Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

4. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 2002. május 28-án tartott közgyűléséről, kintüntetések - Rövid megemlékezések - Dr. Juhász József: A felszín alatti vizekkel való gazdálkodás és a felszín alatti vízkészletek védelme - Zorkóczy Zoltán: A magyarországi árvízvédelmi rendszer fejlődése

252 HIDROLÓGIAI KŰZLŰNY 2002. 82

. ÉVF. 4. SZ. A 2002. évi „Vitális Sándor A Bíráló Bizottság örömmel állapította meg, hogy a nívódíjrajavasolt szakcikkek döntő többségére ebben az évben is a magas színvonal volt jellemző. így nem volt akadálya annak, hogy mindkét nívódíjat kiadja A Bíráló Bizottság az egyik nívódíjat Illés Lajos és dr. Konecsny Károly a ,/íz erdők hidrológiai hatása az árvizek kialakulására a Felső-Tisza vízgyűjtőjében" című szakcikkének ítéli, amely a Vízügyi Közlemények 2000. évi 2. füzetében jelent meg. A szakcikk a hazai és külföldi irattárak anyagának gondos átnézésével, ezek értékelésével, az ukrajnai és a romániai szakemberek önzetlen segítségével jutott a következtetésre, hogy az erdőborítottság mértéke - a korábbi csökkenést követően, a közelmúlt 50 éve alatt lassú növekedésnek indult. Rámutatott továbbá arra, hogy a vizsgált vízgyűjtő területen ráadásul még mind az évi átlagos csapadék, mind pedig a felszíni lefolyási hányad is enyhén csökkenő irányzatú lett. Mindezek alapján juthatott tehát a szakcikk arra a fontos, végső megállapításra hogy ha a közelmúlt fél évszázada alatt a Tisza Tivadar környéki szakaszán árvízszint emelkedés tapasztalható, akkor annak okát semmiképpen sem lehet a szakirodalmi nívódíj"-ak vízgyűjtőjén levő erdőterület és az erdők fatömegének a változásában keresni. A Bíráló Bizottság a másik nívódíjat dr. Hajós Béla: „Vízfolyások szabályozása a XXI. században" című szakcikkének ítélte, amely a Vízügyi Közlemények 2001. évi 1. füzetében jelent meg. A szakcikk, miután áttekintette a hazai vízfolyások jelenlegi helyzetét, rámutat arra, hogy a korábbi szabályozások a gondok megoldását a gazdasági haszon oldaláról megközelítve - elsősorban a környezet biztonságát szolgálták. Ugyanakkor az általános fejlődés és ezen belül az idők folyamán megnövekedett szabadidő olyan új szempontokat állított előtérbe (amilyen például a pihenés, a szabadidő kellemes és hasznos eltöltése, a tájesztétika a vízminőség megőrzése, az ökológiai egyensúly fenntartása), amelyek figyelembe vétele mára már ugyancsak elkerülhetetlen A cikk mindezt szem előtt tartva ad részletes útmutatást, hogy a továbbiakban a vízfolyások szabályozásánál miként kell eljárni; kezdve az igények felmérésével, s folytatva a geodéziai munkálatokon keresztül a szabályozási alternatívák megfogalmazásáig és a változatok közötti döntésig. A felszín alatti vizekkel való gazdálkodás és a felszín alatti vízkészletek védelme Dr. Juhász József előadása a 2002. május 28-i közgyűlésen Tisztelt Elnök Úr, Alelnök Úr, Igazgató Úrnő, Főtitkár Úr! Igen Tisztelt Közgyűlés! Most, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium újra megalakult legaktuálisabb téma, amit előadásom témájául választhattam "A felszín alatti vizekkel való gazdálkodás és a felszín alatti vizek védelme" Az európai elvek szerint, "olyan megbízható vízkészletgazdálkodás kell, amely biztosítja a felszín alatti víz teljes körű védelmét, megakadályozza annak további minőségromlását és megfelelő elővigyázatossági rendszabályokat tartalmaz", majd máshol ugyanez a dokumentum azt mondja: "a felszín alatti vizeket összességükben kell védeni, szorgalmazni kell a megelőző intézkedések megvalósítását. A megelőzés kevésbé költséges, mint a rehabilitáció. Akcióprogramot kell készíteni a felszínalatti vizek, vízkészletek védelmére, ahol lehet, a javítására". Azt kell látnunk, hogy Magyarországon már az 1961. évi vízügyi törvényben szerepel a felszínalatti vízkészletek védelme érdekében megalkotott védőidom fogalma Sajnos tudjuk, hogy a vízkészletek védelme érdekében nem elég a törvényt, vagy rendeletet hozni, hanem megfelelő közgondolkodást kell kialakítani hazánkban, de elsősorban a hatósági szervezetekben. A harminc éve elvében és módjában kialakított felszín alatti vízkészlet-védelem csak nagyon lassan és nehézkesen indult be, és végül a legkönnyebb utat választó, a célnak a felszín alatti víz teljes körű védelmének nem megfelelő, védelmi gyakorlatba torkollt A felszínalatti vizek szennyezése a légtéri és a felszíni vizek szennyezésével ellentétben egyirányú utca Amit egyszer elszennyeztünk, azt tisztává tenni nincs mód. A felszín alatti víz szennyezése tehát különlegesen veszélyes dolog. A magyarországi felszín alatti vízgazdálkodás ivóvíz vonatkozásában döntő mennyiségében, 85-90 %-ában a felszín alatti vízkészletekre alapoz, és a mi földrajzi helyzetünknek megfelelően ez nem is igen fog változni, tehát a fontossága csak növekedni fog. Ennek következtében a védelméről való gondoskodás Magyarországon speciálisan nagyon fontos dolog. Több nagyságrenddel könnyebben és gyorsabban megtisztítható felszíni vizekbe nem engedhetünk be akármekkora mennyiségű és akármekkora koncentrációjú szennyvizet, csak azért, mert a legközelebbi vízkivételi helyig kellően eltűnik. Gondosan előírják a beengedhető szennyezés mértékét azért, hogy a folyóban sehol ne álljon elő megengedhetőnél nagyobb szennyezés. Ha erre gondolunk, és arra hogy a felszín alatti vizekbe mindenki, - különösebb gondolkodás nélkül - azt ereszt be, amit akar, akár pontszerű, akár areális szennyezésről van szó, akkor ez elég megdöbbentő. A felszínalatti vízbázisok minőségi védelme esetén akármekkora szennyezésű víznek legfeljebb azt írjuk elő, hogy a vízbázisig elfogadható mértékben tisztuljon meg. Hogy az odavezető úton milyen mértékben szennyeződik a felszín alatti víz, azzal nem törődünk. Nem a felszín alatti vízkészletet, hanem csak annak egy kicsiny hányadát, a ma is felhasznált és az általunk utódainknak számára előírt vízbázis területének vízminőségét próbáljuk védeni. A VTTUKI vizsgálatai szerint ez kb. az ország felszín alatti vízkészletének nem jelenti a 10 %-át sem. A település tulajdonképpen a világon mindenütt időtlen időkre készül, ezért súlyos vétek a jövő embereivel szemben az, ha csak egy ideig védjük meg a vízkészleteket, mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. A környezetvédelem minden természeti védelem esetén előírja, ha valahol szennyező anyagot helyezünk el akkor ez a szennyezőanyag olyan védelemmel kerüljön a környezetbe, hogy a természetes védelem mellet kialakított művi védelem addig tartson ki, ameddig a lerakott szennyezőanyag elbomlása oxidálása stb. révén belesimul a természetes környezetébe. Ekkora már úgy alakul át a szennyező anyagból „antropogén kőzetté", hogy az bárhol a környezetben található természetes rétegekkel legfeljebb azonos környezeti terhelést jelent. Utódaink részére ne hagyjunk ott olyan szennyező anyagot, amit ők kénytelenek utánunk rendbe tenni. Ez kétségtelenül nagy teher, és nagy felelőséget ró a ma emberére, de feltétlenül jogos elvárás. A felszín alatti vízkészletet, döntően édesvíz készletet az előbbi elvek helyett csak egy rövid időre, legfeljebb néhány évtizedre akatjuk és ott is csak minőségileg biztosítani, azaz egy idő múlva gyerekeinkre és unokáinkra