Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

4. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 2002. május 28-án tartott közgyűléséről, kintüntetések - Rövid megemlékezések - Dr. Juhász József: A felszín alatti vizekkel való gazdálkodás és a felszín alatti vízkészletek védelme - Zorkóczy Zoltán: A magyarországi árvízvédelmi rendszer fejlődése

253 kényszerítjük mindazt a feladatot, amit mi nem végeztünk el, holott a ma embere teszi tönkre a felszín alatti vízkészletet, itt nem érvényesül a „szennyező fizet elv"! Ha_fi gyeimen kívül hagyjuk a környezetvédelem alapelvében foglaltakat, hogy a felszínalatti vízkészletet kell védenünk és megelégszünk a vízbázisoknak, alkalmazott és tervezett földtani tömböcskék vízének védelmével, a mai gyakorlatot még mindig alapvetően meg kell változtatni. A hidrogeológiai védelem együttesen és külön-külön a víz mennyiségére és minőségére kell, hogy vonatkozzék. Az ideális megoldás az, ha a víztermelés tervezett időszakára a mennyiség és a minőség azonos marad, vagy az előre tervezett módon megengedett határértékeken belül változik. A vízbázis körül kialakított hidrogeológiai védőidomnak biztosítani kell, hogy a kutatás során megállapított kitermelhető vízhozam a fizikai, kémiai, biológiai összetevők változatlanok maradjanak a termelés egész időtartama alatt vagy, hogy a kutatásnál meghatározott időbeli változást mutassa. Ez tehát azt kívánná meg, hogy a védőidom eredeti definíciója szerint végezzük el a vizsgálatot. Amennyiben a nem ezt tesszük, hanem a ma elfogadott és gyakorlatba sajnos átment izokron védelmet helyezzük előtérbe, az azt jelenti, hogy a felszínalatti vízkészletek közül a vízbázisokat bizonyos évig, évtizedig védjük. Ez a megoldás tulajdonképpen, tudatos bevallása annak, hogy a felszín alatti vízkészletünket korlátozás nélkül bármilyen mértékig szenynyezzük, és csak azt nézzük meg, mennyi idő múlva indul el a fokozatosan növekvő szennyezés, ez az izokron védelem természetesen a vízbázisnak mennyiségvédelmet ab ovo nem okoz. Véleményem szerint a vízkészletek védelmét szemléletében át kellene gondolni, át kellene állni ugyanarra a környezetvédelmi előírásra, amelyet minden más szennyezőnél előírunk, tehát arra, hogy a szennyező forrást úgy kell körülzárni, és én - mint aktív védelmet, ezt tartom az egyetlen ésszerű megoldásnak - ami lehetővé teszi, hogy azt, hogy a szennyezés soha ne jusson ki a természetbe. Ha nem így teszünk, akkor nem a felszín alatti vízkészleteinket óvjuk, hanem csak a felszín alatti vízbázisainkat védjük egy darabig A másik, amit nagyon lényegesnek tartok, az, hogy ne csak a végét nézzük, hanem az elejét is. Ez azt jelenti, hogy pl. az ipari szennyezések esetén, - vagyis a pontszerű szennyezéseknél - azokat körül kell zárni Nehezebb a helyzet az areális szennyezéseknél, pl. a mezőgazdaságban. Ennek kérdését is meg lehet oldani, ezeknek a szennyezéseknek a leggyakoribb formája a műtrágya-féleségek túladagolása. Legkézenfekvőbb megoldás a tervszerű, és a növények fejlődési igényének jobban megfelelő, részletekben való adagolás, ami rövid időn belül hasznosul, s egyben megakadályozza azt is, hogy a felesleges mennyiség felszín alatti vizekbe mosódjon. Nagyon lényegesnek tartom azt, hogy az izokron védelemről le kell szoknunk. Nem látom értelmét annak, hogy egy 1000-1200 éves város, pl. Pécs esetén azt mondjam, hogy a Pécsi Vízmű vizét 50 évig tisztán fogom tartani, annak nincsen sok értelme. Borsod megyében például sok helyen a legnagyobb elérési idő, amit ki lehet alakítani, 15 év Sajnos az ilyen jellegű védőidomok kijelölésével nem járunk el tisztességesen az utánunk következő nemzedékekre gondolva Én azt hiszem, hogy a Hidrológiai Társaságnak - amely minden vízzel foglalkozó szakembert összefog, és mint ilyen, az egyetlen országos szervezet - jobban kellene ezzel a kérdéssel foglalkoznia, mert ez egy kritikus kérdése a magyarországi vízellátásnak. Például, ha valahol egy 25 éves védőidomról beszélünk, és a 26. év után elkezd szennyeződni a termelt víz, és a 30. évre teljesen elszennyeződik a vízbázis, akkor megoldottuk a felszínalatti vizek védelmét

9 Teacher asszony úgy döntött hogy megszünteti a londoni szmogot, és ezt négy év alatt meg is valósította, persze a levegő kérdése roppant hamar megoldható. A vízfolyásokban is előfordul rövid idejű szennyezés, mint például a cianid szennyeződés a Tiszán, de azután ha a szennyező forrást megszüntetjük, letisztul a folyóvíz. Gyakorlatilag ez mindenütt megoldható, kivéve a felszín alatti vizeket, mert ott növekszik és tározódik a szennyeződés, és nem lehet megoldani a csökkentését. A hasadozott kőzetekben pedig semmi alapja nincs a védőidomok kijelölésének, mert sohasem tudhatjuk pontosan, hogy milyen irányú és szélességű vetőkön, repedéseken keresztül érkezik a víz a kitermelési ponthoz. Javasolom, hogy a Társaság szakemberei foglalkozzanak a felszín alatti vizek védelmére kidolgozott jelenlegi eljárások újragondolásával, és a felszín alatti vízkészlet vízminőségét hosszú távra megvédő stratégia kidolgozásával, mert aki nem így gondolkodik, az a jövőt teszi tönkre. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! A magyarországi árvízvédelmi rendszer fejlődése Zorkóczy Zoltán előadása a 2002. május 28-i közgyűlésen Tisztelt Közgyűlés, Hölgyeim és Uraim! Előadásomban röviden felvázolom azt a fejlődést, melyen Magyarország árvízvédelme az elmúlt századok folyamán átment és amely fejlődés mai napig is tart. Azt hiszem, itt elöljáróban elegendő a Vásárhelyi terv folyamatban lévő továbbfejlesztésére utalnom. Az emben lét elsőrendű feltétele a biztonság, ami természetesen az árvizek elleni biztonságot is jelenti. Ennek következtében az ármentesítés a társadalmi, gazdasági fejlődéshez igazodó folyamatos tevékenység. A folyóvölgyekben megtelepedő társadalmak számára a szeszélyesen változó vízjárás életet, lakóhelyet és gazdálkodási módot meghatározó tényező. Ez arra késztette az embert, hogy kialakítsa azt a védelmi rendszert és folyamatosan fejlessze, mely lehetővé teszi számára az együttélést az árvizek hasznos vízbőségével és esetenkénti súlyos károkozásaival. így alakult ki először az árvizeket tudomásul vevő, sőt azok előnyeit hasznosító ártéri gazdálkodás. Ennek a megoldásnak iskola példája az, amelyet az egyiptomiak - már évezredekkel ezelőtt - a Nílus völgyében alkalmaztak, az árvizeket a mezőgazdasági termelés szolgálatába állítva. Természetesen ezek az általános megállapítások Magyarországra is érvényesek, hiszen az ármentesítés nálunk is az ártéri ún. fokgazdálkodással kezdődött, már szinte a honfoglalás korában. Ameddig a nomád állattenyésztés volt az uralkodó, addig ez a megoldás jól működött. A folyók áradásai nem jelentettek gondot a gazdálkodás számára. Annak ellenére nem, hogy Magyarország különleges földrajzi, domborzati és éghajlati viszonyai miatt a hazai folyókon az év bármely időszakábanjelentős árvizek alakulhatnak ki. Ezen természeti adottságok mellett a földművelés térhódításával, az állattenyésztés háttérbe szorulásával, a földművelő telepek terjedésével nő a rendszertelenül ismétlődő árvizek elleni biztonság igénye. Ennek következtében a folyók menti települések és mezőgazdasági területek védelmére már a középkorban építettek földgátakat A feljegyzésből ismert legrégibb gátak a Szigetközben, a Csallóközben, a Duna és a Rába mentén, valamint a folyók torkolatánál épült várak és városok védelmére készültek a Xm. században.