Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

6. szám - Bidló András–Kovács Gábor: Az alföldi termőhelyek vízháztartása

Bill Az alföldi termőhelyek vízháztartása Bidló András - Kovács Gábor Nyugat-Magyarországi Egyetem Növénytani és Termőhelyismerettani Intézet Terraőhelyismerettani Intézeti Tanszék 9400. Sopron, Ady E. u. 5. Kivonat: Kulcsszavak: A valamikori, nagy kiteijcdésü alföldi erdők túlnyomó része vízjárta, időszakosan vízboritotta, illetve a talajvíz közelében lévő termőhelyeken állt A mai erdők több, mint fele csak a csapadékból származó vizet tudja hasznosítani A vízrendezések és vízhasználatok miatt megváltoztak az alföldi termőhelyek, így az őshonos, természetközeli erdők kis területre szorultak vissza Alföld, erdők, vízháztartás, termőhely, 1. A termőhely fogalma Fekete Lajos, 1882-ben, Selmecbányán megjelent müvében (Erdészeti talajtan) a következőt írja a termőhelyről: „Földünk felületének azon részét, melyen valamely növény tenyészik, azon összes physicai és chemiai hatókkal együtt, melyek azon növény tenyésztésére befolyást gyakorolnak: az illető növény termőhelyének nevezzük." Ma termőhely alatt azt a területet értjük, amelyen valamilyen növényzet életfeltételei megtalálhatóak (Szodfridt, 1993), azaz azok a növénytársulások életéhez szükséges élettelen tényezők - klíma, talaj, hidrológia - amelyek alapvetően meghatározzák a növények elterjedését és növekedését. Az erdészeti termőhely osztályozás öt tényezőt, a klímát, a hidrológiai viszonyokat, a talajtípust, a talaj fizikai féleségét és a termőréteg vastagságát veszi a fafaj megválasztásnál alapvetően figyelembe. Ezzel meghaladja a mezőgazdasági osztályozást, amely elsősorban a talaj tulajdonságain alapul. Az alföldi termőhelyek vizsgálata során az erdészeti osztályozásban szereplő, fontosabb tényezőket kell áttekintenünk. Áttekintésünkben nem térünk ki azokra a tényezőkre, amelyek az alföldi viszonyok között kevésbé fontosabbak, illetve, amelyek nem szerepelnek a termőhely-típus változat meghatározása során (pl. domborzat, tengerszint feletti magasság, kitettség, hajlásszög, stb.). •uy. -a -1.8 -bO -5? -51 -56 -56V' 1. ibra A júliusi 14 órás légnedvesség eloszlása Magyarországon (Anonymus 1960) 1. táblázat 2. Klíma Az erdészeti termőhely osztályozás alapján az Alföld nagy része az erdőssztyepp klímába tartozik (1. ábra, 1. táblázat). Ez - számszerűsítve - azt jelenti, hogy a júliusi 14 órás légnedvesség átlaga kisebb, mint 50 % Az ennél kisebb légnedvesség-tartalmú területeken, hazánkban, természetes úton, zárt erdők csak abban az esetben jönnek létre, ha valamilyen - nem a csapadékból származó - többletvíz áll a növényzet rendelkezésére. A légnedvességet ábrázoló térképen látható, hogy az Alföld középső részén a júliusi 14 órás légnedvesség 44 % alatti. Az Alföld középső részétől távolodva az érték fokozatosan növekszik, de az 50 %-ot, amely a zárt erdők létrejöttének a klimatikus feltétele, csak a Nyírség egyes részein és a Szatmár-Beregi-síkon haladja meg. Ezeken a területeken már zárt, egyszintű lombos állományok (cseresek, kocsánytalan és kocsányos tölgyesek, stb.) találhatók. Az egyes klímakategóriák elterjedése az Alföldön (Anonymus 1997) Terület GYT | CS-KTT | ESZTYP eier ha klíma eier ha % Nagyalföldi löszvidék 41,3 0,5 22,6 76,9 Nagyalföldi homokvidék 316,3 33,7 66,3 Nagyalföldi szikes vidék 59,5 1,2 98,8 Nagyalf. ártér és lápvidék 76,7 25,5 37,7 Ilyen klimatikus körülmények között, csapadékon kívüli többletvíz nélkül, az őshonos fafajaink nem hoznak létre zárt erdőket, mivel a csapadékból származó víz kevés az erdőállományok vízigényének kielégítésére. Ennek ellenére egyes szerzők szerint (Bartha, 1993), valamikor az Alföld háromnegyedét erdők borították. Ennek magyarázata - elsősorban - a talajvízből származó többletvízre vezethető vissza, mivel