Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

65 Eredmények és megbeszélésük A cianobaktérium akinéták szezonális változása a Balaton üledékében A kifejlesztett mikroszkópos módszert felhasználva 1998-ban meghatároztuk a Keszthelyi- és Siófoki-medence üledékében levő akinéták mennyiségének szezonális változását. Az első gyűjtés előtt (május 6.) a víz hőmérséklete nem haladta meg a 14,5 °C-ot. Gorzó (1986) szerint 14 °C alatt a Balatonban található akinéták csírázása elhanyagolhatóan kicsi. Ebből kiindulva feltételeztük, hogy az üledékben még hiánytalanul megvoltak az előző években differenciálódott és felhalmozódott akinéták. Az utolsó mintavétel idején (december 17.) a Balaton-víz hőmérséklete 2 °C-ra csökkent, így jogosan feltételeztük azt, hogy a fonalas cianobaktériumok már akinéta formában az üledékben telelnek. Feltételezésünket a vízminták mikroszkópos elemzése megerősítette. 1998-ban a Keszthelyi-medence üledékének összes akinétaszáma tavasszal 1,58 * 10

4 db cm'

3, decemberben pedig 1,9 * 10

4 db cm"

3 nedves üledék volt. A Siófokimedence induló összes akinétaszáma 1.083* 10

4 db cm"

3, az év végén pedig 0.81 * 10

4 db cm"

3 nedves üledéknek adódott (/. ábra). A két medence üledékét összehasonlítva a Keszthelyi-medencében mind tavasszal, mind ősszel másfél-kétszer annyi akinéta volt, mint Siófoknál. 1986ban Gorzó (1987) mérései szerint ez a különbség még közel két nagyságrendnyinek adódott, napjainkra azonban ez a különbség eltűnt a medencék között, valószínűleg a 80-as évek végén a 90-es évek elején rendszeresen bekövetkező, az egész tóra kiterjedő tömegprodukciók eredményeként. Gorzó (1987) 1984-1986 között minden évben megfigyelte az akinétaszám szezonális változását a Balaton négy medencéjében. Kora nyáron a fonalak vízben való megjelenésével párhuzamosan az akinétaszám az üledékben csökkent (csírázás), ősszel pedig fordítva, amikor a fonalak eltűntek a vízből, az akinéták száma az üledékben megnövekedett (akinéta differenciáció). Eredményeink szerint a Keszthelyi-medencében 1998-ban az akinétaszám változása az üledékben nem mutatott szezonális mintázatot, annak ellenére, hogy a N

2-kötő fajok a nyár folyamán megjelentek a vízben (/. ábra). Részesedésük a fitoplanktonban június 10-én 27 % volt, majd folyamatosan emelkedett, szeptember 9-én részesedésük elérte a 60 %-ot. Ezzel ellentétben a Siófoki-medence üledékében az akinétaszám változása határozott szezonális tendenciát mutatott: tavasztól-nyárig folyamatosan csökkent, majd ősszel ismét növekedett, ellentétesen a N

2-kötő cianobaktériumok vízben mért mennyiségével, amelyek részesedése a fitoplanktonban elérte a 65 %-ot (/. ábra). A két medence eltérő viselkedésének hátterében a Keszthelyi-medence nagyobb akinétasürűsége és a kisebb vízmélységből adódóan az üledék gyakoribb és erőteljesebb felkeveredése állhat. Cylindrospermopsis raciborskii akinéták a Balatonban 1998-ban direkt számlálási eljárással az összes cianobaktérium akinéta mennyisége mellett a C. raciborskii akinéták számát is meghatároztuk az üledékben. A Keszthelyi-medencében részesedésük az összes akinétákon belül 23 és 32 % között változott (/. ábra). A Siófoki-medence üledékében viszont a C. raciborskii akinéták részesedése a májusi mintát leszámítva kétszer olyan magas volt, 49 és 65 % között mozgott (1. ábra). A Keszthelyi-medence közel kétszer nagyobb összes akinétaszámából adódóan a két medence üledéke közel ugyanannyi C. raciborskii akinétát tartalmazott (4,5-6* 10

3 db cm"

3 üledék). 3 összes akinétaszám 3C. raciborskii akinétaszám -N2-kötö cianobaktérium (%) - C. raciborskii fonal (%) _ 2.0E+04 a 1 3 S 1 05 06 06 10. 07.21. 08 10 09 09 12 17 Keszthelyi-medence 1998 ] összes akinétaszám -N2-kötö cianobaktérium (%) C raciborskii akinétaszám - C raciborskii fonal (%) 3 1 i 05 06 06 10. 07 21. 08 10 09.09 Siófoki-medence 1998 1. ábra A Keszthelyi- és Siófoki-medencében vett üledékmagok felső két centiméteres rétegében található összes N

2-kötő cianobaktérium akinéták és a Cylindrospermopsis raciborskii akinéták száma, valamint ugyanebben az időszakban a víztestben levő N

2-kötő cianobaktérium és a Cylindrospermopsis raciborskii fonalak százalékos részesedése a fitoplanktonban 1998-ban A Balaton két legtávolabbi medencéjében a C. raciborskii akinéták részesedésének ez a markáns eltérése az alábbiakkal magyarázható: A gyorsan eutrofizálódó Keszthelyi-medencében a hetvenes években rendszeressé váltak a különböző N

2-kötő cianobaktériumok (Anabaena fajok, Aphanizomenon fajok és C. raciborskii) okozta algavirágzások, vízszínezödések. 1984-86 között Gorzó (1986) már hét cianobaktérium faj akinétáját tudta kimutatni az üledékben. Ezzel ellentétben a kevésbé eutróf Siófoki-medencében a N

2-kötő cianobaktériumok tömeges (de a keszthelyinél mérsékeltebb) elszaporodására először 1982-ben a C. raciborskii egész tóra kiterjedő inváziója idején került sor és a későbbiek során is két faj (Aphanizomenon flos-aquae és C. raciborskii) előfordulása és dominanciája volt jellemző. Ennek tudható be, hogy 1984-86 között Gorzó (1986) csak két N

2-kötő cianobaktériumot (A. flos-aquae és C. raciborskii) tudott kimutatni e tórész üledékéből. Másképpen fogalmazva a Siófoki-