Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.
134 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. A Kiskörei-tározó üledékének állapota a Tisza 2000. évi szennyezése előtt és után 'T. Nagy Mariann, 'Aranyné Rózsavári Anikó, 'Csépes Eduárd, 'Végvári Péter, 'Bancsi István, 2Szító András 'KÖTIVIZIG Regionális Laboratórium és Koordinációs Iroda, S000. Szolnok, Tiszaliget 2Haltenyésztési Kutató Intézet, 5541. Szarvas, Pf. 47. Kivonat: A 2000. évi tiszai cianid és nehézfém szennyezések után az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy milyen mértékben akkumulálódtak a Tisza hullámterének, és ezen belül a Kiskörei-tározó medrének üledékében a szennyezéssel érkezett nehézfém ionok, ezek milyen hatást gyakorolnak a bioakkumulációs folyamatokra, illetve hogyan befolyásolta a szennyezés az üledék makroszkopikus gerinctelen élőlény- és baktérium-közösségeit. A Kiskörei-tározó üledékének kémiai, fizikai és biológiai vizsgálati eredményeiről 1978-ig visszamenően rendelkezünk vizsgálati eredményekkel. Jelenlegi vizsgálatai eredményeink alapján megállapítottuk, hogy nehézfém feldúsulás az évek előrehaladtával nem történt. Néhány nehézfém (Cu, Zn, Ni) esetében közvetlenül a szennyezés, utáni időszakban kis mértékű koncentrációnövekedést tapasztaltunk az üledékben, a 2000 októberi mintavétel során már a háttér szintű koncentrációkat mértük A makrozoobentosz vizsgálatok során az árvaszúnyog fajok számának erős csökkenésével párhuzamosan 2000-ben az Oligochaeták fajszámának növekedését tapasztaltuk, mlg a korábbi években ennek az ellenkezője érvényesült. A fajok számában és az egyes fajok egyedszámában szélsőséges eltéréseket az elmúlt 25 év során nem tapasztaltunk A tározó egyes medencéinek üledékéből végzett bakteriológiai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy bár az áradás következtében a nehézfém szennyezés bekerült a medencékbe, az üledék baktériumközösségének mennyiségi viszonyai nem változtak meg jelentősen. Kulcsszavak: nehézfém, szemcseméret, baktériumközösségek, makrozoobentosz, anyagforgalom Bevezetés duzzasztott Tisza szakasz területére mindössze négy mintaA Kiskörei- tározót 1978-ban töltötték fel, területe 12700 vétel i P° n t esett, a tározói medencék üledékének elemzése ha. Vízmélysége 0,2-3,5 m között változik, az átlagos víz- pedig nem volt célja az expedíciónak. A Tisza hossz-szelmélység 2,5 m. A tározót különböző nagyságú, növényzettel borított szigetek teszik változatossá. A tározótér elárasztása után a tározóban hat egymástól többé-kevésbé különböző vízminőségű, jól elkülöníthető víztér alakult ki. A Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság Regionális Laboratóriuma a feltöltés óta rendszeres vizsgálatokkal követi nyomon a tározóban lezajló változásokat. Ezeknek a monitor jellegű vizsgálati eredményeknek a kiértékelésével képet kaphatunk a víztérben lejátszódó folyamatokról, és vizsgálhatjuk a Tiszát ért szennyezések tározóra vonatkozó hatásait. A 2000. évi tiszai cianid és nehézfém szennyezések után nagyon sok kérdés merült fel a katasztrófa hosszú távú következményeire vonatkozóan. Munkánk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a Kiskörei-tározó üledékében miként változott a nehézfémek koncentrációja a szennyezés hatására az előző években mért értékekhez képest. Ezen kívül megvizsgáltuk az üledék fizikai, kémiai, bakteriológiai paramétereinek és üledéklakó közösségeinek állapotát, és vizsgálati eredményeinket összevetettük az előző évek adataival. Irodalmi áttekintés A fenéküledékbe és a lebegőanyagba a nehézfémek ioncserével, adszorpcióval, kicsapódással, koprecipitációval (együttleválás) kerülhetnek László és Berta (1980). A lebegőanyaghoz kötött formában szállított nehézfémek a szemcsemérettől és a víz áramlási sebességétől függően különböző hosszúságú utat tesznek meg addig, amíg kiülepedve az üledékbe kerülnek. Ha a nehézfémek az üledékben gyökerező növényzet és az üledékfaló fauna számára hozzáférhető formában vannak jelen, akkor bekerülhetnek a táplálékláncba, és a halakon keresztül közvetlen veszélyt jelenthetnek az emberre is Braun el al. (2001). Visszatérő kérdés, hogy a tározó milyen mértékben működik a különböző szennyező és mérgező anyagokra nézve csapdaként. A korábbi vizsgálatok eredményeinek feldolgozása során a vízgyűjtő sajátságait is figyelembe véve megállapítható volt, hogy a különböző nehézfémek koncentrációja a tározó üledékében háttérszintűnek tekinthető, feldúsulás az évek előre haladtával nem történt. A hazai bakteriológiai kutatásban, valamint a napi rutinban előtérbe kerültek az ökológiai indíttatású anyagforgalmi vizsgálatok. Az 1979-es "Tisza hossz-szelvény" expedíció során víz és üledékvizsgálatok is történtek különböző bakteriológiai paraméterekre. A vizsgálat során a vény üledékbakteriológiai vizsgálatának eredményeit B. Tóth (1981), Hegedűs (1981), Estók (1981) és Hamar (1981) munkái tartalmazzák. Anyag és módszer 1999. októberétől 2000. októberéig tartó időszakban négy alkalommal vettünk üledék mintát a Kiskörei-tározó medencéiből és a duzzasztott Tisza szakasz harminckét pontjáról. A Tisza vonaláról 8, az Abádszalóki- öbölből 6, a Poroszlói-medencéből 7, a Sarudi-medencéből, a Tiszavalki -medencéből és a Kis-Tisza vonaláról 3-3, továbbá a Tiszafüredi-medencéből és az Eger-patak vonaláról l-l mintavételi helyről származnak üledék minták. Ezek a mintavételi helyek megegyeznek a tározó törzshálózati és üzemirányítási vizsgálati pontjaival, és az így kapott eredmények összevethetők az előző évek vizsgálati adataival. A tározótéri mintákat Ekman-Birge-féle markolóval, a tiszai sodorvonaliakat pedig Petersen-féle üledék mintavevővel vettük. A nehézfém vizsgálatokat MSZ 12739-4/1998 sz. szabvány alapján. a szemcseméret eloszlást pedig akkreditált egyedi módszer szerint végeztük. A bakteriológiai vizsgálatok során, 1999-ben arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen különbségek tapasztalhatók az üledék baktériumközösségeinek mennyiségi viszonyaiban. A 2000. évi tiszai szennyezések után ezeket az adatokat háttér információnak tekintettük. Három egymástól erősen különböző mintavételi helyet választottunk. Egy állandóan vízzel borított (Abádszalóki-öböl), egy télen szárazra kerülő (Poroszlói-medence) mintahely, és egy tározón belüli holtmeder (Tiszafüredi-medence) üledékének bakteriológiai vizsgálatát végeztük el. A szaprofita telepszám, spóraszám 22/37°C-on, coliformszám, fekál coliformszám, fekál streptococcus, és az anaerob szulfitredukáló spórás mikroorganizmusok meghatározása a jelenleg hatályos szabványok szerint, míg a deszulfurálók és ammonifikálók tenyésztése Rodina (1972) szerint történt. A makrozoobentosz vizsgálatok során a mintákból az állatokat élő állapotban Oligochaeta, Chironomida, Trichoptera és Mollusca csoportokra különítettük el binokuláris sztereomikroszkóp segítségével, 4-6-szoros nagyítással és ezt követően 80 %-os alkoholban konzerváltuk. Az egyedsűrűséget négyzetméterre számoltuk. Az állatok határozását Ferencz (1979), Bíró (1981), és Richnovszky és Pintér (1979) munkái alapján végeztük.
