Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
1. szám - Megemlékezések
60 HIDROLÓGIAI K07.I.ÖNY 2002. 82. fiVF. 1. S7. Megemlékezé s Karászi Kálmán 1921 -2001 A Magyar Hidrológiai Társaság Vásárhelyi Pál díjjal kitüntetett tiszteleti tagját, három éven át volt alelnökét, a Közép-Dunántúli Területi Szervezet alapító elnökét, a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság egykori főmérnökét, a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság két évtizednél hosszabb ideig volt igazgatóját, a dunai és tiszai árvízvédelem avatott szakértőjét, kollégánkat és barátunkat gyászoljuk. Karászi Kálmán 1921. augusztus 30-án Nyíradonyban született. Debrecenben kitüntetéssel érettségizett, és a Budapesti Műszaki Egyetemen 1946-ban mérnöki oklevelet szerzett. Első munkahelye 1946-tól az 1949. évi államosítással a Szolnoki Vízgazdálkodási Körzethez, átszervezések után a Kultúrmérnöki- és Belvízrendezö Hivatalhoz, a Szolnoki-, illetve Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatósághoz csatolt Alsó-Tarna völgyi Vízrendező Társulat volt Az 1949-1961 között különböző neveken tevékenykedő szolnoki hivatal szakaszmérnöke, csoport-, majd osztályvezetője, végül igazgatóhelyettes főmérnöke lett Részese volt a villogói, tiszaderzsi és zagyvarékasi szivattyútelep tervezésének és kivitelezésének Fiatal mérnökként értékes tervezési, beruházási és kivitelezési tapasztalatokat, magas szintű elméleti és gyakorlati szakismereteket, vezetői gyakorlatot szerzett. 1961. január l-jével Székesfehérvárra, a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatójává nevezték ki. Működésének első éveiben épültek meg az igazgatóság és az igazgatósági szakaszmérnökségek új székházai, irányításával létesült a Balatoni Vízügyi Kirendeltség. A Balatoni Vízgazdálkodás Fejlesztési Program és a Velenceitavi Fejlesztési Program kidolgozásának és végrehajtásának vezető egyénisége lett. Az 1965. évi nyári dunai árvízvédekezés Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság területét érintő szakaszán Karászi Kálmán sikeresen látta el a védelemvezetésnek a nehéz helyzetekben sokszor rendkívüli intézkedéseket és felelősségteljes megoldásokat igénylő feladatait. Az elhárított árvízveszedelem tanulságait hasznosítva fejlesztette tovább a Duna-Sió védelmi rendszert, ennek keretében került sor a Sió árvízkapujának megépítésére. A 70-es években hajtották végre az igazgatóság területén - Fejér, Veszprém és Tolna megyében - a vízrendezés nagyarányú munkáit. A vízügyi szolgálat területén azokban az időkben tevékenykedők általában ismerték, hogy a Karászi Kálmán vezette igazgatóság különböző munkahelyein alkalmazást találhatnak egyes, más vonatkozásokban esetleg "nem-kívánatos"-ként kezelt vízügyi szakemberek is. Akit érvényes - és így megkerülhetetlen - bírói ítélet, vagy az azok alóli felmentés hiánya nem akadályozott az elhelyezkedésben, az kérése esetén Székesfehérvárott, vagy környékén előbb vagy utóbb számíthatott valamilyen számára elfogadható megoldásra. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvízvédekezés alkalmával Dégen Imre árvízvédelmi kormánybiztos az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság védekezési munkáinak segítésére Karászi Kálmánt Szegedre küldte. Szakszerű tanácsaival a Maros Makó melletti talpjárati csurgás- és buzgársorának hatástalanításában, nem sokkal később a Tisza Hódmezővásárhely közelében kialakult körtvélyesi szikes töltéscsúszásának elhárításában járult hozzá elsősorban a védekezés eredményességéhez. Szakértői hozzáállását jellemezte a tiszai töltésen tett - többek által hallott - kijelentése: "Ilyen töltés-meghibásodásokat csak ti, helyiek láthattatok, ha láthattatok már, így talán inkább ti adhatnátok tanácsot nekem, mint én tinektek. Gondoljuk át azonban közösen eddigi tapasztalatainkat, megszerzett ismereteinket, és akkor megtaláljuk a legjobb megoldást". A folyóssá vált szikes töltésláb védelménél ezért elégedhettünk meg a víznek a töltéstest ép részéből való óvatos kivezetésével, elkerülve a dinamikus mellékhatásokkal előre nem láthatóan fenyegető szádfalazást. Karászi Kálmán 1983 július l-jén vonult nyugalomba igazgatói beosztásából, de a társadalmi munka korántsem ért véget akkor számára. Székesfehérvárott a "Városszépítő és Védő Egyesület" alapító tagjaként, majd elnökeként sokat tett a régi városrészek megóvásáért és helyreállításáért. Nyugállományi életszakaszára esett a Magyar Hidrológiai Társaságban betöltött alelnöki tevékenysége. Cikkekkei és lektori tevékenységgel emelte többek között a Hidrológiai Közlöny színvonalát is. Elnöke lett a Vízépítöípari Tröszt felügyelő bizottságának, tagja lett az Országos Vízgazdálkodási Keretterv Szerkesztő Bizottságának, társszerzője volt a "Vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai" c. tanulmánynak. 2001. június 15-én Székesfehérvárott hunyt el. Munkásságát működése folyamán mindenkor elismerték. Három alkalommal kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát, mint ;iz akkor legmagasabb kormánykitüntetést. A továbbiakban kitüntették az Eötvös Loránd díjjal, a Vásárhelyi Pál díjjal, valamint a Magyar Köztársaság arany érdemkeresztjével. Idézzük végezetül igazgatói székében utódjának - akinek megemlékezése szolgált jelen összeállításunk alapjául - Szabó Mátyásnak befejező mondatait: "Karászi Kálmán halálával nagy veszteség érte a magyar vízgazdálkodást Egy magasan képzett, kiváló vízügyi mérnökkel és egy nagyszerű vezetővel megint kevesebben lettünk. Olyan ember költözött át az égi vadászmezőkre, aki egész életével bizonyította, hogy teljes életet csak szorgalommal, odaadással és becsülettel, tisztességgel lehet teljesíteni. Vezetői környezetében vízügyi mérnök generációk nevelődtek, akik ma is példaképüknek tekintik Öt, és - sokakkal együtt - őrzik emlékét" V. I.
