Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

2. szám - Karádi Gábor: Szennyezett területek feltárása és hasznosítása

KAJ^DIG^^JSzermrezi^ 69 2. 3. 4. 5. 6. A sikeres lebontás tervezése az elektron befogadók és tápanyag szük­séglet becslésén alapul ( Wisconsin DNR, 1999). Ennek érdekében a hatásterület felmérése, • a kutak elhelyezése, az elektron befogadók és tápanyagok gyarapítása, a makro-tápanvagok helyes aránya (szén, nitrogén, foszfor: C/N/P = 100:10:1), és mikro-tápanyagok: kén, kálium, kalcium, magnézium stb. biztosítá­sa szükséges. A szennyező anyagok mozgása Diszperzió és diffúzió: A talajvízben oldott anyagok a molekuláris diffúzió hatására a nagyobb koncentrációjú ré­giókból az alacsonyabb koncentráció irányába mozognak. I­lyen esetben a szennyező anyag még akkor is minden irány­ban szétterjed, ha a talajvíz nem stacionárius. A második je­lenség, a diszperzió, a szennytömeg szétteljedését ered­ményezi Minthogy a szennycsóva mozgása szabálytalan u­tat követ, a csóva egyes elemei nagyobb hézagokon keresz­tül gyorsabban mozognak, míg más részei kisebb hézagokba ütköznek, és ezért mozgásuk lelassul. Ennek eredményeként az előre nyomuló csóva szétteijed. Mind a diffúzió, mind a diszperzió a csóva halárát bizonytalanná teszi, ezért a két kü­lönböző hatást gyakran egybevonva tárgyalja a szakirodalom hidrodinamikai diszperzió néven Ezt a jelenséget labora­tóriumban egyszerű előállítani. Ha jelzőanyagot injektálunk a talajmintába, a koncentráció-idő grafikon (4. ábra) erős e­melkedést mutat t idő elteltével. A diszperzió a függőleges frontot a C/C 0 függvényében a görbének megfelelően bi­3. ábra. Biológiai tisztító rendszer vázlata zonytalanná teszi. Az ábra a vízszintes diszperziót mutatja. A terepen a csóva mozgását azonban nemcsak a vízszintes diszperzió befolyásolja, hanem az erre merőleges diszperzió is, vagyis a csóva x, y és z irányban egyaránt szétoszlik. Retardáció: A szennyezés csóvájának mozgását a (hid­rodinamikai) diszperzió mellett a retardáció is jelentősen be­folyásolja. Amint a szennyező anyag a talajban előrehalad, e­gyes részüket a talajszemcsék abszorbeálják, míg más ré­szük adszorpció hatására a talajszemcsékhez tapad Az i­rodalomban használt általános kifejezés - szorpció - mind­két jelenséget magában foglalja. A szennyezett anyag egy­ségnyi talajkockában foglalt teljes mennyisége és az oldott szennyező anyag mennyiségének hányadát retardációs té­nyezőnek (R) nevezzük. Pl. a klór ionok retardációs ténye­zője R = 1, mert az összes anyag a talajvízben feloldódik. Az R = 2 érték arra utal, hogy a szennyező anyag 50 %-a oldott, mig a másik fele a víztartó réteg szemcséihez szorbeálódott. Az R retardációs tényező értéke a szennyezés első időszaká­ban nagy lehet, de idővel állandó, egyensúlyi értékhez köze­lít. Az egyensúlyi helyzetben az R érték a talajvíz tényleges sebessége és a szorbeált anyag sebességének hányadosaként fejezhető ki. Az R = 2 érték azt jelenti, hogy a talajvíz két­szer gyorsabban halad előre, mint a szennyező anyag A re­tardációs tényező időbeli változását az 5. ábra mutatja kü­lönböző vegyi anyagokra (DCB - diklórbenzol, tetraklór eti­lén - PCE, széntetraklond - CTET, Roberts et aL 1986 ada­tai alapján). Telítetlen zóna Telített zóna Mikroorganizmus Csóva a talaj szerkezete és rétegződése; a talajvíz hőmérséklete; a talajvíz pH-ja; az ásványtartalom; mikroorganizmusok jelenléte. • < A helyszíni biológiai tisztítás elve az altalajban természe­tesen meglévő mikroorganizmusok növelésén alapul. A mik­roorganizmusoknak oxigént, valamint tápanyagot kell bizto­sítani, hogy a szennyező anyagok lebontását elősegítsük A 3. ábra ilyen rendszer elvét mutatja. Kompresszor Tápanyag

Next

/
Thumbnails
Contents