Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

1. szám - Deák Antal András: Válasz Andrásfalvy Bertalan „Adatok a fokok készítéséről” gondolatára

58 HIDROLÓGIAI K07.I.ÖNY 2002. 82. fiVF. 1. S7. 80-90 m, szélessége 15-20 m. A nagykörűi konferencián az egyik előadó beszámolt arról, hogy ugyancsak tapasztalt fokképződést a gemenci területen. Ezek után - csupán tisztességből - röviden válaszolok Andrásfalvy úrnak a Fokok és délibábok c. írásomra tett megjegyzéseire: 1. A török korban a fokok gondozását elhanyagolták ... szövegrész részemről csak tartalmi idézet, ami valóban kisarkított, és követői szólamait is sűrítő megfogalmazás. Andrásfalvy Bertalan úrnál ezt olvashatjuk: A középkorra kiépült, ma már méltóképpen megközelítőleg sem értékelhető, ártéri fok-csatornarendszer a törökvilág háboníi alatt gyors romlásnak indult. Nemcsak a további építkezések és a fokok, csatornák kezelése, tisztítása maradt el. Az ártérben élő népesség számára a XVI. századtól kezdve, egyre fontosabbá vált. hogy falvai, szállásai, búvóhelyei nehezen megközelíthetővé, az ártér pedig vadonná váljék. Bizonyos, hogy ennek érdekében munkálatokat is végeztek, főleg kis vízi várakat magasítottak és vettek körül vízzel, de az elvadulás, elmocsarasodás magától is gy orsan haladt előre. Ezt a feltöltődés állandó természetes folyamata is segítette. Mivel a viz szétvezetése megszűnt vagy akadozott, az árvizek ereje megnőtt. Nem gondoskodtak a kiömlött viz visszavezetéséről sem s így a víz rajtmaradt az erdőn, mezőn, réten, nádason és posvánnyá változva, kiölte az értékesebb növényzetet Helyette gondozatlan nádas, sásos, szittyós, bokorfűz rengeteg verődött fel A hosszú idézetért elnézést kérek a kedves Olvasótól, de kiemelés itt azt a gyanút vethette volna fel, hogy manipulálok a szavakkal. Úgy gondolom, hogy az Andrásfalvy úr által felvázolt állapotokra vonatkozóan joggal használtam az elhanyagolták állítmányt, ami az ő nem gondoskodtak kitételének szinonim megfogalmazása (A Sárköz ősi ártéri gazdálkodása = Vízügyi Történeti Füzetek, Bp. 1973. 52-53. o.) Ugyanitt pontosításra szorul azon megfogalmazásom, hogy a fokrendszerrel való gazdálkodás technikáját elfelejtették Való igaz, Andrásfalvy úr nem ezekkel a szavakkal élt. Amikor azonban cikkemet írtam, nemcsak vele szálltam vitába, hanem az ő elméletére építő szélsőséges véleményeket megfogalmazókkal is. Ö azt írja, hogy a XVII. század végén az újjáépítő munka csak lassan indult meg az ártéren is: a fokok ásásával, felújításával. Az itt élő nép ismerte ennek módját, elvét, gyakorlati hasznát, a folyó működését és a táj egykori virágzásának hagyományait. Nem ismerte azonban ezt az új adománybirtokos, idegenből jött földesúr, s nem ismerték a már nagyrészt idegenből álló kormányzat és közgazdász tanácsadói sem (uo 53 o ). Ez csak részben igaz. Nem említi ugyanis azokat a birtokosokat, akik őseik földjén maradtak, a vármegyék és városok urait, akik a területnek folyamatosan gazdái voltak, így annak gondjaival és a fok-gazdálkodást olyan jól ismerő egyszerű emberekkel nap, mint nap érintkeztek. Azt is nehéz elképzelni, hogy a terepen dolgozó XVm-XIX. századi mérnökök nem voltak tisztában a fokok szerepével és működésével, amikor azokat felmérték, s térképeiken berajzolták. Úgy gondolom, hogy a fok-gazdálkodás nyújtotta lehetőségek és távlatok az új időknek már nem feleltek meg, ezért néztek más megoldások után. így nem tudatlanságról, hanem tudatos elfordulásról beszélhetünk csak. 2. A nyelvi érvekkel nem igazamat akartam bizonyítani, hanem azt, hogy azok a kérdésben nem lehetnek perdöntők. visszaállitási lehetőségeinek vizsgálata VITUK1 Kutatási jelentés. (Témafelelős: Szlávik Lajos) Kézirat: Témaszám: 713/8/509901 /2000. Ha a fok szó etimológiáját nézzük, Andrásfalvy úr nem részletezi a fok szó azon jelentéseit, amelyek arra vallanak, hogy a fok kitüremkedés, benyúlás (földfok, sziklafok) A jelen esetben - bár hangsúlyozom, hogy csupán egy másik fajta megközelítés lehetőségét kívánom felvetni, és nem perdöntő érvnek szánom - vehetjük úgy, hogy a fokon át a folyó kitüremkedett az ártérre. Ebben az esetben nem a szárazföld nyúlik a vízbe, hanem a víz a szárazföldbe. A fok szó Andrásfalvy úr által latin megfelelőinek vélt változatainak nagy száma önmagában is figyelmeztetés, hogy ne tulajdonítsunk a szóhasználatnak döntő jelentőséget Az oklevelek írói még a magyar folyó, patak, ér, csatorna, fok szavakat sem használták korrektül, ami természetes is, hiszen ezeknek a földrajzi jelenségeknek és fogalmaknak tudományos tisztázása csak a XVIII. század második felében kezdődött meg. Bél Mátyás és Tonika Szászky János geográfiai munkái a század első felében még fehérhollók, miként a földrajz tanítása is az iskolákban. A latin nyelv esetében pedig még egy más jellegű gond is fellépett. Ami a l'ápai-Páriz es egyéb latin-magyar szótárakat illeti, mindenki, aki műszaki vagy természettudományos ismereteket leíró szövegekei:, könyveket fordított, számos példát tud felhozni arra, hogy a szótárak nem adnak tökéletesen megbízható eligazítást Nagy szükség lenne egy jó természettudományi, műszaki latin-magyar szótár megalkotására. Továbbá számos olyan fogalom jelent meg a tudományok fejlődésével, aminek nem volt latin megfelelője. Azok tehát, akik latinul írtak, kénytelenek voltak azzal főzni, amijük volt. így nevezhette a mi esetünkben L. F. Marsigli a fokot cana/ísnak. Szerencsére - a jelen esetben az én szerencsémre - a szövegösszefüggésből egyértelmű - lentebb ismét hozom a szöveg fordítását - hogy a fokot természet alkotta canalisnak tartja, miként J. C. Mü'ler is, amikor térképén ruptura seu fokot (szakadás, törés, vagyis fok) ír. A fokra ráhúzható vagy vonatkoztatható sokféle elnevezés tehát - legyen az latin (meatus, alveum. canalis. efluxus, fossatum, brachium, piscina, porta aquae, orificium, vena, fluvius) vagy magyar (fok, vájás, csatorna) csak arra jó példa, hogy a szóhasználatban teljes volt a zavar, így az, hogy hol, minek nevezték ezt vagy azt a medret, csatornát vagy vízfolyást, nem lehet a fok eredetére nézve perdöntő. így etimologizálásunktól sokat nem várhatunk. Álláspontja igazolására Andrásfalvy úr megkísérel azonban érvet kidolgozni a latin szöveg fordításával és magyarázatával is. Az idézett Marsigli-féle szöveg állítmányai valóban feltételes módban vannak. Elzek azonban esetünkben nem feltételt akarnak jelezni. A latin nyelv természetéből következik, hogy a si után feltételes módba teszi az állítmányt. Ennek ellenére nyugodtan fordíthatnánk a si (ha) szócskát amikor-ial is: Amikor a Duna vize... A jelentő mód jelen idejű fordítás helyessége mellett szól <iz a tény is, hogy Marsigli mondatának állítása - az új fok képződése - semmi más feltételtől nem függ, mint a vízszint süllyedésétől, amiről a történet szól, és ez évente törvényszerűen többször is megismétlődik. Kérdezem továbbá, ha az Andrásfalvy úr által javasolt igemód szerinti fordításban adjuk vissza a szöveget, és azt mondjuk, hogy Ha a Duna vize egészen a C magasságig apadna. újból egy másik fok keletkezne és így a tó fenekéig, a halak sokasága pusztulna megfertőzve a levegőt - mire lenne az jó? Nem sokra. Marsigli a felszabadító háborúk idején járta be a Duna mentét, akkor, amikor ez a gondosság, tisztítás elmaradt már. s a fokon nem tudtak a halak vissza-