Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

136 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. érték, és jól korrelál a kémiai vizsgálatok eredményeivel. (Ugyanebben az időben az üledék összes foszfor tartalma 755,1 mg/kg sz. ü. , a KOI

k 53,135 mg/kg sz.ü., az összes nitrogén 3179,6 mg/kg sz.ü. volt a Poroszlói medencében). Ősszel tehát a lebontási folyamatok nagy intenzitással folytak az üledékben, hiszen igen nagy mennyiségben halmozódott föl a szervesanyag. A biodegradációban résztvevő mikroközösségek mennyisége (deszulfurálók, ammonifikálók) a szennyezést követően nem változott jelentősen - az előző évi mérésekkel összevetve - az évszaknak megfelelő volt. A makrozoobentosz vizsgálatok eredményei alapján megállapítottuk, hogy az Oligochaeták faj- és egyedszám tekintetében egyaránt az üledéklakó szervezetek nagyobb hányadát képviselték, az árvaszúnyog, a kagyló és csiga fajok pedig faj- és egyedszámban is alárendelt szerepet kaptak. Ezt az állapotot az 1999. évi dominancia viszonyok is jól szemléltetik. Az októberi üledékfaunát alkotó 31 faj között a Limnodrilus hoffmeisteri volt domináns, az egyedek 18 %-a tartozott ehhez a fajhoz. Subdomináns a Chironomus thummi volt 15 %-os részaránnyal, majd valamivel 14 % felett a Branchiura sowerbyi és a Tubifex tubifex következett, a Limnodrilus claparedeianus 11 %-ot ért el. A további 26 faj többségének aránya az 1 %-ot sem érte el. A fajok dominancia viszonyai 2000-ben nem változtak a tenyészidőszak folyamán. A domináns és szubdomináns fajok egyedszáma a nyári szaporulat miatt októberre nőtt, kivétel volt a Limnodrilus claparedeianus, ahol ez az érték csökkent. A színező fajok többségénél is ez a tendencia érvényesült. A Procladius choreus és a Chironomus riparius egyedsürüsége feltűnően csökkent októberre. Az üledékfaunát alkotó fajok között az Oligochaeta fauna türőképes fajainak uralkodóvá válása egyértelműen mutatja, hogy az üledék tápanyagokban dús. Természetes jelenség, hogy a legjobban alkalmazkodott az életfeltételekhez a Limnodrilus hoffmeisteri, ezért is volt domináns. A szubdomináns fajok: a Procladius choreus és a Branchiura sowerbyi viszont a tápanyagban gazdag környezet mellett igénylik az olyan környezetet, amelyben aerob viszonyok között történik a szerves anyagok bontása. A ragadozó árvaszúnyoglárvák (Procladius, Tanypus sp.) időnként tapasztalható magas egyedsűrűsége és előfordulásuk nagy gyakorisága kapcsolatban van az előbb már említett féreg-csoport magas számával, mert ez a fő táplálékforrásuk. Összefoglalás A Kiskörei-tározó üledékében élő sajátos baktériumbiótát ökológiai szempontból megközelítve és értékelve, a szervetlen és szerves anyagok transzformációjában résztvevő mikroszervezetek együttesének nagyságrendi felmérésére törekedtünk. Az üledék higiénés paraméterei a nyári hónapokban a legkedvezőtlenebbek - különösen igaz ez a fekális szennyezettségre nézve. A kémiai és bakteriológiai vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a Kiskörei-tározó medencéinek üledékében a biodegradációban résztvevő (általunk vizsgált) mikrobaközösségek nagy számban megtalálhatók. A csíraszámok mennyiségéből jól látszik, hogy a három kiválasztott mintavételi hely közül a Poroszlói-medence üledékében a legkevésbé intenzívek az anaerob lebontási folyamatok, hiszen a terület késő ősztől tavaszig szárazra kerül, a mederfenék kiszellőzik, az üledékben felhalmozódott szerves anyagok közvetlenül a levegő oxigénjével léphetnek reakcióba, az ásványosodás megindulhat. A hínár és mocsári vegetáció szaporító képletei kifagynak, mely a makrofiták térhódításának egyféle szabályozása. Jelentős azonban az aerob lebontás (ammonifikálás). A Tiszafüredimedence területén az üledékben intenzív lebontási folyamatok zajlanak, melyek ősszel tartós reduktív viszonyokat feltételeznek. Ennek oka lehet, hogy a három kiválasztott medence közül a Tiszafüredi-medence a leginkább kitett az antropogén hatásoknak: A kis vízfelülettel rendelkező holtmederbe a horgászat következtében nagy mennyiségű etetőanyag kerül be. A mintavételi hely közvetlenül a csónak-kölcsönző előtt van, a szabad-strandhoz közel, amelyek nyári időszakban igen nagy forgalmat bonyolítanak le. A VIIl-as öblítőcsatorna lezárásával megszűnt a közvetlen szennyvízbevezetés. A Támlaposi szivattyútelep átemelt vizével viszont közvetve a tiszafüredi szennyvíz egy része bekerül a holt-mederbe (szennyvíz - belvízcsatorna - szivárgók - átemelt vizek - holtmeder). A bejutó terhelés a víztérben jelentős lehet és az üledék "emlékezik" a több évtizedes szennyvízterhelésre, mivel az anaerob viszonyok miatt a felhalmozódott szerves anyag gyors és hatékony lebontásának hiányoznak a feltételei. Nem elhanyagolható, hogy a Tiszafüredi-medence szigetek és magaspartok által szélvédett, így nagy szél esetén sem tud kellően átlevegőzni. A tározó medencéi üledékéből végzett bakteriológiai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy - bár az áradás következtében a nehézfém szennyezés bekerült a medencékbe, az üledék baktériumközösségének mennyiségi viszonyai nem változtak meg jelentősen. A szennyezés után (2000. március) azt tapasztaltuk, hogy a mikroközösségek szerveződése az évszaknak megfelelő volt. A makrozoobentosz vizsgálatok során azt tapasztaltuk, hogy az árvaszúnyog fajok számának erős csökkenésével párhuzamosan 2000-ben az Oligochaeták fajszáma növekedett, míg a korábbi években ennek az ellenkezője érvényesült. Irodalom Andrik P és mtsai (1998): Környezetbakteriológia. Környezetgazdálkodási Intézet. KMGT-4: 83-86, Budapest B. Tóth M. (1981): Bacteriological study of the sediment in the Tisza and its tributaries. Tiscia vol. XVI.55-64. Biró K. (1981): Az árvaszúnyoglárvák (Chironomidae) kishatározója. In: Felfóldy, L. (ed.): Vfzü. Hidrobiológia. Vízdok, Bp., 11, 1-230 Braun M. Dombovári J. Posta J. (2001): Tiszai üledékminták nehézfémtartalmának vizsgálata szekvens extrakcióval. Baja, Magyar Spektrokémia Estók B. (1981): Fecal indikátor bacteria of the sediment in the Tisza and et the mouths of its greatest tributaries. Tiscia vol. XVI 75-82 Ferenci M. (1979): A vízi kevéssertéjü gyürüsférgek (Oligochaeta) kishatározója. - In: Felföldy (ed.) Vízügyi Hidrobiológia, VÍZDOK, Budapest, 7: 1-167. Hamar ]. Borbély Gy. (1981): Assesment of the heterotrophic activity of sediment and water in the Tisza and its tributaries Tiscia vol. XVI.83-92. Hegedűs M. Zsigó M. (1981): Changes in the Clostridium count of the sediment in the longitudinal section of the Tisza. Tiscia vol. XVI. 65-74. László F. Berta E. (1981): Nehézfémek Tisza hossz-szelvény fenéküledék mintákban. Szeged Tiscia Némedi L. (szerk.) (1989): Kömyezetbakteriológia Környezetgazdálkodási Intézet. Kézirat. Budapest, 92-93. Richnovszky A. és Pintér L. (1979): A vizicsigák és kagylók kishatározója. Vízügyi Hidrobiológia, VÍZDOK, Budapest, 6: 1-184 Rodina A.. G. (1972): Methods in aquatic microbiology. University Park Press, Baltimore-Butterworth and Co. Ltd., London, 323-344 Winner 1. (1998): Kénforgalmi folyamatok vízben és üledékben a bakteriális tevékenység tükrében. Dokt. (PhD) ért., 22-35, Debrecen