvelet pedig csak a dereglye kotróhajótól való eltolása, majd a vonóvödör felemelése után a hajó visszaúsztatása révén volt lehetséges. Ügyelniük kellett arra is, hogy a termeivény egyenletes elosztásban kerüljön a szállító hajóba Ezt a müveletet, valamint a fenékajtó zárását a biztonságos munkavégzés érdekében a két személy ugyancsak csáklyák segítségével végezte. A kotróhajó tervezője egyébként nagy gondot fordított a biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítására. Ez látszik abból, hogy a véletlen vízbeesés elkerülése érdekében a hajóra védőkorlátot, a fenékajtót nyitó személy elcsúszás elleni védelmére pedig bordázott járólapot építtetett. A vasmacskákkal lehorgonyzott munkaterületen belül a kotróhajó bármely irányú helyváltoztatását a rögzítő kötelek hosszának szükség szerinti változtatásával végezték, így elérhető volt, hogy az elfogott területet teljes mértékben a kívánt mélységig leműveljék. Egy új munkaterület elfogásakor, a kotróhajó mindkét vonóvödrét felemelt állapotba kellett hozni. Ezt úgy hajtották végre, hogy a már felemelt vödröt az M jelű keresztgerendához rögzítették, majd a másik vödröt is a taposókerekek hajtásával felemelt helyzetbe hozták. Ennek a vödörnek a rögzítéséről külön már nem kellett gondoskodni, mivel a nagy taposókereket a 2. kép szerint négy, míg a kisebbet két helyen kötelekkel a fedélzethez rögzítettek. Az így stabilizált taposókerekek elégséges biztonságot nyújtottak a fölemelt vödrökkel utazó kotróhajó helyváltoztatásához. Ennél a technológiai fázisnál a már felső helyzetben lévő vonóvödör vonólánca letekeredett a tengelydobról, ill. a vonókötelét le kellett kötni a kisebb átmérőjű taposókerék tengelyéről. Az új munkaterületre érve a termelés megkezdése előtt kihelyezték a lehorgonyzó vasmacskákat, majd stabilizálták a kotróhajó helyzetét. Az utolsóként felemelt vonóvödör újbóli leengedése mellett nagy gonddal a tengelydobra vezették a letekeredett vonóláncot, majd helyére kötötték a vonókötelet. A dereglye elhelyezkedése után a leírtak szerint tovább folytatódhatott a mederfenék kotrása. Hát, ilyen, és még számos ehhez hasonló, szebbnél szebb „beszédes képet" tartalmaz a Hidraulika története\ A kézirat beérkezett: 2002. december 4. SZEPESI ZOLTÁN Oki bányagépészeti és bányavillamossági üzemmérnök, oki. műszaki középiskolai tanár Az esztergomi Duna Múzeumban részfoglalkozású nyugdíjasként, mint gyűjteménykezelő dolgozik. Szakterülete az áramlás-, és vezérléstechnika Excavator by main force in the 18 0 1 century Szepesi, Z.
