Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. A menyhal ( Lota lota L. 1758) vizsgálata és mesterséges szaporítása Keresztessy Katalin 1, Nagy Zoltán 2, Bercsényi Miklós 3, Rideg Árpád 4 "MTA-SZIE Állatncmesítési Kutatócsoport, Szent István Egyetem, Gödöllő 2Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség, Budapest 3Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 'Rideg and Rideg Fish Farm, Homokmégy Kivonat: A szerzők a dolgozatban a menyhal mesterséges szaporítási kísérletét és ivadéknevelését mutatják be, táplálkozásbiológiai vizsgálatokkal kiegészítve. Mesterséges szaporítás után az ivadékokat a Közép-Tiszán, alkalmas folyószakaszon kihelyezték menyhal, mesterséges szaporítás, ivadéknevelés, növekedés, táplálkozásbiológia. Kulcsszavak: Bevezetés Kutatásaink célja a vízszennyezések (2000-ben történt cianid- és nehézfém szennyezés) és a halak vándorlását megnehezítő vízrendezések miatt veszélyeztetett helyzetbe került természetes-vízi halfajok populációinak fennmaradá­sát segíteni. A vizsgálatok részét képezi a menyhal szaporo­dás-biológiai kutatása, gyomortartalmának-, táplálékának e­lemzése. A sikeres mesterséges szaporításból származó iva­dék kihelyezésével a közép-tiszai menyhal populáció erősí­tése is célunk volt. Anyag és módszer Gyűjtési helyeink a Tiszán Kiskörénél, Nagykörűnél, Vezsenynél, Tiszabecsnél, Milotánál, Tiszacsécsénél, to­vábbá a Dunán a Csepel-szigetnél és Fajsznál voltak. (2000. VIII. 10, 31, XI. 14, 15, 22, 26, 29, XII. 2, 3, 2001.1. 16, II. 24, IV. 20, 28, V. 4.) A gyűjtésekhez elsősorban egyenára­mú, elektromos kutató halászgépet használtunk (RADET IUP-12-es típus, melyre 4-15 A, 20-100 Hz jellemző). A ha­lászati gyűjtéseinket télen menyhalvarsa használatával is ki­egészítettük. Kutatásunk során összesen 71 menyhal pél­dányt gyűjtöttünk, részben a mesterséges szaporítás, rész­ben a táplálkozásbiológiai vizsgálatok érdekében. A legfon­tosabb, jellemző testparamétereket a helyszínen megmértük, részletesebb vizsgálatokra, növekedésvizsgálatra, táplálko­zás-biológiai elemzésekre laboratóriumban került sor. A menyhal mesterséges szaporítási kísérleténél ponty hipofí­zist, illetve szintetikus hormonkezelést alkalmaztunk. A kel­tetés Zuger-üvegben történt. Az ivadékot földbe süllyesz­tett, levegőztetett, szabadföldi 800 literes medencékben tar­tottuk. Eredmények és értékelésük A menyhallal együtt 18 halfaj fordult elő a Tiszán: Esox lucius, Rutilus rutilus, Scardinius erythrophthalmus, Leucis­cus cephalus, Chondrostoma nasus, Barbus barbus, Aspius aspius, Alburnus alburnus, Alburnoides bipunctatus, Abra­mis brama, A. ballerus, Rhodeus sericeus amarus, Lepomis gibbosus, Perca fluviatilis, Cymnocephalus baloni, G. cer­nuus, Stizostedion lucioperca, Zingel streber. Halfaunisztikai kutatásunk alkalmával a Dunán a meny­hallal együtt a következő halfajok kerültek elő: Eudontomy­zon mariae, Esox lucius, Rutilus rutilus, Scardinius erythro­phthalmus, Leuciscus cephalus, L. idus, Aspius aspius, Al­burnus alburnus, Blicca bjoerkna, Abramis brama, A. balle­rus, A. sapa, Vimba vimba, Barbus barbus, Gobio gobio, G. albipinnatus, Rhodeus sericeus amarus, Carassius auratus, Cobitis taenia, Lepomis gibbosus, Perca fluviatilis, Gymno­cephalus cernuus, G. baloni, Stizostedion lucioperca, Prote­rorhinus marmoratus, Neogobius kessleri. A menyhal mesterséges szaporítása és elönevelési kísérlete: Korábbi (1982) tapasztalataink és az 1995-ös kísérlete­ink alapján végeztük a szaporítást (Keresztessy 2000, Ke­resztessy és Rideg 1996, 2001). A decemberben gyűjtött 200-550 g testtömegű, 3-6 éves menyhalak kerültek szaporításra. Az ivarérett egyedeket (15 db) zárttéri, hűtött kádakban helyeztük el. 5 ikrás és 5 tejes 5 mg/kg dózisban ponty hipofízist kapott a hasüregbe injek­tálva. További 5 ikrást pedig 30 ng/kg GnRH analóggal (D­ALA-6) kezeltünk. Összesen 570 g nyers ikrát nyertünk, a­melyet 3-4 °C vízhőmérsékletű, 180 literes Zuger-üvegbe helyeztünk. A kelés a kezelés után 35 nappal kezdődött, és mintegy 10 napig tartott. A kelési arányt 50 %-ra becsültük. A mesterséges szaporítással nyert ivadék egy részét (150 ezer db) Nagykörű térségében két helyen a Tiszába telepí­tettük. Ekkor a Tiszának ezen a szakaszán, a part közelében a jellemző paraméterek a következők voltak: - víz hőmérséklet: 3,4 °C, - vezetőképesség 344 (tS/cm, - oldott oxigén 10 mg/l, oxigén telítettség 77 %-os volt. A mesterséges szaporítás után nyert ivadék másik része az etetési kísérlet és növekedési ütem vizsgálata után kerül telepítésre. 1. táblázat: A menyhal ivadék növekedési ütemének vizsgálata, és etetési kísérlete Kor Test­Test­Egyed­Vízhő­Táplálék hossz tömeg szám mérséklet (hónap) (mm) <R) (db) °C keléskor 4 2000 2-8 Egysejtűek, kerekesférgek 1 6 2000 2-12 Cyclops nauplius 2 9 1950 4-18 Plankton 3 0,1 200 9-23 Vágott tubifex 4 0,9 200 15-24 Vágott tubifex 5 2,7 194 15-25 Pisztrángtáp 6 5,1 174 14-24 (0,3-0,4 mm szemcse­7 10,4 170 10-19 nagyságú) Megfigyeléseink szerint az első két hónapban az éjszaka lehűlő vizet (0°C körül) az ivadék jól viseli. A menyhal iva­déka az első három hónapban nem fotofób. Májustól a nap­pali felmelegedő vizet rosszul tűri. Pisztrángtáppal való ete­téshez csak lassan, több mint egy hónap alatt szokott hozzá. A táplálkozásbiológiai elemzések részeként a menyhalak gyomortartalmát is vizsgáltuk természetes körülmények kö­zött. A Közép-Tiszán gyűjtött 26 menyhal törzshossza 202­388 mm és testtömege 75-440 g volt. Az ikrások száma 16 volt. A közép-dunai szakaszon gyűjtött menyhalak (össze­sen 25) törzshossza 172-265 mm, testtömege pedig 30-152 g volt, és ez a csoport szintén 16 ikrás egyedet tartalmazott. A tiszai menyhalak gyomortartalmában jelentősebb rész­ben (65 %) halmaradványok és tízlábú rákok szerepeltek, míg a mezofauna elemek ritkábbak voltak. A kisebb testű, fiatalabb dunai menyhalak gyomortartalmát elsősorban (84 %) mezofauna elemek alkották és csak kisebb arányban vol­tak kimutathatóak a hal- és tízlábú rák-maradványok. Ezek az eredmények hasonlóak a korábbi (Keresztessy 1991) a­datainkhoz. Gyomortartalmuk elemzése alapján megállapít-

Next

/
Thumbnails
Contents