Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

137 The state of the sediment of the Kisköre-reservoir before and after the contamination of river Tisza in 2000. T. Nagy M., Aranyné R. Anikó, Csépes E., Végvári P., Bancsi I., Szító A. Abstract: After the cyanide and heavy-metal contamination of river Tisza in 2000 one of the mostly occurent question is that at what extent the heavy-metal ions accumulated arrived by the contamination in the sediment of the river valley of Tisza and within this the bed of the Kiskörereservoir, and what effect they caused on the bioaccumulative progresses, futher more how the contamination influenced the communities of the macroscopic invertebrate living organisms and bacteria of the sediment. The results of our chemical, physical and biological analyses of the sediment of the Kisköre-reservoir dated back to 1978 show that the concentration of different heavy-metals in the sediment of the reservoir can be considered as background-level. There was no beneficiating as years past by. Our current analyses show that although there was a slight increase in the concentration of some certain heavy-metals (Cu, Zn, Ni) in the sediment directly after the the contamination, we measured background-level concentrations during our sampling in October 2000. During the analyses of macrozoobcnthos we experienced the increase in the number of the Oligocheata species parallel to the strong decrease in the number of the XXX species, in spite of the previous years, when the opposite of this was proceeded. We did not experienced extreme anomalies in the number of the specics and in the number of the individuals of certain species during the last 25 years, and we can not draw a conclusion from any effect that this state will drastically change within years, supposed that at last the present ecological relations can be sustained. The bacteriological analyses carried out from the sediment of different basins of the reservoir prove that - thank to the appropriate water-controlling - so much contaminant (heavy-metal) as to significantly influencing the quantitative relations of the community of bacteria of the sediment could not get into the basins, so they turned out according to the season. Our analyses can be adaptable not only for the following and documenting of the changes appearing in the sediment of the Kisköre-reservoir, but they provide initial basis and continuity for the future researches as well. Kcywords:hcavy-metal accumulation, communities of bacteria, macrozoobenthos, substance-circulation A fény hatása a hínárok elterjedésére a Balatonban Tóth Viktor - Herodek Sándor MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237. Tihany, Klebeisberg K. u. 3. Kivonat: A szerzők mérték a Potamogeton perfoliatus, Myriophyllum spicatum, Ceratophyllum demersum és Najas marina fotoszintézisét különböző fényerősségek mellett, és meghatározták légzésüket a sötétben. Kiszámították a maximális fotoszintetikus aktivitásukat, elméleti fénytelltési pontjukat, légzésük intenzitását és ezekből megkapták azt a fényintenzitást, amely mellett a fotoszintézis kompenzálja a légzési veszteséget. Az eredmények-azt mutatják, hogy a Balatonban a lebegő anyagok okozta fénykioltás korlátozza a hínárok elterjedését a 2 m-nél sekélyebb zónára. Kulcsszavak:fotoszintézis, légzés, kompenzációs megvilágítás Bevezetés A magyar természettudomány egyik legnagyobb interdiszciplináris programjának, „A Balaton tudományos tanulmányozásárnak beindulásában nagy szerepe volt annak a riadalomnak, amelyet az 1890-as években a hínár elszaporodása okozott. A Tanulmányozás eredményeit 32 kötet foglalta össze, ebből egy Borbás V. 1900-ban megjelent kötete: „A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete". Ebben megírja, hogy „a Balatonban uralkodó és hínár módjára alkalmatlankodó növényt" csak a Potamogeton perfoliatus-t, azaz a szilvafalevelű hínárt és a Myriophyllum spicatum-ot, azaz a süllőhínárt találta. Meglelte azonban kisebb mennyiségben a Ceratophyllum demersum-ot, azaz az érdes tócsagazt és a Najas marina-1, azaz a nagy tüskés hínárt a Keszthelyi öbölben a víz partján. Borbás a vízszin csökkenését és a Zala szabályozását tette felelősé a hínárosodásért, amely 1910-re visszaszorult. A húszas évek végén, harmincas évek elején főként Soó Rezső munkái alapján bővült a hínárok listája, a mélyebb vízből azonban mostanáig is csak a P. perfoliatus és a M. spicatum ismert. A harmincas években újabb hlnárinvázió volt, ami ismét önmagától visszavonult. A hínárosok számos élőlény lakó-, búvó- vagy ívóhelyeként játszott fontos szerepeinek szemléletes leírását adta Entz és Sebestyén (1942). Ők úgy vélték, hogy a déli parton a hullámzás gátolja a hínár terjedését, az északin viszont a fényhiány szabhatja meg a 2,2 méteres mélységi határt. A P. perfoliatus fotoszintézisét a Balatonban elsőként Felföldy (I960) próbálta megmérni. Először teljes megvilágítás mellet határozta meg a hínárlevelek fotoszintézisét, majd 0

2-ben erősen szegényített vizet tartalmazó Winklerpalackokban a tóba süllyesztette őket, és az inkubálás után újramérte a víz 0

2 tartalmát. Még erősen zavaros vízben a 3 m mélyre függesztett palackokban is 0

2 leadást talált, amiből arra következtetett, hogy a sekély Balatonban a fényhiány nern korlátozhatja a fotoszintézist. A hatvanas évek végén újra nagyon előretörtek a hínárosok, és a klasszikus geodéziai módszerekkel végzett térképezések szerint a Keszthelyi- és a Szigligeti-öbölben több km

2-re terjedtek ki (Kárpáti és Varga, 1970, Kárpáti és mtsai, 1971). Herodek és Tamás (1975) 1973-ban vizsgálták a fitoplankton elsődleges termelését a Keszthelyi öbölben. Megállapították, hogy az algák elszaporodása itt a mezotróf állapothoz képest a kétszeresére növelte a víz fénykioltási együtthatóját, 2 m mélyre már a fény 1 %-a sem jutott le. Mélyebb rétegekben a fitoplankton sem mutatott nettó szervesanyag termelést. A hínár ekkorra kiszorult a mély vízből, de a part melletti 1 m-nél sekélyebb területeken még gyakori volt. Felvetették ezért, hogy a hínár kiszorításáért a Fureso-hoz hasonlóan, a Balatonban is az algák árnyékoló hatása lehel: felelős. Herodek és Szász (közletlen adatok) a nyolcvanas években néhány alkalommal a MC módszerrel mérte a Balatonban különböző mélységekbe kifüggesztett palackokban a P. perfoliatus és a M. spicatum elsődleges termelését. Az Tihany előtt átlagban 2,2 m, Keszthelynél 1,5 m mélyen esett a felszíni érték 10 %-ára. Mostani munkánkban ellenőrzött laboratóriumi körülmények között határoztuk meg különböző hínárfajok fotoszintézisének fényfüggését, megmértük légzésük intenzitását, és kiszámítottuk a kompenzációs pontot. Ezt összevetve a tó felületét érő besugárzásra és a víz extinkciós együtthatójára vonatkozó adatokkal, megkaptuk azt a vízmélységet, ahol a fotoszintézis hosszú távon egyensúlyban van a légzéssel. Ebből azt kívántuk megállapítani, valóban a fény limitálja-e a Balatonban a hínár terjedését, és okozhatta-e a megnőtt fénykioltás a hínár visszaszorulását a hetvenes években. A térképezéssel arTa kerestük a választ, hogy az eutrofizálódás megfordulásával megindult-e a hínárosok újabb terjedése.