Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

97 lehatárolt terület 1000 m 2, utóbbinál 22 m 2 volt, ami az 1600 ha-os Ingói-bereknek csupán 0,00013%-a; ugyanakkor az Ingói-berekben az 1988. évi mindössze 82 térképezési egység lehatárolásával szemben 2000-ben egy nagyságrend­del több, 758 azonosítása történt meg. A Hídvégi-tóról digitális ortofotó alapján kizárólag a 2000. évi növénytérképek állnak rendelkezésre. 1984 előtt a vegetáció-térképezéshez még CIR légifényképek sem álltak rendelkezésre, azok akkor földi, geodéziai módszerekkel készültek. Az első CIR légifotó erről a területről 1984-ben készült, de ennek digitális feldolgozására eddig nem került sor (Pomogyi, 2001a, 2001b., Szilágyi, 2001.). Eredmények A Hídvégi-tó elárasztás előtti adatai alapján megállapí­tották, hogy a 2400 hektárnyi területen 25 ha tartozott a ná­dasokhoz, ami csupán annak 0,1 %-a (Pomogyi 1991). Ná­dasok elsősorban az akkori csatornákban, árkokban, ill. a­zok partjain alakultak ki. A Kazettában és a Radai-víz (2. ábra) mélyebb vizű területein, melyek a töltésekről jól lát­hatók, a nádasok valóban kipusztultak. Az 5., sekélyvizű D­i víztájon ellenben a nádasok és gyékényesek területe az é­vek során jelentősen nőtt. Azon a részen, ahol az elárasztás előtt 2,6 ha (egy nagyobb és egy kisebb összefüggő állo­mány) volt, történt felritkulás, és ott 2000-ben 2,3 ha-on sulymos nádas volt jellemző. A nádasok-gyékényesek összes területe azonban ezen a víztájon 35,9 ha volt, amiből a nádasoké 22,6 ha, tehát megállapítható, hogy az eltelt 15 év alatt nemcsak felritkulás következett be, hanem új állo­mányok is kialakultak. Az egyes víztájak mélyebb vizű, hullámzásnak kitett , parttól, töltéstől távolabbi területein az elárasztás előtti ki­sebb-nagyobb állományok ténylegesen kipusztultak. U­gyanakkor, a szigetek partjainál, a töltéslábaknál, illetve a sekélyvizű területeken az elmúlt 15 év során megkezdődött a térségre jellemző zonáció szerkezet kialakulása, melyben kialakultak a nádasok, gyékényesek is. Ezektől a területek­től a vízközép irányába megkezdődött terjedésük is. Összes­ségében a Hídvégi-tavon 2000-ben 69 ha-t borítottak náda­sok, 92 ha-t gyékényesek, így a nádasok társulás-csoportjá­nak összes területe 161 ha volt, ami több mint 6-szorosa az elárasztás előtti 25 ha-nak (Szilágyi, 2001.). Az Ingói-Berek 1988. és 2000. évi digitális növény-tér­képezési adatai alapján megállapítható, hogy a nád-domi­nanciájú nádasok (Scirpo-Phragmiteíum) tekintetében kétségtelenül jelentős változások következtek be (/. táblázat). Az Ingói-Berek legfelső szakaszán közel 90 %-os nádas-pusztulás következett be. Hangsúlyozni kell azonban, hogy 1988-ban mindössze 11 ha nádast térképeztünk ezen a 282 ha-os területen (4 %!). Ilyen arányú nádas-pusztulás ki­vetítése az Ingói-Berek egészére, több mint félrevezetés. A 2. és 3. víztáj nádas társulásai azonban 1988. és 2000. között ténylegesen jelentősen átalakultak, elsősorban a ko­rábban szubdomináns magassásos elemek visszaszorulása következtében. A 2. víztájon valóban kimutatható a nádasok kiritkulása, pusztulása is. A nádasok kiritkulása elsősorban a korábbi nagygépes aratási nyomokban jellemző, melyek a 2000. évi digitális ortofotókon jól azonosíthatók. Ez a folya­mat a későbbiekben nagy valószínűséggel folytatódik - ki­terjedhet a 3. víztájra is, különösen akkor, ha az Ingói-Berek leválasztása, a teljes II. ütem területétől független vízszint­szabályzása, üzemeltetése, belátható időn belül nem valósul meg. A 4. víztáj kitűnő példa arra, hogy a mocsári növényzet „kipusztulása" az Ingói-Berek területén nem tulajdonítható egyedül a vízszint emelkedésének. A nád dominanciájú ná­dasok területe 1988-ban 127 ha volt, míg 2000-ben 141 ha, ami 11 %-os területnövekményt jelent. A nádasok területe alapvetően a korábbi sásosok „rovására" nőtt, a dominan­cia-viszonyok átalakulásával. A vízszint emelése itt termé­szetvédelmi szempontból még további pozitív hatással is járt, az ÉK-i részen a mocsári páfrány (Thelypteris palust­ris) szubdominánssá, szubasszociáció alkotóvá válásával, a­hol gyakori kísérőfaj a lápi csalán. E két növényfaj a Kis­Balatonon az úszólápok jellegzetes növénye. VEGETACIO-TERKEPEZESI KATEGÓRIA A TERÜLET MEGNEVEZESE Ingó i-Berek | Külső rész | Összesen Terület-index m.e. terület, ha 'A % év SCIRPO-PHRAGMITETUM 1988. 2000' 1988. 2000. 1988. 2000. I-B KR FE­TO phragmitetosum - homogén nádas 13 6,6 19 polygonetosum amphibii - vidra keserüfüves nádas 0,31 0,3 glycerietosum maximae - harmatkásás nádas 0,2 0,2 sparganietosum erectii - békabuzogányos nádas 0,01 0,01 caricetosum - sásos nádas 29 16 79 102 108 118 caricetosum acutiformis - posványsásos nádas 39 10 143 49 143 caricetosum elatea - zsombéksásos nádas 1,5 1,8 31 1,8 33 thelypteridetosum - mocsári páfrányos nádas 4,1 257 4,1 257 typheto-caricetosum - sásos-gyékényes nádas 744 245 797 668 1 541 914 typhetosum angustifoliae - keskenylevelű gyékényes nádas 13 340 0,2 13 340 typhetosum latifoliae - széleslevelű gyékényes nádas 0,6 31 0,6 31 salicetosum cinereae - bokorfiizes nádas 184 23 83 91 267 115 stratietosum - kolokános nádas 1,5 1,5 SCIRPO-PHRAGMITETUM - NÁDASOK ÖSSZESEN 1 013 928 972 1 042 1 985 1 971 92 107 99 TYPHETUM ANGUSTI- et LATIFOLIAE - GYEKENYESEK 12 28 99 225 111 253 238 227 228 PHRAGMITION - NÁDASOK MINDÖSSZESEN 1 025 956 1 071 1 268 2 096 2 223 93 118 106 Ingói-Berek 2000. 1: A területadatok csak a B>50% borítású állományokra vonatkoznak! I A %: Terület-index: az 1988. és 2000. közötti területi változások aránya (terület-index): A 2 0oo/A 198 g *100 (%) I-B= Ingói-Berek; KR= Külső rész; FE-TÓ=Fenéki-tó teljes terület 1. táblázat A KBVR Fenéki-tó nádas területei 1988-ban és 2000-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents