Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.
132 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. mintájában, a mellékfolyó torkolata után a Tiszában to- kai gyakoribb faj mozaikos jelenléte, alacsony egyedsűvábbi két helyen észleltük. A Marosból egy helyen, Sze- rűsége is a folyó élővilága regenerálódásának folyamaged térségéből három helyen, minden alkalommal ala- tát mutatta. Szolnok térségében a Zagyva torkolata alatt csony egyedszámban tudtuk kimutatni. A korábban sok- a Tiszából hiányoztak az árvaszúnyog fajok lárvái. Divcmtás értékek a Tisza Tiszabec*-Szeged szakaszán az üledéklakó gerincIrienck alapján (2000. szept. 19-okt 1.) 9ianj*»W. div. indm 2. ábra: Az üledékfauna diverzitása a Tisza magyarországi szakaszán (Oligochaeta és Mollusca nélkül (2000. szept. 19-okt. 1.) cianid szennyezésnek jelentős szerepe van. A regenerálódás a Tisza felső folyó szakaszán azért előrehaladottabb, mint a középső részen, mert a mellékfolyók, és az érintetlenebb ukrajnai Felső-Tisza szakaszról az áradások és a folyamatos lesodródás miatt számos faj már újratelepedett. Ennek az eredménye tehát a Sajó alatti szelvényig már észrevehető volt. Ettől a szelvénytől Szolnokig azonban a fauna regenerálódása lassúbb volt. A regenerálódás Csongrád-Szeged térségében magasabb fajszámról indulhatott, több helyen maradt olyan menedékhely (refugium) ahonnan a túlélt egyedek a mögöttünk hagyott tenyészidő során sikeresen tovább terjeszkedtek. A folyó öngyógyításában ezeknek a folyó mederben lévő helyeknek igen fontos szerepe volt. A különböző szennyező források megszüntetése az ilyen életközösségek fennmaradását segíti, az öntisztulást pedig felgyorsítja. /V Shannon-Waever diverzitás index értékei megerősítették, hogy az ízeltlábú életközösség legváltozatosabb a Felső-Tiszán volt, a Sajó torkolata alatti szelvényig. A Zagyva a Tiszához viszonyítva magas, 1,7 diverzitás-sal "kiugrott", mert életközösségét nem károsította a cianid. A hossz-szelvény vizsgálatok korábban is szeptemberben voltak, ezért az időszak az alacsony fajszám és egyedszám okai közül kizárható. Az alacsony fajszám miatt a H-értékek is nagyon alacsonyak voltak, általában 1,5-2,0 között ingadoztak. Az egyenletesség (J) általában alacsony értékei jól tükrözik, hogy a H ma x értékeit csak ritkán közelítik meg a H-értékek (2. ábra). Irodalom Bancsi, /., Szító, A., Végvári, P., 1981: General remarks on studies of sediment in the Tisza during 1979. - Tiscia (Szeged) 16: 5-12 Benedek, P., 1969: Poloskák-Heteroptera Vll-Fauna Hung. 17, 7: 186. Bíró, A'., 1981: Az árvaszúnyoglárvák (Chironomidae) kishatározója. In: Felfbldy, L. (ed ): Vízügyi Hidrobiológia. VÍZDOK, Budapest, 11, 1-230. Botos, M., Szító, A., Oláh, J., 1990: Macrozoobenthos communities in Hungarian lowland rivers - Aquacuítura Hungarica (Szarvas), Vol VI. pp. 133-152. Cranston, P. S„ Olivier D.S. and Saether O.A., 1983: The larvae of OrtJiocladiinae (Diptera: Chironomidae) of the Holoarctic region Keys and diagnoses. - Ent. Scand. Suppi Endrődy-Younga, S., 1967: Csiboralkatúak - Palpicornia. - Fauna Hung. 6, 10: 1-97. A többi árvaszúnyog faj a környezeti tényezők iránt egyrészt tág türésü, mint például a Chironomus fajok, másrészt a cianid szennyezést megelőző időkben is színező elemként ismertük. A fauna sokféleségének kialakításában viszont jelentős szerepük van. Jelenlétük észlelése nagyon fontos adat volt. A kérészek (Ephemeroptera) három faját találtuk meg. A Szamos fölötti folyó szakaszról egyetlen példány sem került elő, viszont a Szamos torkolat alatt 1 fkm-rel megjelent a Caenis lactea. Áramló vizekre jellemző faj. A tiszavirág (Palingenia longicauda) lárváit első alkalommal a tiszaberceli komp alatt találtuk a partszéltől 6-10 méteres sávban. A Lónyai-csatorna alatt 3 fkm-rel a jobb parti sávban második alkalommal került elő a Caenis lactea. Még a Hármas- Körös torkolata alatt a sodorvonalban (H 330-S) és a mindszenti stranddal szembeni oldalon (T 331-J), a strandtól lejjebb fordult elő alacsony egyedsürüségben. A Baetis rhodani lárvái a Sajó alatti első szelvényből váltak ismertté, ezt követően a tározóig és a tározó duzzasztott szakaszán sem találtunk kérész lárvákat. A Zagyva torkolat alatt 3 fkm-rel a jobb parti sávban (H 300-J) és a tiszaugi üdülőtelep sodorvonalában (T 301 -S) ismét előkerültek a tiszavirág különböző korú lárvái. A szitakötők négy faja csak mozaikosan fordult elő. A Gomphus flavipes és a Calopteryx splendens volt a két leggyakoribb faj, az Anax imperátor, a Polymitarcis virgo és a Sympechma fusca lárvái még az előzőeknél is ritkábbak voltak. A tegzesek, vízipoloska faj és a légy lárvák (Aterix, Riphida sp.) előfordulásának gyakorisága és mennyisége miatt ezek a szervezetek alárendelt szerepet játszottak a folyó életközösségében. Az ízeltlábú állatcsoporthoz tartozó fajok számát tekintve a Szamos torkolata fölötti Tisza- szakaszon tapasztalt 7-13 faj a Szamos után hasonló értékek körül ingadozott, majd az egész vizsgálat során a legmagasabb: 21 fajt találtunk a tiszaberceli komp alatt, a sodorvonalban, ahol az üledék szürke, iszapos homok volt. Ettől a szelvénytől a Sajó torkolata alatt három fkm-rel lévő szelvényig a fajok száma általában 4-7 között ingadozott, majd hir-telen lecsökkent 0-2 fajra, és csak Szolnok előtt (a Zagyva fölött) nőtt 5-re. Az erős változás okát nem tudjuk pontosan, csak joggal feltételezzük, hogy benne a
