Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

98 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. Összességében megállapítható, hogy az Ingói-berek területén az 1988. évi összesen 1013 ha nádasok - csak az 50 %-nál nagyobb borításúakat figyelembe véve - 85 ha-ral, 928 ha-ra csökkentek 2000-re, ami az 1988. évinek 92 %-a (1. táblázat). Ezen adatok alapján megállapítható, hogy túlzóak azok a természetvédelmi becslések, melyek 500 és/ vagy 1000 ha nádas kipusztulását állapították meg. A Fenéki-tó „külső" (az Ingói-berken kívüli) részén a nád dominanciájú nádasok területi részesedése 1988 és 2000 között 972 ha-ról 1042 ha-ra nőtt (107 %), ugyanakkor a gyékényesek területe 99 ha-ról 225 ha-ra (227 %) - 1. táblázat. Ez alapvetően annak tulajdonítható, hogy a területkialakítás során bekövetkezett részleges vízrávezetés hatására átalakultak a korábbi dominancia-viszonyok, a „kiszáradó" területeken egyfajta „visszamocsarasodási" folyamatok indultak meg (Szeglet és mtsai, 2001.). Összefoglalás A 2000. évi vegetáció-térképezés eredményei alapján megállapítható, hogy a Hídvégi-tavon az elárasztás előtti 25 ha-nyi nádassal (Phragmition) szemben az 50 %-nál nagyobb borítású nádasok területe 161 ha volt, tehát területi növekményük közel 6,5-szeres. Az Ingói-berek területén azonban valóban vannak jelei a nádasok kiritkulásának, pusztulásának, ami alapvetően a korábbi nagygépes aratási nyomokban indult meg. Az 1988. évi 1013 ha-ral szemben 2000-ben 929 ha olyan nádast térképeztünk, melyek borítása 50 %-nál nagyobb volt. A területcsökkenés 85 ha, 8 % volt. Ez a 85 ha azonban messze nem 500 és főleg nem 1000 ha. Mindemellett a 2000. évi kis- és közepes borítású nádasok - melyek kétségtelenül a kiritkulás folyamatát igazolják - a 85 ha-ból még 62 ha-on voltak jellemzőek. Az kétséget kizáróan igaz, hogy az Ingói-Berek nádasainak társulásszerkezete átalakult, ill. az is, hogy az 1988. évi magas-sásosok a legfelső szakaszokon visszaszorultak, helyüket különböző borítású hínárállományok vették át. A Fenéki-tó Ingói-berken kívüli területein azonban a műszaki beavatkozások következtében a korábbi „kiszáradási" folyamatok megálltak, visszafordultak, a nádasok karakterfajai (nád és gyékény) terjedő tendenciájúak. Összességében a nád dominanciájú társulások területcsökkenése az Ingói-Berekben gyakorlatilag ugyanakkora volt (8 %), mint a külső területeken azok területnövekedése (7 %), aminek végeredménye az, hogy a teljes II. ütemen mindössze 14 ha-ral volt 2000-ben a nádas kevesebb, mint 1988-ban (1971 ha az 1985 ha-ral szemben) - miközben az ugyanezen társulás-csoporthoz tartozó gyékényesek területe mintegy 140 ha-ral nőtt. Végső soron megállapítható az, hogy a KBVR eddig beüzemelt részegységeinek eddigi működése alatt messze nem pusztult ki 500-1000 ha nádas! Irodalom Dömötörfy Zs.-Pomogyi P. (1997 ): A KBVR vegetációtérképezés módszerei. Hidr. Közi.1-2, 48-49. Kéz A. (1931.) Pótfüzetek a Term.tud. Közi. 63. kötethez. 1931. ápr szept. 182-183. pótfilzet. 49-61. Magyar ICS A - Pomogyi P. - Pék T. (1999): A Kis-Balaton Védőrendszer kialakítása, működésének eredményei. Vízügyi Közi. LXXX1. 4. 615-646. Pomogyi P. (2001a ): A Kis-Balaton Védőrendszer 2000. évi vegetáció-térképezésének eredményei. I. A Hídvégi-tó 2000. évi vegetáció-térképezésének eredményei. Kutatási jelentés, Kézirat, Keszthely, -22. Pomogyi P. (2001b ): A Kis-Balaton Védőrendszer 2000. évi vegetáció-térképezésének eredménye II. Az Ingói-berek 1988. és 2000. évi vegetációtérképezésének eredményei. Kutatási jelentés, Kézirat, Keszthely, -31. Pomogyi P. (szerk.) 1991. A Kis-Balaton Védőrendszer kémiai-, biológiai, anyagforgalmi vizsgálatai Összefoglaló jelentés az 1985-1990 közötti kutatásokról. Szhely-Khely, -258. Szeglel P. -Dömötörfy Zs.-Pomogyi P. (2001 ): A Kis-Balaton Védőrendszer nádgazdálkodási szabályzata. Javaslat. Kutatási jelentés, Kézirat, Keszthely Szilágvi F. (2001 ): A Kis-Balaton 2000. évi vizsgálati és kutatási eredményeinek szintézise. Munkabeszámoló. Budapest, 2001. július. 149. Abstract: During the latest 3-4 years experts of the Hungarian Nature Conservation emphasised many times that the reed stands of 500-1000 hectares area died out in the Kis-Balaton Water Protection System as a consequence of putting its parts into operation. Results of the vegetation mapping based on the colour infrared aerial photos (CIR) and GIS methods do not confirm these statements in all parts. Although in the Ingói-berek factually decreased of the dominance of reed, in the Hídvégi-pond, and the in the outer part of the Fenéki-pond the Phragmites covered area is increasing. Keywords: Kis-Balaton Water Protection System, dying out of reed stands, digital orthophoto, vegetation mapping