Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

1. szám - Vári Anna–Linnerooth-Bayer, Joanne–Ferencz Zoltán: Mit gondol a lakosság az árvízi kockázat csökkentésének és megosztásának lehetőségeiről?

v'ÁRI A és mtsai: Mit gondol a lakosság az árvízi kockázat csökkentéséről? 49 A lakóházak, üdülők megrongálódását, a mezőgazdasági munkák ellehetetlenülését és a stresszhelyzetek átélését említők között viszonylag többen vannak az alacsonyabb iskolai végzettségűek, a kistelepülésen élők, a roszszabb vagyoni helyzetűek és a magukat veszélyeztetettnek érzők. Az utak, középületek megrongálódását említők között viszonylag többen vannak a férfiak, a jobb vagyoni helyzetben lévők, a nagyobb települések lakói, míg az élővilág egyensúlyának felborulását említők között is a vagyonosabbak és a nagyobb településen lakók vannak többségben. Azok között pedig, akik az elöntött területeken a gazdálkodás biztonságának csökkenését hangsúlyozzák, a jobb vagyoni helyzetűek, az árvizet át nem élt s kisebb kockázatot észlelő személyek vannak túlsúlyban. A megelőzés lehetőségei Arra a kérdésre, hogy lehet-e valamit tenni az árvízkárok csökkentése érdekében, a megkérdezettek 91 %-a igennel válaszolt. Az árvízkárok csökkentésére alkalmas eszközöket tudakoló kérdésünkre kapott leggyakoribb válaszokat a (4. táblázat) mutatja (ennél a kérdésnél a válaszadók legfeljebb három eszközt választhattak). A legtöbben a gátak magasítását és erősítését említették megfelelő eszközként (74 %), ezt követi az erdőtelepítés a vízgyűjtő területen (61 %). Kevesebben választották a belvízlevezető csatornarendszer karbantartását (45 %), a veszélyeztetett területen az építkezések megakadályozását (27 %), a gátak elbontását és a folyóvölgyek szélesítését (21 %), illetve az előrejelző rendszer fejlesztését (21 %). A válaszadók még kisebb hányada választotta a további felkínált eszközöket, amelyek elsősorban a lakosság tájékoztatásával, elköltözésének pénzügyi támogatásával, más mezőgazdasági kultúrák meghonosításával, az elöntött területek vizes vadrezervátummá alakításával, illetve a vízügyi szervezetek fejlesztésével kapcsolatosak. A válaszokból kitűnik, hogy a javasolt megoldások között a műszaki és jogi beavatkozások dominálnak, de megjelennek az ökológiai jellegű (pl. erdőtelepítésre vonatkozó) elképzelések is. A humán és szervezeti tényezőkkel kapcsolatos fejlesztések (pl. képzés, szervezetfejlesztés, gazdasági ösztönzés) viszont nem szerepelnek a hangsúlyos javaslatok közt. A legtöbbször említett megoldások többsége helyi jellegű, de előfordulnak regionális szintűek is. 5. táblázat Az árvízkárok csökkentéséhez alkalmazható néhány eszköz megoszlása almintánként (%) Eszközök FelsőTisza Szolnok 7» la Székesfehérvár A gátak magasítása és megerősítése 74 67 79 77 Erdőtelepítés a vízgyűjtő területeken 81 65 54 46 A veszélyeztetett területeken az építkezések megakadályozása 10 34 37 37 A gátak elbontása, a medrek és folyóvölgyek kiszélesítése 19 41 12 14 Mintaterületenként vizsgálva látható, hogy a gátak magasítását valamennyi régióban fontosnak tartják. Az erdőtelepítést különösen a Tisza menti településeken (a FelsőTisza vidéken és Szolnokon) tartják kulcskérdésnek, míg a gátak elbontása, a folyóvölgyek kiszélesítése Szolnokon a legnépszerűbb (5. táblázat) Feltételezhető, hogy a Tisza menti válaszadók a tőlük feljebb fekvő területeken képzelik el az erdőtelepítést, illetve a mederszélesítést. A hatósági beavatkozásokat (az építkezések megakadályozását) ugyanakkor inkább az árvíz által kevésbé érintett területeken élők preferálják. Itt az a tendencia érvényesül, hogy az emberek inkább a tőlük távol eső területek fejlesztését áldoznák fel a károk csökkentése érdekében. A háttér-változókat vizsgálva látható, hogy a gátak magasítását és az építkezések megakadályozását inkább a magasabban iskolázottak, a jobb vagyoni helyzetűek és a saját veszélyeztetettségüket alacsonynak értékelők támogatják A gátak elbontását és a lakosság tájékoztatását viszont jobban támogatják azok, akik már átéltek árvizet, illetve magukat veszélyeztetettnek érzik A belvízelvezető rendszerek karbantartását inkább a jobb anyagi helyzetűek, a lakosság elköltöztetésének ösztönzését pedig a kevésbé veszélyeztetettek támogatják. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez utóbbiak aránya alacsony, - s bár a távolabb élők egy viszonylag markáns hányada megakadályozná a veszélyeztetett területeken való építkezéseket, a már ott élők elköltöztetését viszonylag kevesen támogatják. Arrá a kérdésre, kinek kellene leginkább tennie az árvízkárok csökkentése érdekében, az összes válaszadó vonatkozásában a sorrend: a kormány (92 % választotta első vagy második helyen), a szomszédos országok (51 % választotta első vagy második helyen), az önkormányzatok (49 % választotta első vagy második helyen), és az ingatlan tulajdonosok (10 % választotta első vagy második helyen). Ez az eredmény megerősíti azt a korábbi feltevésünket, hogy az emberek elsősorban az államtól várják az árvízveszély elhárítását, az egyének felelősségét viszont e téren minimálisnak ítélik. A szomszédos országok és az önkormányzatok súlyát a megkérdezettek nagyjából azonosnak ítélik, ami azt a felismerést tükrözi, hogy a probléma csak a teljes vízgyűjtő szintjén kezelhető. A szereplők fontosságának megítélését illetően a régiók között lényeges különbségek vannak Bár a kormány szerepét valamennyi régióban a legfontosabbnak ítélik (55 és 78 % között van azok aránya, akik elsődleges fontosságúnakjelölték), a Felső-Tisza régiójában a kormányt szignifikánsan kevesebben, míg a szomszédos országokat szignifikánsan többen tették első helyre, mint a többi régióban. Ügy tűnik tehát, hogy ezen a vidéken érett meg leginkább a felismerés, hogy a magyar kormány a szomszédos országok együttműködése nélkül nem képes az árvízi problémát megoldani. Az önkormányzatok és az ingatlantulajdonosok szerepét a városokban (Szolnok, Székesfehérvár) valamivel fontosabbnak látják, mint a kistelepüléses régiókban. Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy a kistelepülések önkormányzatai és lakosai általában rosszabb pénzügyi helyzetben vannak, mint a városoké, így kevesebbet tudnak áldozni az árvizvédelemre is. A háttérváltozók közül csak az iskolai végzettséget, a vagyoni helyzetet és a veszélyeztetettséget találtuk szignifikánsnak. Az ingatlantulajdonosok szerepét a magasabb iskolai végzettségűek, a jobb vagyoni helyzetűek és a kevésbé veszélyeztetettek, míg a szomszédos országos szerepét a rosszabb vagyoni helyzetűek és veszélyeztetettek látják az átlagnál fontosabbnak. A következőkben megkérdeztük, hogy egyet értenének-e a megkérdezettek azzal, hogy Magyarország olyan