Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

5. szám - Faludi Gábor–Szádeczky Attila: Az 1956. évi jeges árvíz a Duna magyarországi déli szakaszán (Dokumentumok, visszaemlékezések)

300 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. 5. SZ. folyt. A szükséges homokkal megtöltött zsákokat a honvédség szállította gépkocsijaival a helyszínre, nekünk itt a vízügyes gátőr irányítása mellett a homokzsákok lerakása a kocsiról, és a sorba rakása a nyúlgáton volt a feladatunk. A Duna vízszintje ekkor már közel egy méterrel meghaladta a töltések koronáját és a városrészünkbe a betörést csak ez a védgát tetején elhelyezett nyúlgát akadályozta meg és védelmezte. Állandó figyelemmel kellett lennünk az átszivárgásokra, különös nagy veszélyt jelentett a Malomrév utca végén keletkezett két buzgár, amit homokzsákokkal körberakva és folyamatosan megemelve sikerült hatástalanítanunk. A mínusz 10 fok alatti hidegben senki sem fázott, a nehéz homokzsákok emelgetése, vállon hordása mindannyiunkat kimelegített. Éjszakára az egész védővonal villannyal ki volt világítva és meg volt szervezve a gát éjszakai folyamatos figyelése". Kránicz M. "Az erdőgazdasághoz a jégárkor az a kérés futott be, hogy egy motorfürészes csapat azonnal menjen a Vörös hídhoz. Odaérve meglepett bennünket, hogy a híd felrobbantásra kerül (?), és a közelében lévő idős nyárfát irányított döntéssel a posványos felé eső kifolyás irányába döntsük ki. A döntést elvégeztük". Tuzson Tihamér "1956. március 8, 9, 10-én édesapám folyamatosan autó (teherautó) megszervezésében foglalatoskodott az akkori Városi Tanács előjáróinál, hogy a család Kölcsey Ferenc u. 45. sz. alatti családi házból a pakolást megkezdhesse. Sajnos igyekezete nem járt sikerrel, a hivatalos szervek azzal hárították el kérését, hogy pánikot okozna a költözködés lebonyolítása Én akkor 11 éves gyerek lévén, szüleimmel, felnőttekkel folyamatosan kint a Dunán és a Sugovicán néztük az árvédekezési munkákat, láttam azt az emberfeletti erőfeszítést, ahogy készült a Bajcsy-Zsilinszky út déli oldalán jegenyefák tövében a homokzsákból épült nyúlgát. Délben apám tudott szerezni kézikocsit melynek segítségével a méntelep emeletére Veres Karcsi bácsinak, a méntelep igazgatójának segítségével felcipeltük a tűzhelyet, konyhaasztalt, székeket. Délután 5 óráig többször fordultunk, de a nagyobb szekrények, bútorok a házban maradtak. 5 órakor az egyik forduló után hazaérve láttuk, hogy katonai teherautó áll a házunk előtt és a többi szomszédos ház előtt, és édesapám pakol 2-3 katonával. Egy óra múlva a Kölcsey utcán már 20 cm-es víz állt, folyt befelé a mi udvarunkba is. A jeges vízben gázolva hordtuk a paplant, ruhákat a kocsira A katona-sofor a víz megjelenésétől folyamatosan mondta, hogy már hagyjuk abba a pakolást, s járatta is a motort. Édesapám, nővérem, nagyanyám és én a teherautóval távoztunk édesapám unokatestvéréhez, Albert Sándoméhoz. Apám valahonnan szerzett addigra egy ladikot, és az állatokat próbálta megmenteni. Bevitte őket a házba Sajnos, éjjel, másnap reggelre a víz az ablak magasságát is elérte. A szárnyas állatok elpusztultak. A közvetlen szomszédságban lakó Vancsura erdésszel még két napig éjjel-nappal próbálták menteni amit lehetett. A házunk a harmadik napon ledőlt". Thuránszky Béla "Este, úgy 6-7 órakor bekövetkezett az, amitől igen tartottak, de amire komolyan mégsem készültek fel. A halászó szoborral ellátott régi, híres Vörös Híd belső oldalán betörés keletkezett. A híd elé, az 1955-ben épített zsilipfal alatt, vagy oldalt (ezt pontosan senki sem tudja) utat nyitott magának a víz, s hihetetlen erővel és gyorsasággal bezúdult a mögötte levő medencébe". Koszta István "A Vörös Hídnál történt víz-jég áttörés után - zavaros, kapkodó körülmények közt folyt a vita arról, hogy a közelben lévő megrakott uszályokat célszerű-e elsüllyeszteni, hogy megállítsa vagy fékezze az áttörést. A katonák az uszályok berobbantásos elsüllyesztése mellett voltak. Richter József védelemvezető szerint az elsüllyesztésnek nincs sok értelme, a víz az uszályok mellett utat törhet, és szélesítheti a szakadást. Az elsüllyedt uszályokat rakománynyal kiszedni nehéz, bonyolult, költséges, s annak sincs garanciája, hogy az uszályok a megfelelő helyen süllyednek el. 12-én délelőtt - a katonai parancsnok, egy őrnagy azt kérdezte tőlünk, van-e nagyméretű ponyvánk. Igen, válaszoltuk. Akkor hozzák ide, és 40-50 katona megállítja a vízátfolyást arra az időre, amíg a köveket a ponyva mögé a szakadásba bedobálják - mondta. Az ötlet gyermeteg volt, de akkor ott ellenkezésünk nem lehetett. Mamuzsics Lajos és Szántó Imre a szertártelepről, az új, egyszer kibontott, kb. 25 * 10 m-es ponyvát a helyszínre hozta A katonák kiterítették, a négy sarkára kötelet kötöttek. Egy részük a gázgyári oldalon, másik részük a város felőli oldalon fogta a kötelet, s elkezdték húzni a Duna felé. Ahogy a ponyva - kb. 10 %-a - a vízbe merült, a megfeszült kötél kitépődött a katonák kezéből (többen elestek), és a jeges víz hullámaiban pillanatok alatt eltűnt. Hát ez nem sikerült mondta az őrnagy" Szegfű Tibor „Változást hozott és újabb feladatot jelentett a szentjánosiak számára a Vörös híd gátjának átszakadása, amikor a Deszkás tó gátját meghágva a víz betört a nádasokba, a Kölcsey úton keresztül ömölve a Posványosba Másnap kora délelőtt csak honvédségi ponton segítségével tudtam az elárasztott Deszkás tavon keresztül Szentjánosra gyalogolni az akkor még vízmentes Bajcsy Zsilinszky úti gáton. A beömlött víz elérte Szentjános város felé eső részének gátját, s rohamosan emelkedett. Megrázó élmény volt látni a Kölcsey utcában épült vályog és vert falú házak tragédiáját, amit egy nagy reccsenés és egy porfelhő jelzett. Utána a ház eltűnt a habokban és a víz hullámzott felette. A Posztógyár mélyen épült csarnokaiba kb. két méter magasságban színeit a víz. Az itteni épületek megvédése nyúlgáttal - a terep mélysége miatt - lehetetlen volt. Visszaemlékezem gyermekkoromra, amikor azon a helyen az árvizek ídején feltört talajvízben fürödtünk. Sőt a régi posztógyári mosoda melletti gödrökben még horgászni is lehetett. Nem lett volna szabad a második világháború után olyan mély területre gyári csarnokokat építeni A Posványosra betört víz rohamos emelkedése most már komoly veszélyt jelentett a körgáttal védett szentjánosi városrész számára is, mert a gát város felőli oldalán nem volt kellő magasságú ahhoz, hogy az elárasztást megakadályozza A megszűnt Vörös híd helyén ideiglenes feltöltéssel létesített átjárón keresztül, a Gázgyártól a Duna felé vezető úton, amelyen már közel 50 cm magas vízelöntés volt, a honvédségi járművek folytatták a homokzsákok kiszállítását, és olyan hullámokat vertek, mint egy motorcsónak. Ezekkel a homokzsákokkal megkezdtük a Posztógyártól kezdve vissza a város felé a Bajcsy Zsilinszky út töltésén a város felé eső oldalon a nyúlgát készítését a vízbetörés megakadályozására. A munka késő éjszakáig tartott, amikor hírt kaptunk arról, hogy a Duna védgátja a Mohács-szigeten több helyen is átszakadt. Ugyanakkor tapasztaltuk: megszűnt a vízszint emelkedése, majd centiméterenként megkezdődött az apadás. Említést érdemel, hogy előző délután a Kápolnától kb. 80 méterre a város felé megcsúszott a nyúlgát és a víz megkezdett befolyni a védett területre. Szerencsére a gátfigyelők ezt idejében észrevették, és a hirtelenjében odaszállított homokzsákokkal sikerült a víz útját elgátolni.