Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

2. szám - Szepesi Zoltán: Emberi erővel működtetett kotrógép a XVIII. században

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003 83. ÉVF 2. SZ B III Még egyszer az alluviális árterek néhány morfológiai jellegzetességéről Tamás Enikő Anna Eötvös József Főiskola Műszaki Fakultás, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék, Baja Kalocsa Béla Alsó-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság, 6501. Baja, Széchenyi u. 2. A síkvidéki folyók lerakott hordalékát alluviumnak, a le­rakott hordalékon keresztülhaladó folyószakaszt alluviális­nak nevezzük. Az alluviális folyó mederanyaga és hordalé­ka hasonló szemösszetételü. A természetes állapotú, szabá­lyozatlan folyó az alluviális szakaszon dinamikus egyen­súlyban van. A dinamikus egyensúly jellemzője, hogy a hordalékszállítás három „alapfolyamata": az erózió, transz­port és depozíció egyidejűleg, egymással az aktuális vízse­bességektöl függő arányban van jelen. Az alluviális folyók ismert jellemzője a meanderezés. A meander - kanyarulat - külső ívén erózió, belső ívén horda­lék-lerakódás a jellemző. A meanderek folyton alakuló, ha­ladó, fejlődő lefüződö és elhaló hálózata a folyó egész völ­gyét átszövi. Magasparttól-magaspartig megszámlálhatatlan lefüzödött kanyarulat, holtág, medermaradvány található a fejlődés vagy a feltöltődés legkülönbözőbb stádiumaiban. A meanderező folyószakaszon gyakorlatilag nincs egy talpa­latnyi hely a folyóvölgyben - az ártéren, ahol ne lett volna egykor főmeder. Az alluviális, meanderezésre hajlamos folyókra termé­szetes állapotukban jellemző morfológiai folyamatokat ta­nulmányozni Magyarországon szinte lehetetlen, tekintve, hogy folyóink a szabályozás és ártereink az ármentesítés e­lörehaladott állapotában vannak. A Hidrológiai Közlöny ha­sábjain a közelmúltban mégis egy, az alluviális ártereken jellemző morfológiai jelenséggel kapcsolatos vitasorozat lá­tott napvilágot: az ún. fokok keletkezéséről. Az ártereken - és nemcsak a jelenlegi hullámtereken ­számtalan olyan meder, illetőleg medermaradvány található, amelyek tulajdonneve a mai napig tartalmazza a „fok" szót. Vannak ilyenek a Duna, Tisza, Dráva, Körösök, Bodrog, és még ki tudja, hány vízfolyásunk mentén. A kifejezést tele­pülésnevekben is megtaláljuk: Drávafok, Foktő, stb. A szóban forgó medrek egy része a hullámtéren (a folyó természetes árterének az árvízvédelmi fővédvonalak közötti részén), más része pedig az ármentesített folyóvölgyben ta­lálható (ezek még az ármentesítés előtti időkből származ­nak). Ez utóbbiak egy része belvízlevezető- ill. öntözőcsa­tornaként funkcionál. Közös tulajdonsága ezeknek a fokoknak, hogy nyomvo­naluk egy-egy régebbi folyómeder-maradvány vonalát kö­veti - ezt régi térképek tanulmányozásával könnyen belát­hatjuk. Ezek a természetes fokok (hullámtériek és mentett oldaliak egyaránt) egy-egy folyóág vagy lefüzödött kanya­rulat maradványai. Van a magyarországi Duna-szakaszon egy morfológiai szempontból (is) rendkívüli hullámtéri terület, ahol - kö­szönhetően annak, hogy a hullámtér széles, és néhány régi medermaradvány ma is a Duna által rendszeresen elöntött területen található - a főmederből kiiktatott, ill. kiiktatódott mederszakaszok feltöltődésének, elhalásának folyamata ma is figyelemmel kísérhető: ez a Gemenc. Korántsem beszélhetünk természetes, dinamikus egyen­súlyról, hiszen ez a folyamszabályozás következtében elto­lódott. Mégis, a gemenci hullámtéren a természetes ártérre jellemzőhöz hasonló jelenségek egy része érhető tetten: a viszonylag fiatal holtágak, a 100-150 évvel ezelőtt lefüzö­dött vagy átvágott mederszakaszok hordalékkal való fel­töltődése, és ezek alsó torkolati szakaszain fokok keletkezé­se. 1. 2. 3. 4. 1.: Egy meander eléri a „túlfejlett" állapotot; 2.: A meander lefűződik (vagy átvágják), a kialakult mellékág torkolatainak feltöltődése - a főmederből származó hordalékkal - megindul; 3.: A torkolati szakaszokon a feltöltődés előrehalad, az alsó torkolatban másodlagos meder alakul ki; 4.: A felső torkolat a terepszintig feltöltődik, az alsó torkolatban megmarad a fok. Érdekes továbbá az ármentesítéskor valamilyen stádium­ban „konzervált" medermaradványokat tanulmányozni tér­képeken, légifotókon, vagy űrfelvételeken. (Konzerválás a­latt azt értjük, hogy azáltal, hogy e medrek a mentett oldalra kerültek, feltöltődésük folyamata lelassult, mert ide nem juthat több hordalék a főmederből). A gemenci fokokhoz hasonlatos képződményeket a Drá­ván, a Tiszán, a Bordogon, és más folyókon egyaránt talá­lunk: megfigyelhetünk a 4. ábrán láthatóhoz hasonló, alsó torkolatukban „fokkal rendelkező" holtágakat. Sajnálatos korlátot szab az illusztrálásban a nyomdatech­nika. Hogy mégis lehetősége legyen az érdeklődőknek meg­érteni, miről van itt szó, a rendelkezésünkre álló képanyagot a http://bite.baia.hu/fo k internet címen helyeztük el. Terminológiai vitába szállni nem áll szándékunkban, hogy mely medreket lehet, szabad és kell foknak nevez­nünk. Nem célunk sem elfogadni, sem kialakítani definíciót, mi a fok. El kívánjuk kerülni, hogy a számtalan „fok" föld­rajzi névvel ellátott régi térkép átrajzolásának lépése, mint megoldás, felmerülhessen. ... Once more about some specific morphological phenomena of alluvial floodplains Abstract: The authors try to explain the evolution process of floodplain channels called "fok", they describe the common features that can be observed in similarly meandering rivers. Illustrations to be found on the Internet at http://bite.baia.hu/fo k. TAMÁS ENIKŐ ANNA: oki. építőmérnök, fóisk. tanársegéd, Eötvös J. Főiskola Műszaki Fakultás, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék, Baja. KALOCSA BÉLA: építőmérnök, informatikai csoportvezető, Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, Baja

Next

/
Thumbnails
Contents