Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.
135 Eredmények A tározó üledékének szemcseméret eloszlása alapján két jellemző - a finomabb 50 ^m alatti és a durvább 250-1000 Hm közötti - frakciót figyeltünk meg. A duzzasztott Tisza szakaszon vett üledékminták szemcseméret eloszlása elkülönül a tározó többi mintavételi pontjától. Az 1999-es őszi minták estében a Tisza vonalának 4 mintavételi pontjáról származó üledékben a 250-1000 um közötti frakció dominál és igen kis %-ban van jelen az 50nm alatti frakció. A tározó többi mintavételi pontján általában az 50 um alatti szemcseméret dominált, de egyes helyeken (Abádszalóki öböl 4-es mintavételi pontja, Sarudi medence 2-es, 3-as mintavételi pontja, Tiszavalki medence l-es, 2-es mintavételi pontja) a 250-1000 |im közötti szemcsék voltak jelen nagyobb százalékban. A 2000. júniusi mintavétel alkalmával a Tisza vonalán továbbra is a 250-1000 um közötti frakció a számottevő, de az előző év októberéhez képest növekedett az 50 fim alatti frakció %-os aránya. A tározó összes többi pontján az apróbb, finomabb szemcsék voltak jelen 60-100 %-os arányban. A 2000. októberi minták esetében az 50 um alatti frakció aránya ismét csökkent, a 250-1000 um közötti frakcióé pedig minden mintavételi ponton növekedett. A következőkben az üledék réz, cink, ólom, és nikkel tartalmának eredményeit mutatjuk be. A korábbi évek vizsgálatai alapján a tározó üledékének háttérből származó réz koncentrációja általában 50-80 mg/kg között mozgott a szemcseméret eloszlástól függően. Ahol az 50 um alatti, finomabb szemcse a meghatározó, ott a magasabb réz tartalom a jellemző. A durvább, nagyobb szemcseméretű üledék esetén pedig alacsonyabb a réz koncentrációja. Az 1999-es őszi vizsgálatok is hasonló eredményeket mutattak. A Tisza vonalának első 4 mintavételi pontján, ahol az 50 jim alatti szemcseméret igen kis %-ban van jelen, a réz tartalom 4,8-16 mg/kg között változott, míg a tározó többi mintavételi helyén 5080 mg/kg. Kiugró értéket az Abádszalóki öböl közepén (102 mg/kg) és a Tiszavalki medence 3-as mintavételi pontján (103 mg/kg) mértünk. 2000. júniusában a tározó több pontján háttér értéket meghaladó koncentrációt mértünk. Ezek az értékek 122 és 182 mg/kg között mozogtak. A 2000 októberi mintákban a réz koncentrációk ismét a háttér szintre csökkentek. A tározó üledékének cinkre vonatkozó háttér-koncentrációja általában 200-300 mg/kg sz.ü. között mozog. Az 1999. szeptemberi mintavétel üledékében a cink koncentrációk 300 mg/kg alatt voltak. 2000. júniusában a minták cink tartalma kis mértékben növekedett az őszihez képest. A Tisza vonalán lévő mintavételi helyek elkülönülnek a tározó többi pontjától. A mért értékek 100 mg/kg körüliek. Ez azzal magyarázható, hogy a folyón sokkal intenzívebb az üledék mozgása. A 2000. októberi mintákban az előző év őszének megfelelő értékeket mértünk. Az ólom tartalom a tározó üledékében a korábbi évek mérései alapján 40-60 mg/kg sz.ü. volt. A duzzasztott Tisza szakaszon ennél alacsonyabb értékeket mértünk (20-40 mg/kg sz.ü.). Az üledék ólom tartalma mindhárom vizsgálati időpontban a háttér-koncentrációnak megfelelő tartományban változott. Kivételt képezett a Tiszavalki medence és az Abádszalóki öböl 2-es mintavételi pontja, ahol kiugróan magas értéket mértünk (107, 88 mg/kg sz.ü.). Vizsgálataink alapján a nikkel háttér-koncentrációja a tározó üledékében 40-50 mg/kg sz.ü. A nehézfém szennyezés utáni (2000. június) üledékben a mért koncentrációk 50 mg/kg fölöttiek voltak. Kiugróan magas értéket mértünk az Abádszalóki öböl, Tiszavalki medence egy-egy pontján, a Sarudi medence kettő valamint a Poroszlói medence három mintavételi helyén. Ezeken a pontokon a nikkel koncentrációk 98-163 mg/kg között változtak. A 2000. októberében vett mintákban a mért értékek 60 mg/kg, illetve ez alattiak voltak. A szaprofita telepszám a gyorsan bontható szervesanyagok jelenlététől függő és az azt bontó baktériumbióta nagyságát jelzi. A szaprofita telepszám és spóraszám a kisköreitározó medencéinek üledékében általában 10 4 nagyságrendű a szennyezés előtt és után is. A nyári hónapokban a vegetatív fonnák mennyisége 2-3 nagyságrenddel is megnőtt. Ez igen nagy mennyiségű szervesanyag jelenlétét valószínűsíti az üledékben. A mintavételi helyek közül Tiszafüredi HoltTisza üledékében volt a kémiai oxigénigény (KOI k) a legnagyobb, így nem meglepő, hogy itt fordult elő a szervesanyag bontók legnagyobb mennyisége. A coliformszám a Kiskörei-tározó medencéi üledékében általában ezres nagyságrendű volt. 1999. októberében és 2000. júniusában volt kiemelkedően nagy ezen baktériumok száma. A mintavételi helyek közül a Tiszafüredi Holt-Tisza üledékének szervesanyag terhelése volt a legnagyobb a coliformszám alapján. A környezet-mikrobiológiában a Clostridium nemzetségnek igen nagy jelentőség tulajdonítható, hiszen a szén-, nitrogén-. és kén-ciklusban is részt vesz (cellulóz-, pektin-, keményítő", kitin-bontás, proteolízis, nitrogénfixáció, deszulfurálás). A Tiszafüredi-medence üledékében volt legmagasabb mind a Clostridiumszám, mind a Clostridium spóraszám a vizsgált időszakban. Általában a júniusi és az augusztusi mintákból volt kitenyészthető a vegetatív sejtek maximuma, ekkor lehetett a legintenzívebb a cellulóz-, pektin-, keményítő-, kitin-bontás, valamint a proteolízis, nitrogénfixáció. A Clostridium típusú baktériumok mennyisége a szennyezés után is az évszaknak megfelelően alakult. Az obligát fekál indikátor baktériumok általában százas nagyságrendben fordultak elő (lg nedves üledékben). A mintavételi helyek közül az antropogén hatásoknak erősen kitett Tiszafüredi Holt-Tisza üledékében volt kiemelkedően magas a fekális szennyezést jelző fekál coliform és fekál streptococcus-szám A szezonális változásokat tekintve valamennyi mintavételi helyen júniusban és augusztusban nagyobb az üledék fekális szennyezettsége. Az FC/FS arányszám 8 esetben volt nagyobb 0,7-nél a Tiszafüredi Holt-Tisza üledékében, ami egyértelműen humán eredetű szennyezésre utal (Némedi 1989). A szerves vegyületek degradációjában az első lépések közé tartozik a molekulában található szulfhidril (S-H) kötések bontása, a deszulfurálás (Andrik és mtsai. 1998). Ez a természetben anaerob körülmények között megy végbe, eredményeként pedig kénhidrogén keletkezik. A biodegradáció mértéke a Tiszafüredi Holt-Tisza üledékében volt a legnagyobb. A deszulfurálók az üledékben 10 5-10 6 /lg n.ü. nagyságrendben fordultak elő. 1999. októberében tiszafüredi holtágban a deszulfurálók száma kiemelkedően magas volt (1400 millió /lg n.ü.). Ez a nagyságrend közelít a különböző rendszerű szennyvíztisztító müvek medencéiben tárolt üledékében mértekhez (Wittner 1996). A deszulfurálással párhuzamosan számos baktériumféleség aerob módon is tevékenykedik, (ammonifikálók) így ha egy természetes rendszer állapotát elemezzük, a biodegradáció mértékének jellemzésére a deszulfurálás mellett a nitrogén anyagforgalmának első kiinduló lépése az ammonifikálás is mértékadó lehet. Az ammonifikálók csíraszámának maximuma a Poroszlói-medence üledékében volt 40 000 millió /lg n. ü. ami igen intenzív fehérjebontást jelez. Októberre ez az érték 2500 millió /lg n. ü. -re csökkent, ami még mindig magas
