Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

21 Tisza- és Körös-menti holtágak dinoflagellátái Borics Gábor 1 - Grigorszky István 2 - Padisák Judit 3 'Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, 4025. Debrecen, Piac u. 9/b, 2Debreceni Egyetem Növénytani Tanszék, 4010. Debrecen Pf. 14., Veszprémi Egyetem, Biológiai Intézet, Limnológiai Kutatócsoport, 8200. Veszprém Pf. 158 Kivonat: 1991 és 2001 között, Tisza- és Körös-menti holtágakon végeztünk gyűjtéseket algológiai vizsgálatok céljából. Jelen dol­gozatban a vízterek dinoflagelláta flóráját, s az elö forduló szervezetek bizonyos ökológiai sajátságait mutatjuk be A 22 holtágban összesen 26 dinoflagelláta taxont találtunk, melyek többsége {Peridinium umbonatum, Peridinium cinclum, P. palatinum, Peridiniopsis cunningtonii, Ceratium hirundinella stb) egyéb állóvizekből is ismert kozmopolita szervezet Mindezek mellett olyan ritkaságok is előkerültek, mint a Glenodiniopsis steinii, Peridiniopsis elpatiewskyi, Sphaerodini­um cinclum, Woloszynskia lenuissima, W pascheri, W. crdinala, vagy a többnyire trópusi vizekből ismert Peridinium galunense. Az egyes vizsgált holtágak algaflórája és vízminősége között igen jelentős különbségeket tapasztaltunk. A nagyobb vízmélységű, kevéssé feltöltődött holtágak vízminősége kedvezőnek mondható. E vlzterek nyári algaflórájára a kovamoszatok, Chlorococcales rendbéli zöldalgák, ill. időközönként a cianobaktériumok dominanciája a jellemző, ám e­zek mellett, esetenként a dinofitonok is jelentős arányban vannak jelen. Az erőteljesebben feltöltődött, sekélyebb és szer­vesanyagokban általában gazdagabb holtágakban jellegzetes euglenofiton-planktont találtunk. Az elsőként említett holt­ág-típusba tartozó vizek dinoflagelláta flórája általában gazdagabb, és fajösszetételében is más, mint a kevésbé jó vízmi­nőségi mutatókkal bíró holtágaké. A Ceratium furcoides, a Peridinium volzii, Peridiniopsis elpatiewskyi vagy a P polo­nicum kizárólag a legkedvezőbb vízminőségű holtágakban fordultak elő. Mezotróf vizek jó indikátorfajai a Ceratium hi­rundinella, Peridinium aciculiferum, P umbonatum, P. palatinum és a P. cinclum Noha számos dinoflagelláta faj igen jól tűri azokat a kedvezőtlen körülményeket, melyek az erősen eutróf tavakat jellemzik, kevés volt azon fajok száma, melyek az „euglénás" holtágakat részesítik előnyben A szervezetek e csoportjába tartozik a Peridiniopsis kevei, a P cunningtonii, Peridinium achromatium és a Glenodiniopsis steinii is. holtágak, dinoflagelláták, vízminőség. helyszínen lugollal rögzítettük. A mikroszkópos meg­figyeléseket Zeiss Jenamed és Leica DMRB típusú mik­roszkóppal végeztük, hagyományos megvilágítást, vala­mint fázis- és Nomarski kontrasztot alkalmazva. A Dino­phyta fajok határozását Popovsky és Pfiester (1990), va­lamint Grigorszky és mtsai (1999b) munkája alapján vé­geztük és a könyvekben leírt rendszert követtük. A holtá­gak vízminőségének megítélésekor a MSZ 12749 szab­vány megadta vízminőségi osztályokat vettük alapul. Kulcsszavak: 1. Bevezetés A folyóvizeink mentén húzódó holtágak - amellett, hogy jellegzetes részét képezik az alföldi tájnak - limno­lógiai szempontból rendkívül érdekes víztereknek tekint­hetők. A holtágak különleges medermorfológiai tulaj­donságai (pl. a viszonylag kis vízfelülethez tartozó hosz­szú partszegély, vagy a meder mélységének szeszélyes változásai), változatos élőhelyek kialakulását teszik lehe­tővé. E változatosságról nemcsak a változatos parti vege­táció tanúskodik, hanem a gazdag mikrovegetáció is. E gazdagságról misem árulkodik jobban, mint az a tény, hogy Hortobágyi (1939, 1941 a,b) a Tisza Nagyfa-holtá­ga fitoplanktonjának kvalitatív analízise során, több ta­xon jelenlétéről számolt be (a kovamoszatok nélkül 345 faj), mint amennyi akkor a Balatonból ismert volt (Hor­tobágyi, 1941 a,b). A tiszai holtágak algaflórájáról a har­mincas évek elejétől kezdődően számos közlemény je­lent meg. (Pákh, 1933, Szabados 1938, 1940, Hortobágyi 1939, 1941a, b, 1943, Uherkovich 1959, 1961, 1963, 1967a, 1967b, Kiss 1977, 1978, 1979, 1982, 1983, 1988, Hamar 1977): Pákh és Szabados közleményeikben csu­pán a holtágak flórájának érdekesebbnek tartott csoport­jaival foglalkoztak. A florisztikai kép átfogó bemutatásá­ra való törekvés, elsőként a már említett két Hortobágyi dolgozatban lelhető fel. A holtágak vízminősége és alga­flórája között megfigyelhető összefüggésekre Uherko­vich, majd később Kiss hívta föl a figyelmet. Vizsgálataink eredményeképpen arra próbálunk választ adni, hogy milyen jellemző különbségeket találunk egyes holtágak dinoflagelláta flórája között, s az adott fajok mennyire jellemzik az eltérő vízminőségi állapotokat. 2. Anyag és módszer A holtágak dinoflagelláta flórájának jellemzéséhez a témához kapcsolódó irodalmi adatokat és saját vizsgálati eredményeinket használtuk föl. Gyűjtéseinket Tisza- és Körös holtágakból végeztük az 1991 és 2001 közötti pe­riódusban. A mintavétel a holtágak nyíltvízi részén tör­tént. A fitoplankton vizsgálatok céljából vett mintákat a 3. Eredmények és értékelésük Az irodalmi adatok feldolgozásakor 13 olyan holtágat találtunk melyekről részletes florisztikai leírást közöltek a szerzők. Ezekből a holtágakból összesen 23 taxon je­lenlétét jelezték, melyek a következők: Ceratium hirun­dinella, C. hirundinella f. furcoides, C. hirundinella f. robustum, C. hirundinella f austriacum, C. hirundinella f. gracile, C. hirundinella f. silesiacum, Cystodinium bi­setosum, Glenodiniopsis uliginosa, Glenodinium pulvis­culus, G. edax, Gonyaulax apiculata, Gymnodinium ro­tundatum, G. veris, Peridiniopsis cunningtonii, Peridini­um achromatium P. aciculiferum, P. bipes, P. bipes f. globosum, Peridinium cinctum, P. palatinum, P. palati­num f. anglicum, P. volzii, P. volzii var. cinctiforme, A Ceratium hirundinella nagy formagazdagsága a faj sze­zonális polimorfizmusával magyarázható. Kivételt a C. hirundinella f. furcoides jelent, mivel ez az alak ma már faji szinten van elkülönítve Ceratium furcoides néven. Számos egyéb faj (Glenodinium pulvisculus, G. edax, Gymnodinium rotundatum, G. veris, P. bipes f. globo­sum, P. palatinum f. anglicum, P. volzii var. Cinctifor­me) ma már követve a legújabb taxonómiai ismereteket szintéri már más néven található az általunk követett leg­újabb szakirodalmakban. A 22 holtágon végzett megfigyeléseink a Dinophyta fa­jok gazdagságról tanúskodtak. Az /. táblázatban a vizsgált holtágak fitoplanktonjának típusát, valamint az előforduló dinoflagelláta taxonok nevét tüntettük föl.

Next

/
Thumbnails
Contents