Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

5. szám - Faludi Gábor–Szádeczky Attila: Az 1956. évi jeges árvíz a Duna magyarországi déli szakaszán (Dokumentumok, visszaemlékezések)

Az 1956- cvi jeges árvíz a Dunán 63 63 Erre az időre a szentjánosi városrész, mint egy kis sziget a víztengerben küzdött a fennmaradásért. A város felé kb. 1 km szélességben a nyugati irányban csak Bátaszék felé 7 km-re volt található száraz terület. A körgáton belüli rész kb 3/4 négyzetkilométer, ott mindenütt feltört és megjelent a talajvíz. A gát melletti házunknál a korábbi években az úttest alatt telefonkábelt fektettek le, és mellette utat találva a házunk alatt, mint egy forrásból szaporodott a víz. Két nap alatt a Molnár utcában kb. 50 cm. magasságban, a Malomrév utca felében a Duna felé hasonlóan állt a víz. Krikovszky Vince bácsi városi képviselő-testületi tag - aki egyébként végig a házában maradt - a Molnár utca és Malomrév utca sarkán lévő háza előtti derékvastagságú vadgesztenyefa törzsébe egy régi kovácsoltvas szeget ütött a vízmagasság megörökítésére. A kertekben mély, összefüggő vízfelület alakult ki, emlékeztetve az ott húzódó régi, nagyrészt feltöltődött Vajas fokra. A víz a házak széléig ért. Mi a biztonságos esetleges menekülés céljára halászcsónakunkat a házunk mellé, a nádas oldalára kötöttük. A várható károk megakadályozására a Vízügyi Igazgatóság két nagy teljesítményű szivattyút telepített, és a Bajcsy Zsilinszky út felett szivattyúzta vissza a vizet a posványosi oldalra Ennek ellenére több ház rongálódott meg. Nekünk is mindkét házunknál a tűzfal megroskadt, és újólag kellett megépíteni. Mindenesetre a vízáradat levonulása után az élet hamarosan helyreállt. Az ásott kutakat, udvarokat fertőtlenítették, a visszaköltöző lakosok tífusz védőoltásban részesültek. A Posványosi oldalon, Kisbudában még a nyár folyamán az összedőlt házak árvízi segélyből újjáépültek. Végezetül legyen szabad egy régi szentjánosi mondást megörökítenem, mely szerint: „Szentjánost a régi molnárok, halászok, hajósok parafára építették, és ahogy a Dunán emelkedett az árvíz, ugyanúgy vele emelkedtek a házak is." Bár ennek a mondásnak ellentmond a szentjánosi kápolna bejáratánál megtekinthető márványtábla, amelyen az 1800as évek végéről három esetben is megjelölték az akkori vízmagasságot" Kráfticz Mihály "A félemeletes vízbetörést, mint látványt 12 éves gyerekként éltem meg a Budai Nagy Antal utca 74. szám alatti családi házunk egyik ablakából nézve. Vasárnap este volt, úgy kb. 10 óra tájban első álmomból ébresztettek fel, a nagymamám hátsó szobájában ruhástól aludtam el. Teljes erővel, folyamatosan dudált a Posztógyár. A bátyámmal előre rohantunk a középső utcai nagyszobába, ahol a testvérem felhúzta a redőnyt és kinyitotta az ablakot. Borzalmas képtárult elénk, szabályos halálfélelem fogott el, hallva a dudáló gyárkéményt és a morajló víztömeget, ami a sötétben meg-megcsillanva még félelmetesebb helyzetet mutatott, mint másnap világosban. Szüleim, akik egész nap megállás nélkül mentették a padlásra az ingóságokat, rám parancsoltak, hogy nagyanyámmal azonnal induljunk el a keresztanyámékhoz. Házunktól mintegy 60-80 méternyire a Bodrogi utcai mélyedésnél már térdig érő vízben gázoltunk át, a nagyanyám a lefagyott úton elesett, alig tudtunk tovább menni, s emlékszem, nagyon féltem és borzasztóan fáztam" Dr. Szilárd Illés "Annyi bizonyos, nehéz leírni azt az érzést, amikor az emeletről látnunk kellett a környező utcák házait egymás után összeomlani. Két ladikkal már körbeeveztük az utcákat, s láttuk a félig vagy egészen összeomlott házakat. Még a két patkolómesterünk - Szilván József és Tenyér István - is néha-néha kétkedőn nézett ram, s kérdezték: "Főnök, nem lenne mégis jobb kiköltözni?" Nem, mondtam én. Az épületnek méteres falai vannak, megkérdeztem a vízügyi szakembereket is, mi a véleményük. Tehát maradunk". Veress Károly "A bajai vasútnak a Duna-híd felé vezető hatalmas töltése, mint keskeny nyelv kígyózott a józsefvárosi, szentjánosi és bajaszentistváni "tenger"-részek között, s róla gyönyörűségében is borzalmas kilátás nyílott északra, délre. Mindenfelé csak a vadul hullámzó, hatalmas jégtáblákat sodró víz, víz, víz. (...) Olyan volt az egész vidék, mint a megbolygatott méhkas. Szinte az egész országból ide összpontosult az erő, a segíteni, menteni akarás". Dr. Balanyi László "A Duna-parthoz való közvetlen közelség és a mélyfekvés miatt a szentjánosi lakosság helyzete óráról-órára súlyosbodott. Sokan a belvárosba hurcolkodtak, míg többen a padlásokra Nem egy olyan család volt Szentjánoson, amelyik az udvar közepén álló nagyladikba csomagolt, és nem volt hajlandó addig a háza területét elhagyni, amíg a víz az udvarban bent nem lett. (...) Már az egész város lakossága éjjel-nappal mozgósítva volt, és az ország minden részéből - Budapest, Eger, Esztergom, Hódmezővásárhely, Jászberény, Kaposvár, stb. - mintegy 2 700 tehergépkocsit, földmegmunkáló-gépet, dömpert, exkavátort, roham- és ladikcsónakot rendeltek ide Baja város terei, utcái zsúfolásig voltak civil és katonai járművekkel. A gépeket állandóan járatták, éjjel-nappal, hogy parancsra bármelyik percben indulhassanak... A Vörös Hídhoz legközelebb a Gázgyár volt. Ennek a város felé siető főcsatornája a híd maradványainak robbantásakor megsemmisült. Megszűnt a gázszolgáltatás. Ezután a gyárat magát kellett védeni. Falait körgáttal vették körül. Esetleges robbanástól tartva a hatalmas tartályokból kiengedték a gázt". Koszía István "A Dunához vezető Bajcsy-Zsilinszky út, az ötvenes években töltésként szolgált, és a környező mély fekvésű területeknél 3-4 méterrel magasabb volt az útpálya Az út alatt a később épült vízi-színpad mellett, téglaboltozatos híd állt. Vörös színe miatt a bajaiak Vörös Hídnak nevezték. Jellegzetes, a városképhez tartozó, század eleji építmény volt, amely lehetővé tette, hogy ajelenlegi piactér mögötti fatelepre a Sugovicán keresztül, vízi úton érkező tutajos szálfát beúsztassák. 1955-ben a Vörös Híd felöli oldalára betonfal és zsiliptábla épült, hogy az árvizek a híd mögötti, egészen a Deszkás utcáig húzódó mély területeket ne veszélyeztessék. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy a Vörös Híd mögött volt a halak ívóterülete, és a bajaiak egyik kedvenc horgászhelye". Szabó Lajos "Figyelemre méltó küzdelem folyt a Ferenc-csatorna Deák Ferenc zsilipénél is. A zsilip fölött már átömlött a víz (mert nem volt ilyen nagy vízállásra méretezve), de a kapuk nem engedtek, és a zsilip is bírta a nagy nyomást. Homokzsákok százaival rakták meg, így megakadályozták, hogy a víz áttörjön. Ha ez nem sikerült volna, nemcsak a magyar terület, de tekintélyes jugoszláv terület is áldozatul esett volna". Koszta István "Tassról Bajára rendeltek, ahol a Ferenc csatorna hajózsilipét kellett megvédeni a jég okozta rendkívül magas és igen gyorsan emelkedő árvize ellen. Ezt a feladatot Stimm Miklós mérnökkel együtt oldottuk meg. Ihrig Dénes kormánybiztosi megbízott útmutatása szerint minden szállított védelmi anyagot igénybe vehettünk, ami az országhatárig kb. 25 km-es árvízvédelmi töltés védelmére Bajára elindult dél felé. A feladat fő jellemzője volt, hogy a zsilip terepszintjét mintegy 1,6 m magas nyúlgáttal, a zsilip felső, Duna felőli támkapuját pedig kb. 1,4 m magas, teherviselő ácsszerkezet-