Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
2. szám - Szepesi Zoltán: Emberi erővel működtetett kotrógép a XVIII. században
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003 83. ÉVF 2. SZ B III Még egyszer az alluviális árterek néhány morfológiai jellegzetességéről Tamás Enikő Anna Eötvös József Főiskola Műszaki Fakultás, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék, Baja Kalocsa Béla Alsó-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság, 6501. Baja, Széchenyi u. 2. A síkvidéki folyók lerakott hordalékát alluviumnak, a lerakott hordalékon keresztülhaladó folyószakaszt alluviálisnak nevezzük. Az alluviális folyó mederanyaga és hordaléka hasonló szemösszetételü. A természetes állapotú, szabályozatlan folyó az alluviális szakaszon dinamikus egyensúlyban van. A dinamikus egyensúly jellemzője, hogy a hordalékszállítás három „alapfolyamata": az erózió, transzport és depozíció egyidejűleg, egymással az aktuális vízsebességektöl függő arányban van jelen. Az alluviális folyók ismert jellemzője a meanderezés. A meander - kanyarulat - külső ívén erózió, belső ívén hordalék-lerakódás a jellemző. A meanderek folyton alakuló, haladó, fejlődő lefüződö és elhaló hálózata a folyó egész völgyét átszövi. Magasparttól-magaspartig megszámlálhatatlan lefüzödött kanyarulat, holtág, medermaradvány található a fejlődés vagy a feltöltődés legkülönbözőbb stádiumaiban. A meanderező folyószakaszon gyakorlatilag nincs egy talpalatnyi hely a folyóvölgyben - az ártéren, ahol ne lett volna egykor főmeder. Az alluviális, meanderezésre hajlamos folyókra természetes állapotukban jellemző morfológiai folyamatokat tanulmányozni Magyarországon szinte lehetetlen, tekintve, hogy folyóink a szabályozás és ártereink az ármentesítés elörehaladott állapotában vannak. A Hidrológiai Közlöny hasábjain a közelmúltban mégis egy, az alluviális ártereken jellemző morfológiai jelenséggel kapcsolatos vitasorozat látott napvilágot: az ún. fokok keletkezéséről. Az ártereken - és nemcsak a jelenlegi hullámtereken számtalan olyan meder, illetőleg medermaradvány található, amelyek tulajdonneve a mai napig tartalmazza a „fok" szót. Vannak ilyenek a Duna, Tisza, Dráva, Körösök, Bodrog, és még ki tudja, hány vízfolyásunk mentén. A kifejezést településnevekben is megtaláljuk: Drávafok, Foktő, stb. A szóban forgó medrek egy része a hullámtéren (a folyó természetes árterének az árvízvédelmi fővédvonalak közötti részén), más része pedig az ármentesített folyóvölgyben található (ezek még az ármentesítés előtti időkből származnak). Ez utóbbiak egy része belvízlevezető- ill. öntözőcsatornaként funkcionál. Közös tulajdonsága ezeknek a fokoknak, hogy nyomvonaluk egy-egy régebbi folyómeder-maradvány vonalát követi - ezt régi térképek tanulmányozásával könnyen beláthatjuk. Ezek a természetes fokok (hullámtériek és mentett oldaliak egyaránt) egy-egy folyóág vagy lefüzödött kanyarulat maradványai. Van a magyarországi Duna-szakaszon egy morfológiai szempontból (is) rendkívüli hullámtéri terület, ahol - köszönhetően annak, hogy a hullámtér széles, és néhány régi medermaradvány ma is a Duna által rendszeresen elöntött területen található - a főmederből kiiktatott, ill. kiiktatódott mederszakaszok feltöltődésének, elhalásának folyamata ma is figyelemmel kísérhető: ez a Gemenc. Korántsem beszélhetünk természetes, dinamikus egyensúlyról, hiszen ez a folyamszabályozás következtében eltolódott. Mégis, a gemenci hullámtéren a természetes ártérre jellemzőhöz hasonló jelenségek egy része érhető tetten: a viszonylag fiatal holtágak, a 100-150 évvel ezelőtt lefüzödött vagy átvágott mederszakaszok hordalékkal való feltöltődése, és ezek alsó torkolati szakaszain fokok keletkezése. 1. 2. 3. 4. 1.: Egy meander eléri a „túlfejlett" állapotot; 2.: A meander lefűződik (vagy átvágják), a kialakult mellékág torkolatainak feltöltődése - a főmederből származó hordalékkal - megindul; 3.: A torkolati szakaszokon a feltöltődés előrehalad, az alsó torkolatban másodlagos meder alakul ki; 4.: A felső torkolat a terepszintig feltöltődik, az alsó torkolatban megmarad a fok. Érdekes továbbá az ármentesítéskor valamilyen stádiumban „konzervált" medermaradványokat tanulmányozni térképeken, légifotókon, vagy űrfelvételeken. (Konzerválás alatt azt értjük, hogy azáltal, hogy e medrek a mentett oldalra kerültek, feltöltődésük folyamata lelassult, mert ide nem juthat több hordalék a főmederből). A gemenci fokokhoz hasonlatos képződményeket a Dráván, a Tiszán, a Bordogon, és más folyókon egyaránt találunk: megfigyelhetünk a 4. ábrán láthatóhoz hasonló, alsó torkolatukban „fokkal rendelkező" holtágakat. Sajnálatos korlátot szab az illusztrálásban a nyomdatechnika. Hogy mégis lehetősége legyen az érdeklődőknek megérteni, miről van itt szó, a rendelkezésünkre álló képanyagot a http://bite.baia.hu/fo k internet címen helyeztük el. Terminológiai vitába szállni nem áll szándékunkban, hogy mely medreket lehet, szabad és kell foknak neveznünk. Nem célunk sem elfogadni, sem kialakítani definíciót, mi a fok. El kívánjuk kerülni, hogy a számtalan „fok" földrajzi névvel ellátott régi térkép átrajzolásának lépése, mint megoldás, felmerülhessen. ... Once more about some specific morphological phenomena of alluvial floodplains Abstract: The authors try to explain the evolution process of floodplain channels called "fok", they describe the common features that can be observed in similarly meandering rivers. Illustrations to be found on the Internet at http://bite.baia.hu/fo k. TAMÁS ENIKŐ ANNA: oki. építőmérnök, fóisk. tanársegéd, Eötvös J. Főiskola Műszaki Fakultás, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék, Baja. KALOCSA BÉLA: építőmérnök, informatikai csoportvezető, Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, Baja