Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.
130 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. The Change between 1994 and 1998 of Reed-Grass and Marsh Florae in Kisköre Reservoir (Lake Tisza), the Elaboration and Analysis of Vegetation Maps with the help of Geographic Information System (GIS). I. Water plants E. Szalma, K Bódis, G. Juhász, A.. Zádori, Sz. Szakái, Cs. Fejes, R. Alexa, P. Pomogyi Abstract: We prepared the multi-time-level vegetation maps of Kisköre Reservoir (Lake Tisza) in 2000 - 2001, supported by space informatics. The basis of our research was provided by the detailed vegetation maps made on the grounds of aerial photographs taken on the scale 1 : 5,000 in 1994 and 1 : 10,000 in 1998. On the basis of the results the spatial and temporal changes of the vegetation in the reservoir can be detected. The appearance and spreading of water plants in the reservoir arc determined by the movement conditions of the water (lentic and lotic). The nutrition supply (eutrophic and oligotrophic) , and the quality of water supply ( moving- and groundwater). On these grounds three types of living areas can be identified: (1) the eutrophic lake, (2) the dystrophic lake ( with polyhumous water) and (3) the moving water types. In the joining ecotonic areas of different living arsas mosaic-like water plant complexes are formed. Keywords: Kisköre reservoir, vegetation map, eutrophic lake, distrophic lake, moving water Az üledékfaunát alkotó életközösség állapota a Tiszában a cianid szennyezés után a hossz-szelvény vizsgálatok alapján 2000-ben Szító András Halászati és Öntözési Kutatóintézet, 5540. Szarvas, Anna-liget 8. Kivonat: Tiszabecstől - Szegedig a Tiszán és mellékfolyóinak torkolatvidékén összesen 41 keresztszelvényben a bal part, a sodorvonal és a jobb part térségeiben üledékmintákat vettünk néhány esetben Ekman-Birge-, főleg azonban Petersen markolóval. A 123 mintavételi helyről gyűjtött üledékben talált állatokat különböző csoportosításban dolgoztuk fel. A fajok száma az egyes rendszertani csoportok szerint a következő: felemáslábú rák: 2, kérész: 3, szitakötő: 5, tegzes: (legalább) 2, vízipoloska: 1, árvaszúnyog: 42, törpe szúnyog, légy fajok lárvái. A megtalált 58 faj többsége ritka, színező clem volt. A Dikerogammarus haemobaphes fluviatilis a Tisza üledéklakó életközösségére jellemző volt, bár csak a folyó felsőés az alsó harmadában találtuk meg erősen mozaikosan. A gyakori árvaszúnyog fajok egyik csoportját a jellegzetesen folyóvízi (áramló víz) fajok alkották, melyek a következők voltak: Beckidia zabolotzskyi, Paracladopelma camptolabis, Paralauterborniella nigrohalleralis, Paralendipes nudisquama és Tripodura scalaenum. Egyedsürűségük - egyes kivételektől eltekintve - alacsony, ritkán közepes volt. A mellékfolyókban csak ritkán fordultak elő. A Tisza magyarországi szakaszának felső harmadán gyakoribbak voltak és egyedszámuk is magasabb volt, mint a folyó alsó szakaszán. A Sajó torkolata alatti szelvénytől - Szolnokig e fajok többsége hiányon, viszont Tiszaugtól a déli határig előfordulásuk gyakorisága megnőtt. A környezeti tényezők iránt tág tűrésű árvaszúnyogok közé tartozott 37 faj. Az egyes mintavételi helyeken talált ízeltlábú állatok fajszáma csak néhány esetben haladta meg a 10-et, leggyakrabban 3-7 között ingadozott. A Tisza hazai szakaszának felső részén az ízeltlábú fauna regenerálódása megindult és hozzávetőlegesen a Sajó torkolatvidékéig ez a folyamat jól kimutatható volt. Ettől a térségtől - Szolnokig a Tisza fajokban és azok egyedszámában egyaránt nagyon szegény volt. A Tiszára jellemző, folyóvízi, üledéklakó ízeltlábú állatfajok mozaikosan, változó gyakorisággal megtalálhatók a cianid szennyezés után. A folyó öngyógyításában jelentős szerepük volt és van a mellékfolyóknak, de főleg azoknak a menedékhelyeknek, amelyek a Tisza medrében vannak, és ahol a szennyezést az ott lévő egyedek valamilyen hányada túlélte. Ezekről a helyekről a tenyészidőszak folyamán a fajok egyedeinek kiáramlása és terjeszkedése folyamatos volt. Ipari-, mezőgazdasági- és kommunális szennyező fonások további felszámolásával és a véletlen balesetek valószínűségének kizárását szolgáló intézkedések megtételével csökkenthető a folyó terhelése, a nagyobb mértékű öntisztulása pedig felgyorsíthatja a tapasztalt öngyógyítási folyamatot. Kulcsszavak: Tisza, cianid mérgezés, üledékfauna, regenerálódás, diverzitás. Bevezetés Eddig példátlan mértékű cianid szennyezés érte a Tiszát 2000. január 31-én. Romániából a Visó patakon át a Szamoson bejutott mérgező anyag koncentrációja a Tiszában 32,6 mg volt literenként. Tömegük és méretük alapján a haltetemek szembetűnően mutatták a keletkezett kárt, azonban a valós pusztítás ennél lényegesen nagyobb lehetett, mivel a többi vízi szervezet többsége néhány cm, vagy ennél sokkal kisebb. A szennyezés idején elkezdett különböző vizsgálatok eredményei alapján az élővilág károsodásának mértékéről csak mozaikosan voltak adataink, így i folyó teljes honi szakaszán meglévő állapotról csak egy hossz-szelvény vizsgálat adhatott a valóságot legjobban megközelítő képet. A Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság Regionális Laboratórium és Koordinációs Iroda szervezésében indult el a specialistákból szervezett kutatócsoport. A Tisza és mellékfolyóinak élővilágáról és czek környezetéről a lehető legteljesebb adatmennyiséget gyűjtöttük össze Tiszabecstől - Szeged térségéig, hogy képet kapjunk a jelen állapotról, és ajánlásokat fogalmazzunk meg a korábbi életközösségek visszarendeződésének elősegítésére - ami elsősorban a folyó öngyógyításának segítése kellene, hogy legyen. A több mint 40 évvel ezelőtt indult, szervezett formájú kutatás miatt -számos véleménnyel ellentétben - a Tisza és mellékfolyóinak élővilágátjói ismerjük (Szító, 1973, 1974,1977, 1978, 1981, Ferencz, Més Szító 1980, Szító és Botos 1986, Szító 1986a,b.c.d, 1987a,b, Szító, B. Tóth, M. és Botos 1987, Szító, Botos M. és Szabó 1987, Szító, Pekárné Botos M.és Szabó 1988, Szító, Végvári és Bancsi 1988, Szító és Botos, M. 1989a,b, Szító, Botos, M. és Szabó 1989, Szító és Végvári 1989, Szító és Waijandt 1989, Szító, Botos, M. és Oláh 1990, Szító és Pekárné Botos 1990, Szító és Végvári 1990, Szító és Botos M. 1990, Bancsi, Szító és Végvári 1981, Botos, M„ Szító és Oláh 1990, Szító, 1991, Szító és Botos, M. 1993, Szító, A., 1993, Szító és Botos. U. 1994, Szító 1995a b,c,d, Szító és Györe 1995, Szító 1996a, b. 1997a,b, Szító, Zsuga, K Bancsi, Kovács és Végvári 1997, Szító és Mózes K. 1997,1999, Szító 1998a, b, 1999a, b.c, 2000). Épp en ezért a cianid szennyezés levonulása után a korábbiakkal azonos módon szervezett és végzett komplex (!) hossz-szelvény vizsgálat adataiból képet kaphatunk a Tisza életközösségeiben bekövetkezett károsodás és a regenerálódás mértékére. Anyag és módszerek A Tisza előre meghatározott 38 szelvényéből vettük a mintákat, amelyek keresztszelvények voltak. Az adott szelvényben a balpart, sodorvonal és jobb part közelében, a partszélektől 10 méteren belül Petersen-, vagy Ekman-Birge markolóval gyűjtöttük az üledékmintákat (1. ábra). 1. ábra: A Tisza hossz-szelvény mintavételi helyei (A sorszámok a keresztszelvényeket mutatják)
