Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

1. szám - Deák Antal András: Válasz Andrásfalvy Bertalan „Adatok a fokok készítéséről” gondolatára

ANDRASFALVY B.: A fokok s: |zerege az ártér haszonvételében 59 menni a mederbe, vagy úgy is értelmezhetjük írását, ha nem tudnának visszamenni a mederbe - tömegesen elpusztulva fertőznék meg a levegőt. Vagyis a szöveg nem egyértelmű, így is, úgy is lehet értelmezni. Ha ez a szöveg ennyire nem egyértelmű, akkor, kérdezem, mire volt jó idézni és foglalkozni vele

0 Andrásfalvy úr idéz még Bél Mátyástól, Oláh Miklóstól, Belényesi Mártától is. Ezek a szövegrészek inkább szólnak a fokok természetes eredetéről, mint ellenkezőjéről. Elég legyen csak Bél Mátyás szövegére kitérni. Ő a magyarországi halastavakról szólva szembe állítja azokat a nyugatiakéval, melyeket fáradságos munkával ástak, létesítettek, míg a magyarokét a természet alkotta. Egy másik helyen arról szól, hogy amikor a Tisza .. medréből kilép, a mélyedéseket nemcsak vízzel, hanem hallal is megtölti, és szinte tavakat hoz létre, melyeket a parasztemberek, mielőtt a víz apadni kezdene, és a mederbe visszahúzódhatna, vesszőből font gátakkal lezárnak, nehogy a fokokon, ereken lehúzódó vízzel együtt a halak is visszatérhessenek a folyóba (Bél Mátyás: A magyarországi halakról és azok halászatáról Bp 1984. 34. o ). Andrásfalvy úr írása vége felé 1711-ből származó jegyzőkönyvi, és egy 1774-ből származó panaszos levélből kiemelt idézetet olvashatunk. Ezekre az érvényes, amit általában a nyelvi jellegű érvekről kimutattam, azaz a fok szó használata körül teljes a zűrzavar, tehát aligha lehet tudományos érvet kovácsolni belőlük. Az utolsó előtti bekezdésben pedig Andrásfalvy úr a Széchenyi-féle Duna-völgyi mappációt hozza fel érvül. Először is ilyen mappáció nem létezett. Széchenyi a Duna esetében csak az Al-Dunán munkálkodott, annak is a sziklás, zuhatagos szakaszán, ahol sohasem voltak fokok. A Dunamappációval előbb hadmérnökök bajlódtak, de miután munkájuk kívánni valót hagyott maga után, a feladatot a pesti Mérnökképző Intézetben kiképzett polgári térképészekre bízták. A felmérést végző mérnökök vezetője előbb Huszár Mátyás (1823-1829), majd Vásárhelyi Pál (1829-1835), végezetül Hieronymi Ottó (1835-1845) volt. Ahhoz, amit a történelem Dima-mappációként tart számon, Széchenyinek köze nem volt. Ugyanez vonatkozik azonban a Tisza és egyéb folyók mappációjára is, jóllehet 1845-től a Közlekedési Bizottmány elnökeként Széchenyi szervezte meg a Tiszaszabályozást Arru pedig a térképeket illeti, a mappációs lapok a fokok esetében kivétel nélkül kanyargó medreket jelölnek. Andrásfalvy úr azon mondatáról pedig, hogy A térképlapok idézem -, melyeken egészen világosan megrajzolták a hosszú, több száz méteres, mesterséges csatornákat, párhuzamos oldalakkal, alacsonyabb és magasabb felszíneken keresztül is. valamint a mappáció alkalmával készült leírások, melyek arról vallanak az ott lakók a 18 század végén, az 1770-es évektöl sokat szenvednek az állandó rajtuk maradó vizektől nem tudom eldönteni, mit kívánt vele mondám. Végezetül - miután a bevezetőben megfogalmaztam őszinte elismerésemet Andrásfalvy úrnak az ártéri gazdálkodás területén végzett kutató munkájáért -, szeretném kihangsúlyozni, hogy ma már inkább csak nyelvi, szóhasználati szempontból tulajdonítok jelentőséget annak a kérdésnek, hogy a fokok természetes vagy mesterséges eredetűek-e Amikor a Fokok és délibábok című cikkemet megírtam, még némileg más volt a helyzet. A média hangos volt olyan szélsőséges elképzelésektől, amelyek Andrásfalvy úrnak a fokok mesterséges, ember által ásott voltáról vallott nézetére építve el akarták bontatni a folyók menti árvédelmi töltéseket abban a hiszemben, hogy a fok-gazdálkodással majd megszüntetjük az árvízveszélyt, a belvizeket, és elejét vesszük az aszályoknak is az Alföldön. Ma már egyre markánsabban kirajzolódik, hogy az Alföld megmentésén fáradok ezt a délibábelképzelést elvetették, és reálisabb, jövőbe néző utat keresnek - valami hasonlót egyébként fent idézett írásának végén Andrásfalvy úr is felvázolt - és az ártéri- vagy fok-gazdálkodást csak tanulságos töiténelmi mintának tekintik, amelynek analógiájára a mai kor embere a technika és a több tudás birtokában tehet valamit a magyar Alföld érdekében Ami pedig a fok szó jelentése körüli vitát illeti, fontosnak tartom, hogy az oklevelek zűrzavaros szóhasználatával szakítva világosan megfogalmazzuk a fok az áradás után az ártér mély vonulataiban az apadó folyóba visszahúzódó vizek által vájt és használt idöszalws meder. Mivel ezeknek a természet alkotta medreknek a vizlevezető képessége a feliszapolódás és a benne megtelepült sás és nád miatt egyre romlott, az ártéri embereknek érdekében állt tisztogatásuk, hogy minél kevesebb víz rekedjen meg rétjeiken. Ugyanezen célból beléjük csatlakoztatva ástak csatornákat is, de ezek - még ha foknak hívták is őket - nem tekinthetők fokoknak Mesterséges fok nem létezik. Ha ugyanis ebben a kérdésben nem foglalunk határozottan állást, akkor anélkül, hogy szó érhetné házunk elejét, nyugodtan beszélhetünk Ferenc fokról, Principális fokról, Duna-Tiszi-fokról, Keleti Fő-fokról, sőt - ad abszurdum vive a dolgoi: - szennyvíz fokról is. Szavaimmal - bár néhol a vita szelleme gondolataimnak nyers megfogalmazást adott - nem akartam bántani. Az ilyen és hasonló vitákra azonban szükség van. A Mondolat által támadott Kazinczyval vallom, hogy a tudományok dolgai csak ott gyarapodnak, ahol azoknak mivelőjik szabadon mondhatják ki gondolkozásaikat, s ahol élet van, ott öszveütődésekis vannak ..." A válasz beérkezett: 200,'. október 27. DEÁK ANTAL ANDRAS 1970-ben szerzett oklevelet az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1983-tól a Duna Múzeum (ma: Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum) munkatársa. Kutatási területe a XVIII-XIX. századi technika-történet. Főbb munkái: Bél Mátyás magyarországi halakról és azok halászatáról" szóló írásának fordítása és kísérő tanulmány. Bp. 1984. A Hungaria Nova megrajzolója, Mikoviny Sámuel Bp. 1987 A Magyar Vízügyi Múzeumban őrzött Széchenyiiratok katalógusa, Bp. 1990., Sajnovics János naplója, Bp 1990, Széchenyi István és a Duna-gőzhajózás; Széchenyi István és a magyarországi vízszabályozások - két tanulmány, melyek magjelentek: Széchenyi István és kora", Bp. 1991., valamint tanulmányok: Johann Christoph Müller, F. Marsigli Duna-térképeinek megrajzolója (Hidrológiai Közlöny, 1994. 74. 2.) és Tracce lasciate sulla monografia danubiana di L. F. Marsigli da scienziati ed artisti tedeschi (A nürnbergi tudósok és művészek és L.F. Marsigli Duna-monográfiáj a, Bologna). Reflection on the comments "Data on inlet construction" by B. Andrásfalvy Deák, A.A.