Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
6. szám - Nováky Béla–Szesztay Károly: Éghajlat és víz a Kárpát-medence tájökológiájában
314 1 1IDROLÓGIA J KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF 6. SZ. számára, amivel együtt növekszik a párolgás lehetséges (víz által nem korlátozott) felső határa. Ezt a hatást az ország évezredes vízháztartásában a 7.A ábra „PET' jelű görbéje mintegy 30 mm-re (5 %-ra) becsüli. A.) Az ország jelenlegi területén az erdősültség: 1926-ban 12 %, a 10. században kb. 40% pl § s •1 1 J3 s 3 1 503-SSO •2SO-600 rcwesz idosza /r fiv-ix) 20-r 10— 5-S --SS0 --SÍO --$30 A0 30 10 M EADáSüLrSCG [•/.} B.) Az Alföld területén az erdősültség: 1980-ban kb. 10 %, a 10. században kb. 25 % A viszonylagos változások halmozódása legélesebben az oldalirányú lefolyásban jelentkezik A két kiemelkedő nagyságú függőleges összetevő (a csapadék és a párolgás) különbségeként meghatározott lejtő irányú vízösszegyülekezés és vízlefolyás az ország erdősültségében bekövetkezett évezredes változásának hatására a 10. századbeli mintegy 10 mm-re becsült értékéről mintegy 30 mm-re, vagyis az eredeti érték 300 %-ára növekedett (5.A ábra > rL" görbéje). Ez az adat világit rá legszembetűnőbben azokra a világszerte gyakorta ismétlődő károkra, amelyek az erdőkitermelést követő jelentős (esetenként katasztrofális) mértékű talajerózió által még ma is folyamatosan és jelentősen csökkentik a művelhető területek tájökológiai értékét. A felszíni vízképződés és víz összegyülekezés jelentős növekedése jut kifejezésre az ország síkvidéki területem az erdőterületek csökkenése és a belvízi elöntések gyakorisága közötti kapcsolatokban is. Amint a 7.B ábra adatai és egyensúlyi összefüggései jelzik az Alföld erdősültségének évezredes csökkentése (a honfoglalás kori 40 % körüli értékről mintegy 5-10 %-ra) többszörösére növelte a rendszeresen vízjárta teriiletek viszonylagos nagyságát. Az egyensúlyi összefüggésnek a történeti korszakok (10-16. és 19-20. század) szerinti elkülönülése a 1819. századi nagyszabású ármentesítések hatását tükrözi, amelyek megszüntették, illetve csökkentették a helyi vízképződést igen jelentős mértékben kiegészítő gyakon árvízi elöntések szerepét. A 7.B ábrán megjelölt 1925. és 1980. évi adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy az erdőterületek növelésével az egyensúlyi összefüggést követő arányoknak megfelelő hatékonysággal lehet csökkentem az elöntések gyakoriságát, illetve a belvízvédelmi ráfordításokat. Irodalom Nováky B. 1994: A Tisza-medence vízgazdálkodásának vízháztartási adottságai. Kárpát-medence vízkészlete és vízi környezetvédelem kongresszus, Eger, 1994. október 17-21., I. kötet. Orlócil. 1991: Rendszerelvű kutatások a Tisza hazai vízgyűjtőjén. Hidrológiai Közlöny, 4. szám OVK 1984: Országos Vízgazdálkodási Keretterv. Országos Vízügyi Hivatal, Budapest SomogyiS. 2000: A folyóhálózat kialakulása és természetes fejlődése, in A XIX. századi folyószabályozások és ármenetesítések földrajzi és ökológiai hatásai (szerk.: Somogyi S ). MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Budapest Siesztay K. 1962: Adatok a Kárpát-medence víz- és höházlartásáról II. Kárpát-meteorológiai Konferencia. Budapest Szesztay K. 1980: A vízgazdálkodás vizházlartási adottságai Magyarországon. Vízügyi Közlemények, 3. filzet. ~ T •5" <0 (S' / 23 2i" £ ŰÍ-TJ £ £r [%] 7. ábra. Az erdősültség és a vízháztartás évezredes összefüggése a Kárpát-medence belsejében (Orlóci, 1991) A tényleges és a lehetséges párolgás ellentétes irányú eltolódása a tájökológia egyik legfontosabb éghajlati és vízháztartási jellemzőjének, az aszály-hajlamot jellemző éghajlati vízhiánynak alakulásában halmozódva összegződik. Dyen módon az 5.A ábra szerinti értékelés „Vh" jelű görbéje a megelőző kettőnél lényegesen jelentősebb, mintegy 50 mm (18 %) viszonylagos változást jelez NOVÁKY BÉLA dr., a műszaki tudomány kandidátusa, okleveles mérnök, a Gödöllői Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet Tájökológiai Tanszéke egyetemi tanára. SZESZTAY KÁROLY a műszaki tudomány doktora, okleveles mérnök, ny. főmunkatárs, a Magyar Hidrológiai Társaság Vásárhelyi Pál díjjal kitüntetett tiszteleti tagia, c. egyetemi tanár, az ENSZ vízgazdálkodási osztályának 1971-1977. közt tanácsadója. Abstract: Keywords: The influence of climate and water on the ecosystem in the Carpathian Basin Nováky, B. - Szesztay, K. The conditions of long-term sustainable forest- and water management are rooted in the land-ecological systems integrating the climate, soil, vegetation and water-household components into specific units. The ecological component-sets interrelated closely on local, regional and global levels alike behave as active systems in all respects, that is operational or structural changes propagate mutually along each other and influence the stability of the entire system. These system-level feedback and state-change phenomena are especially pronounced and intricate ones in the Carpathian Basin, where geology and climate have combined over the ages in shaping one of the largest and most complex water management and land-ecological systems on the Globe Hydro-geography, land-ecology, Carpathian Basin, water budget of forest areas, sustainable management
