Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

131 A Petersen markoló 18 * 31 cm, mlg az Ekman-Birge egyszeri merítésre 15 x 15 cm felületet mintázott. Az előbbivel mintavételi pontonként 3, mlg az utóbbi eszköz használata esetén 5 merítést végeztünk. A Tisza szakaszain túl a mellékfolyókból, azok torkolata előtt egy km-rel szintén keresztszelvényben mintáztuk az üledékük élővilágát. A vizsgálati anyagot a helyszínen 250 pm szembőségű hálón mostuk át. A felfogott formált részből az állatokat élő állapotban a hajón berendezett laboratóriumban naponta kiválogattuk A további feldolgozásig 80-96 %-os alkoholban tartósítottuk az összegyűlt szervezeteket. Fajra történő határozásukhoz számos hazai- és külföldi szerző munkáját használtuk (Benedek, 1969; Bíró. 1981, Cranston et al , 1983, Fittkau, 1962; Fittkau el al., 1983, Hirvenoja,, 1973, Endrödy-Younga, 1967, Ptnder el al., 1983; Sleinmann, 1964, Újhelyi, 1959). Az egyedek számát fajonként négyzetméterre vetítettük. A Shannon-Weaver diverzitás index alapján bemutattuk az egyes folyószakaszokon az élővilág változatosságának mértékét. A vizsgálatokat 2000. szeptember 19 - október 1 között végeztük. Eredmények és értékelés A tavaszi hosszan tartó árvíz hatása és eredménye, hogy a folyó sodorvonalában csak ritkán találtunk 2-5 cm-nél vastagabb üledéket. A partszéleken viszont csaknem minden esetben volt üledék, amely olykor a 30-cm-t is meghaladta. Szerves anyagban feldúsulva fekete, vagy kék színű volt, ilyen esetekben erősen bűzlő, jellegzetes anaerob volt. Különösen jellemző volt a mellékfolyók torkolatvidékére, ahol azok hordalékának nagyobb hányada a visszaduzzasztás miatt kiülepedett. Kisvizü időszakban a Tiszában az iszapos homok a középvonalban és a partszéleken egyaránt felhalmozódhat. Ezt tapasztaltuk Tuzsér térségében (616,5-568,7 fkm), a Lónyai-csatorna fölötti és a alatti Tisza-szakaszon, még a csatorna torkolata alatt 3 fkmrel is (H 080-as szelvény mind a három minta). A középvonalban föleg olyan esetekben a partszélekéhez hasonló mértékű az üledék lerakódás, ha a kanyarulatok miatt a sodorvonal valamelyik part felé tér el. A Bodrog torkolata felett 1 fkm-rel a Tisza- szakasz keresztszelvényében a felszín anaerob volt, de ugyan-ez volt jellemző a Bodrogban a torkolat előtt és az alatt 1 fkm-rel, a Sajó torkolata fölötti Tisza-szakaszon, a Sajóban és a torkolat alatt, attól egy fkm-re: A tiszakeszi komptól Csongrádig egészséges volt a Tisza üledéke. A Hármas-Körös torkolatában mély üledék volt barna és bűzös, majd a Maros torkolata fölött egy fkm-rel a bal part térségében, továbbá a Marosban, a Maros torkolata alatt egy fkm-rel és Tiszaszigetnél a teljes szelvényben találtunk az üledék feletti térségben oxigén hiányra utaló üledék színt és szagot. Minden mintavételi helyen találtunk állatokat, amelyek azonban esetenként egyetlen csoportba tartoztak. ízeltlábú állat azonban nem volt minden mintában. Gyakran tapasztaltuk, hogy az anaerob jelleget mutató anyagban is több faj közepes egyedsürűséggel volt. Ezt a helyzetet találtuk például a Szamosban, a Lónyai-csatornában, a Bodrogban, a Sajóban, a Hármas-Körösben, a Marosban és Tiszasziget térségében. A Szamosban az ízeltlábú faunát csak árvaszúnyog (Chironomidae) és törpe szúnyog (Ceratopogonidae) fajok alkották. A fajok száma 1-2 volt, alacsony egyedsürűséggel. A Szamos torkolata fölött 1 km-rel a Tiszában 2, 7 és 9 fajt találtunk, a Gomphus flavipes a jobbpart térségében volt, a többi pedig árvaszúnyog faj volt, alacsony és közepes egyedszámban. Az alacsony faj- és egyedszám még a Szamos torkolat alatt 3 fkm-rel vett mintákra is jellemző volt, ahol a partszéleken 1 és 2, és csupán a sodorvonalban volt 7 faj - alacsony egyedszámban. A záhonyi vízmércénél lévő szelvénytől a Lónyai-csatorna torkolatig az ízeltlábú fajok csak két helyről hiányoztak, 1-13 fajt találtunk, amelyek többségét az árvaszúnyogok alkották. A Lónyaicsatornában a Calopteryx splendens, egy tegzes, a környezeti tényezők iránt tűrőképes Chironomus anthracinus, Rheot any tarsus curtistylus és Ceratopogonida lárvák voltak alacsony egyedsűrüségben. A Lónyai-csatorna fölött és alatt lévő Tisza-szakaszon a Dikerogammarus haemobaphes fluvialtilis jelenlétét mutattok ki, de a Bodrog torkolata alatt is megtaláltuk. Kiskörénél, majd Tiszaburánál, Szolnok térségében a Zagyvában, Szolnok után több szelvényben feltűnt néhány egyede, a Hármas- Körösben és a Marosban is előfordult. Szegednél a sodorvonalból került elő. A környezeti hatások iránt ismert érzékenysége miatt mozaikos jelenléte (más fajokkal együtt) mutatta a cianid szennyezést követő fauna regenerálódás folyamatát. A Zagyvából a Corophium curvispinum is előkerült, ezt követően a Szolnok alatti szelvényben találtuk meg. A Maros torkolat fölött 1 fkm-rel 222 egyed/m

2 sűrűségben volt. A Paratendipes nudisquama a Szamos- Lónyai-csatorna között érte el a legnagyobb egyedsürüségeket Záhony és Tuzsér térségében (1212, 498, 720, 384, 528 egyed/m

2). A Paracladopelma camptolabis, a Paralauterborniella nigrohalteralis és a Paratendipes nudisquama mozaikosan került elő a Szamos feletti Tisza- szakaszon változó egyedszámmal és gyakorisággal, ugyanígy a Beckidia zabolotzskyi, amely a Szamos torkolat alatt az előző fajok mellett a tuzséri pontonhidig csak egy-két mintából hiányzott. Ezt követően csak Csongrádnál találtuk meg ismét, majd eltűnt és Tiszaszigetnél (az utolsó szelvény) bukkant fel újra. A sodorvonal jellemző faja az előbb említettekkel együtt. Ezek a fajok a cianid szennyezés előtt is jellemzőek voltak a folyó egész hazai szakaszára. A cianid szennyezést követő regenerálódás folyamatát és eredményét jól mutatták. A Paracladopelma camptolabis és a Paratendipes nudisquama a tározó feletti és alatti folyószakasz gyakori és jellemző faja volt a jelenlegi vizsgálatok során is. A mellékfolyók közül a cianid szennyezés előtti időkben a Szamosban is mind a két fajt megtaláltuk, most csak az előbbi került elő közepes egyedsürűséggel. Hasonló volt a helyzet a Bodrogban és a Sajóban is. A tározó térségében a duzzasztott folyószakaszról mindkét faj hiányzott, pedig a cianid szennyezés előtti években a jelenlétüket rendszeresen kimutattuk (Szító, 1977, 1981, 1996; Szító et al. 1987; Szító és Botos, 1988). Tiszaburánál csak a Paracladopelma camptolabis-t találtuk meg. A mellékfolyók közül a Zagyvából került elő elsőnek a Paratendipes nudisquama, a Hármas- Körösből mindkét faj hiányzott, a Marosból viszont mindkét fajt kimutattuk. Szeged térségében és az utolsó szelvényben is változó egyedszámban és gyakorisággal voltjelen. A Tripodura (Polypedilum) scalaenum a Tiszára szintén jellemző folyóvízi árvaszúnyog faj. A Szamos torkolat feletti szelvényben és a Szamos sodorvonal mintájában egyaránt alacsony egyedsűrüségben, de megtaláltuk. A Szamos és a Lónyai-csatorna közötti Tisza-szakaszon jelenléte mozaikos volt. A balparti, jobbparti és sodorvonal mintákban egyaránt előfordult alacsony egyedszámban. A csatorna torkolat után csak a Sajó balparti mintájában volt néhány egyede, s a Zagyva torkolatig nem fordult elő a Tiszában. A Hármas-Körös torkolat bal parti