Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
6. szám - Dunka Sándor: 150 éve tartotta első tanácskozmányi közgyűlését a Berettyó Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat
356 1 1IDROLÓGIA J KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF 6. SZ. jén a munkálatok elvégzéséhez szükséges összeg biztosítása, a munkák kivitelezésével kapcsolatos kérdések, a hivatalnokok kinevezése és a kisajátítások lefolytatása szerepelt. A munkálatok elvégzéséhez szükséges költségeket egyelőre kölcsönből kívánták fedezni, s ennek zálogául a "szabályozás által felszabadítandó egész ártér"-t kivánták lekötni. Az esetleges viták eldöntése érdekében "Compromissionális (egyezményes) bíróság" létrehozásáról intézkedtek. Megállapodtak, hogy amíg a költségek terheléseinek alapjául szolgáló végleges adatok és kivetési kúlcs elkészül, addig a birtokosok bevallása szolgál alapul a befizetésekhez. A községek a készpénzfizetés helyett természetbeni napszámban kívánták a rájuk eső munkát teljesíteni. A társulat következő közgyűlésén, 1854. október 11én intézkedtek a munkák mielőbbi megindításához szükséges 30 000 pengő forint befizetéséről oly módon, hogy az ármentesítés által érintett terület minden holdja után 15 p. krajcár hozzájárulást vetettek ki a birtokosokra. A munkát ezt követően a Berettyón, - a Bakonszeg-Szeghalom közt tervezett 20 km hosszú csatorna kiásásával - 1854. november 9-én ünnepélyesen megkezdték. A szabályozási tervet Bodoki Károly főmérnök készítette. A tervben először a vízrajzi helyzetet és a szabályozás általános elveit rögzítették. Ezt 1853 július 10-én kelt 2246/3 sz. rendeletével a cs. kir. kereskedelmi minisztérium is elfogadta, s erről a Tisza szabályozási cs. kir. Központi Bizottmányt értesítette. A fentebb említett 20 km hosszú csatorna a Sebes-Körösön tervezett 11. sz. átvágással Szeghalom alatt csatlakozott a Sebes-Körös medréhez. Bakonszeg és Kismarja között a régi Berettyó meder átvágásokkal is szabályozható volt, ezért ezen a szakaszon 39 átmetszéssel kívánták rendezni a folyó medrét. Az átvágások összes hossza 14,1 km volt. Kismarja felett viszont Szalárdig az elmocsarasodás miatt a medret nem lehetett átvágásokkal rendezni, ezért Szalárdtól Kismaijáig is egy 14,4 km hosszú csatornát ástak. Ezek a tervek szorosan kapcsolódtak a Körösök és a Berettyó völgyének általános rendezési tervéhez. Az 1855. évi nagy árvizet követően a Helytartóság 1856. november 12-én 14824. sz. rendeletével a Társulat kezelésébe utalta a Felső-Berettyó szabályozását is a farmosi magaslatokig. A Társulat ezt tudomásul vette, és testvénleg fogadta a Felső-Berettyó vidéki, valamint a Kék-Kálló és Kis Körös oldalkiöntései által érintetteket. A Társulat neve ettől kezdve Debreczeni Berettyószabályozási alsó és felső Osztály lett Az alsó osztály érdekeltségi területe ekkor már 133 600 kh, a felső osztályé pedig 16 350 kh, együttesen közel 150 000 kh. A Berettyó csatorna építési munkái több mint egy évtizedig tartottak, s csak a Társulat 1865. május 10-i közgyűlésén jelentették be, hogy "az O Berettyó nagysárréti kiágazása el lett kötve, s a Berettyó egész víztömege a nagycsatornába, s ezen keresztül a Sebes-Körösbe be lett kötve". A Sebes-Körös II. sz. átmetszése már 1857-ben elkészült. A Berettyó folyó a szabályozás eredményeképpen - a Bakonszeg alatti korábbi medret kivéve - 224 km eredeti hosszról 85,7 km szabályozott hosszra rövidült, s annak ellenére, hogy a Körös folyók rendszerébe történt betorkolása mintegy 44 km-rel feljebb lett helyezve, esési viszonyai mégis kedvezően változtak A Társulat első elnöke Szauer László debreceni pénzügyigazgató lett. Szauer 1859. november 14-én lemondott tisztségéről, utódává Bay Ferenc cs. kir. megyei úrbéri törvényszéki elnököt választották, aki azután megyei hivatala megszűntével - 1860. december 10-én - a társulati elnökségről is lemondott. 1861. január 12-én a közgyűlés CsifTy Lászlót választotta elnökké, aki tisztségétől 1864 május 2-án vált meg, utóda Dobozy István lett. 1863-ban borzalmas aszály pusztított az Alföldön, melyet rettenetes éhínség követett. A szabályozási munkák végzésétől eddig idegenkedő lakosság most már tömegesen jelentkezett munkára. Az 1864 május 2-án és 3-án tartott választmányi ülés erről így emlékezik meg: "... miszerint a közelebbi időben, az eddig nagyrészben visszavonult és illetőleg a munkában válogató ínséges - már most a legszigorúbb eszközökkel kényszeríttetvén - egyszerre és váratlanul ezrenként tódult a munkahelyre, a társulat pedig oly hozzáadással szólíttatott fel nagyobb számú targoncák rögtöni beszerzésére, hogyha a megjelent munkások, azok hiányában nem dolgozhatnának, akár dolgoznak, akár nem, fizettessenek". Ez valóban olyan humánus intézkedés, mely párját ritkítja, hiszen az ínségeseknek akkor is fizettek, ha szerszám hiányában nem tudtak dolgozni! Az is igaz, hogy ezekre a munkákra a kormány hitelt adott, ezt azonban a társulatoknak vissza kellett fizetniük. Az Alföld kubikos társadalmának kialakulását ettől az időtől származtathatjuk A Társulat 1869. május 20-án tartotta Debrecenben utolsó ülését, s ekkor mondott le az elnökségről Dobozy István, akit azután Kelemen Sándor követett e tisztségben. Ezen közgyűlésen emlékeztek meg az 1868 december 10-én Biharnagybajomban - munkavégzés közben - elhunyt Bodoki Károly érdemeiről, aki élete nagy művét nem tudta teljesen befejezni. A Társulat székhelye ettől kezdve Nagyvárad lett, az 1869. július 1-jei választmányi ülést már itt tartották. A Társulat neve és területe már eddig is sokat változott, hiszen 1859 és 1868 között az Ér-szabályozás is a Társulathoz tartozott, s ekkor neve Berettyó- és Ér-szabályozási Debreczeni Társulat" volt. Az igazi változások azonban még csak ezután következtek. A Sebes- és Hármas-Körös jobb parti töltéseit a Társulat építette ki Körösladánytól Sinafokig. Sinafoktól a Szolnok-Arad vasútvonal töltéséig a Gyoma-Endrőd-i Wodianer uradalom épített saját birtoka védelmére töltést, innen tovább Bánrévéig a mezőtúri érdekeltség. A Hármas-Körös jobb parti töltésvonalait is átvette 1879-ben a Társulat. Viszont, még ebben az évben kiváltak a Körösladánytól lefelé eső, s fentebb említett töltések érdekeltségei a Társulatból, és Ivánfenéki Társulat néven új társulatot alakítottak. Ez sem tartott azonban sokáig, mert az 1881.évi LII. tc. alapján a közlekedési miniszter 18985, 25045 és 40341 sz. alatt elrendelte nemcsak az Ivánfenéki Társulat csatlakozását, hanem a Mezőtúr-Mesterszállás-i érdekeltségek csatlakozását is. Az így kibővült társulat neve: Berettyó-Ivánfenék-Mezőtúr-Mesterszállási Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat lett A kibővült társulat székhelye Nagyvárad, Gyoma és Mezőtúr.
