Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

83 Tegzeslárvák (Trichoptera) térbeli előfordulási viszonyai Tisza menti holtmedrek különböző növényállományaiban Móra Arnold', Kiss Béla

2, Csabai ZoltánHorváth Roland

3, Dévai György' 'DE TTK, Ökológiai és Hidrobiológiái Tanszék, 4010. Debrecen, Pf.: 71. 2KöM TvH, Ökológiai Koordinációs Iroda, 4024. Debrecen, Sumen u. 2. 3DE TTK, Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék, 4010. Debrecen, Pf.: 3. Kivonat: Vizsgálataink során három, eltérő típusú Tisza menti holtmeder különböző növényállományaiban vizsgáltuk a tegzeslárvák térbeli előfordulási viszonyainak minőségi és mennyiségi jellemzőit, a vegetáció teljes ki fejlődésének időszakában. A három holtmederből vett mennyiségi mintákból összesen 9 faj került elő, amelyek közül a Cyrnus crenaticornis és a Leplocerus tineiformis voltak dominánsak A növényzeti tipusok és a vlzterek csoportosítása alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a tegzeslárvák mennyiségi és minőségi előfordulási viszonyait mind az egyes holtmedrek adottságai (földrajzi elhelyezkedés, vízzel való elárasztás mértéke és rendszeressége), mind pedig az egyes növényállományok sajátosságai (az állomány mérete, a növényzet struktúrája, az állomány heterogenitása) befolyásolják. A víztereket és a növényzeti típusokat öszszehasonlltottuk a fajgazdagság, az egyedszám és a diverzitás alapján Szignifikáns eltérést csak a vlzterek között és csak az egyedszámban találtunk. Az egyes víztereken belül is összehasonlítottuk a különböző növényzeti típusokat. Szignifikáns eltérést csak a Herepi-morotva és a Nagymorotva esetében, s ezeknél is csak az egyedszámok alapján találtunk. A diverzitás és a fajgazdagság alapján nem lehetett különbséget kimutatni a növényzeti típusok között. Kulcsszavak: holtmeder, tegzeslárvák, vízinövényzet, biodiverzitás, fajgazdagság, egyedszám Bevezetés A tegzesek a vízi élővilág egyik jelentős csoportját alkotják, ennek ellenére a síkvidéki - különösen az állóvizekben élő - tegzesekkel kevés tanulmány foglalkozik. Hazánkban az alföldi állóvizekben is előforduló fajokról eddig jórészt csak imágógyűjtéseken alapuló faunisztikai ismeretekkel rendelkezünk (Nógrádi 1989; Nógrádi és Uherkovich 1992, 1996, 1999; Uherkovich és Nógrádi 1990, 1998; Újhelyi 1971; Zsuga és Kiss 2001). Ezeknek a fajoknak a lárváiról, a lárvák ökológiai jellemzőiről szinte semmit nem tudunk, ilyen irányú megfigyelésekről csak Sátori (1935) számol be. A különböző növényzeti típusokban élő vízi makroszkópikus gerinctelen szervezetek minőségi és mennyiségi előfordulási viszonyait kevesen vizsgálták. Hazánkban Andrikovics (1973), Bíró és Gulyás (1974), Entz (1947), Müller és munkatársai (2001) kvantitatív vizsgálataik során a hínárállományokban élő más gerinctelenek mellett tegzeslárvák mennyiségi viszonyairól is megállapításokat tettek. Hazánkon kívül Higler (1977) vizsgált kifejezetten állóvizek növényzetében (kolokánosban) élő tegzeseket. A Tisza holtmedrei a Kárpát-medence különleges, egyedülálló vízterei közé tartoznak: élőviláguk és az itt előforduló társulások ritkák és egyedülállók, emellett a Tisza jelenlegi medrével együtt egy többé-kevésbé egybefüggő "zöld folyosót" alkotnak. Magas természetvédelmi értékük ellenére tegzesfaunájukat alig ismerjük (Uherkovich és Nógrádi 1998). Anyag és módszer A Gulács mellett fekvő Boroszló-kerti Holt-Tisza (H 22°24\ SZ 48°05', UTM: FL) 02) mesterségesen kialakított, a Tisza hullámterén fekvő, "szentély" jellegű holtmeder. A Tisza nagyobb árhullámai rendszeresen átöblítik a medret (Csabai et al. 2002). Az Egyek, Tiszacsege és Tiszadorogma települések határán elterülő Herepi-morotva (H 20°54', SZ 47°40', UTM: DT 98) mesterségesen kialakított, mentett oldali holtmeder. Helyzetéből adódóan a meder sohasem öblítődik át. A Rakamaz és Tiszanagyfalu településekhez tartozó Nagy-morotva (H 21°28\ SZ 48°06', UTM: EU 32) természetes úton lefüződött holtmeder. A Tisza hullámterén fekszik, de nyári gáttal védett, így csak különösen nagy áradások alkalmával öblítődik át az egész meder. Mindhárom víztérre jellemző a vízinövényzet jelentős mennyisége, amely a vegetáció borításának maximuma idején a vízfelület 70 %-át is elfoglalhatja (Macalik et al. 2002). A vizsgált holtmedrekben általában kevert hináros állományok és mocsári növényzet fordulnak elő. Az általunk vizsgált növényzeti típusok a következők voltak: (1) fehér tündérrózsa-hínár alámerült érdes tócsagazzal, (2) sulymos alámerült érdes tócsagazzal, (3) érdes tócsagazos, (4) kolokános, (5) nád, széleslevelű és keskenylevelű gyékény alkotta mocsári növényzet. Ezeket a növényzeti típusokat mindhárom víztérben megtaláltuk, kivéve a sulymost és a kolokánost, amelyek a Herepi-morotvában nem fordulnak elő. Vizsgálatainkat 1999. augusztus 11. és 20. között végeztük, a növényzet maximális borítása idején. A mintavételi pontokat légifényképek alapján, rétegzett random eljárással jelöltük ki, minden növényzeti típusban ötöt-ötöt (összesen 65 minta; Boroszló-kerti-Holt-Tisza: 25, Nagy-morotva: 25, Herepi-morotva: 15). Ezután csónakos terepbejárással azonosítottuk a kijelölt foltokat. A mennyiségi vizsgálatokhoz egy speciálisan erre a célra kifejlesztett mintavevőt, az Aqualex-et használtuk (Nagy et al. 1998). A módszer a metafitikus életmódú vízi gerinctelenek mennyiségi vizsgálatára kiválóan megfelel (vö. Csabai et al. 2001). A mintavétel közben feljegyeztük a mintázott növényfolt állományalkotó fajait. A gyűjtött anyagokat a nagy mintaszám miatt a helyszínen, rögtön a mintavételt követően válogattuk. A tegzeslárvákat a válogatás után 70 %-os etil-alkoholban tartósítottuk. A fajok azonosítását Waringer és Graf (1997) munkája alapján végeztük. Az egyedszámokat m

3-re vonatkoztatva adtuk meg. A statisztikai elemzésekhez a STATIST1CA for Windows 5.1 és aNuCoSA 1.05 (Tóthmérész 1993) programcsomagokat használtuk. Az egyes vízterek növényzeti típusait a tegzesfajok jelenléte-hiánya alapján Rogers-Tanimoto index számolásával, illetve a mennyiségi viszonyokat is figyelembe véve fokoordináta-analízissel, Matusita-távolság számolásával csoportosítottuk. A diverzitási értékeket Shannon index alapján számoltuk. A vízterek és a növényzeti típusok fajgazdagság, egyedszám és diverzitás alapján történő összehasonlításához KruskalWallis tesztet alkalmaztunk. Eredmények A vízterekben és a növényzeti típusokban előforduló tegzesegyüttesek összehasonlítása a fajok minőségi és mennyiségi előfordulási viszonyai alapján A mennyiségi mintákból összesen 9 tegzesfaj lárvái kerültek elő (1. táblázat). Mindhárom víztérben domináns volt a Cyrnus crenaticornis és a Leptocerus tineiformis. Hierarchikus klasszifikációval a bennük élő tegzes-közösségek alapján az egyes vízterek nem különíthetőek el egymástól egyértelműen (1. ábra), habár a Boroszló-kertiHolt-Tisza több növényzeti típusa már magas szinten elkü-