Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: A hideg karsztvizek mésztufáinak vizsgálata és főbb típusaik

SCHEUER GY.: A hideg karsztvizek mésztufáinak vizsgálat 231 7. ábra. A Horvátország-i és Bosznia-Hercegovina-i ismert mésztufa előfordulások helyszínrajza 1. Mrezsnica. 2. Plitvice. 3. Bihacs-Brekovice. 4. Martin Brod. 5. Zrmanja. 6. Krka. 7. Jajce. 8. Trebizsát E típusú mésztufával már Schweitzer Ferenccel közösen részletesen foglalkoztunk (1986). Itt említem meg, hogy a nagyobb mésztufagátaknál keletkezhetnek ritka egyedi formák is, mint pl. a mésztufahidak, amelyek egy adott karsztos vízfolyás felett ívelnek át. Ezek közül legismertebbek közé tartozik az USA-ban, Arizona államban a Tonto Natural Bridge és Guatemalában a Semuc Champey-i mésztufahíd, többek között. Keletkezésüket a vízfolyás eróziós tevékenységével magyarázzák. Általában olyan helyeken keletkeztek, ahol a magas mésztufagátak (10-20 m) alsó részét a folyóvíz elhordta, és így a gát felső része természetes hídként visszamaradt, összekötve a vízfolyás jobb és bal partját. Ritkán olyan kaszkádos gátrendszerek is előfordulnak, amelyek már átmenetet mutatnak a barlangi mésztufa kiválások felé. Dyen található Belizében, ahol a nagy átmérőjű (130 m) karsztos beszakadáson (cenote) keresztülfolyó barlangi patakban keletkezett mésztufa. A karsztos vízfolyásokban képződött mésztufák második altípusaként különíthetők el azok a kiválások, amelyek a vízfolyások azon részén keletkeztek, ahol természetes tereplépcsők alakultak ki kisebb-nagyobb vízeséssel. Dyen helyeken tereplépcsőt alkotó kőzetre csapódik ki a mész, azt kisebb-nagyobb vastagságban beborítva így a tereplépcső miatt kialakult vízesés nincs genetikailag összefüggésben a mészképződéssel, attól független tényezők hatására alakult ki (pl. tektonika), és a kivált mész csak színesíti az adott vízesést. E bevonatos típusú mésztufa is nagyon gyakori kiválási forma a karsztos hegységekben. A helyszíni tapasztalatok szerint ennek is számos változata fordul elő. Vannak egyediek, de gyakoribbak a több egymás alatti vízesések, és ezeknél külön-külön képződik bevonatos mésztufa. A különleges adottságok mellett egyes karsztos vízfolyásokban tíznél több ilyen vízesés is kialakulhat. A vízesések lehetnek alacsonyak (10 m alatt), de lehetnek magasak (60-80 m), keskenyek, vagy szélesek. A kiválás intenzitásában és nagyságában is nagy szóródás tapasztalható. Továbbá e típusú mésztufáknak számos megjelenési formája figyelhető meg, amelyekre uralkodóan a függőleges, vagy közelfíiggőleges irányítottság a jellemző E típusnak egyik még igen érdekes változata az, amikor a karsztos vízfolyások oldott mészanyaga a tengerparti sziklákat nagyobb vastagságban takaija be. Ennek a legszebb és legnagyobb előfordulása jött létre pl. Törökországban Ant a Iván ál Ennek az altípusnak vannak még olyan esetei is, amikor a fövölgybe a mellékvölgy magasabb szinten csatlakozik be. Ebből adódóan létrejött vízesésnél rakódik le annak felületén esetenként nagyobb vastagságban a mésztufa. Dyen az olaszországi Cascata della Marmore, vagy Boszniában a Jajcei vízesés. Az előzőekben ismertetett két altípus együttesen is jelentkezhet összetett típusként. Ennek a típusnak a vízesései legtöbb esetben előkészítői a további mésztufagátas kiválásoknak, mert ezeknél olyan adottságok alakulnak ki, amelyek a mész-szénsav egyensúly megbomlását nagymértékben segitik elő (vízpára, vízfilm, vízsebesség-változás stb.) és ennek következtében a vízesés alatt erőteljes mésztufa képződés indul meg az adott vízfolyásban. Dyen hatalmas előfordulások sorolhatók be az összetett típusba, mint például a kínai Yunnan tartományi Jiuzhaigou-i vagy a Baishui folyómenti kiválások. Ez utóbbinál a leghíresebb a Huangguoshu-i vízesés, amely az ország legnagyobb vízesései közé tartozik (81 m magas), s alatta több jelentős nagyságú mésztufagát keletkezett (pl. a Rhinoceros pool), amelyek mögött kiteijedt természetes duzzasztott tavak sora jött létre. A bekérgezéses mésztufa kiválásoknak még egyik válfaját képviselik azok, amelyek a patakokban vagy nagyobb vízfolyásokban a kavicsokat, görgetegeket és kisebb vagy nagyobb blokkokat 1-4 mm vastagságú mészkéreggel vonják be. Ad „c": A harmadik főtípusba a karsztvizek táplálta tavakban kivált és felhalmozódott karbonátanyagok sorolhatók. Az irodalom szerint e tavakban a mésztufa mellett tavi krétát, mészhomokot, mésziszap üledékeket is kimutattak. A tavak vízutánpótlása lehet közvetlen, amikor a karsztforrások a tóban törnek fel, így ezek genetikailag forrástavak, míg vannak olyanok, amelyeknek vízutánpótlódása közvetett, mert ezeket karsztos vízfolyások táplálják, és a kivált mészanyagot ezek szállították az üledékgyűjtőbe Lippmann MVernet J. P. 1986). A tavak egy része genetikailag szoros összefüggésben van a karsztos vízfolyások mésztufagátjaival, de azoktól nagyobb méretük miatt független üledékgyűjtőnek tekinthetők, részben mert a kiválást azoktól eltérő folyamatok váltják ki és a mészképződés intenzitása is sokkal lassabb, ebből eredően időben elhúzódó, részben pedig a képződő mészanyag megjelenésformája, rétegzettségi adottságai is alapvetően eltérnek a mésztufagátakétól. Evvel kapcsolatban alapvető problémát jelent, hogy mikor tekinthetők a mésztufagátakkal összefüggően keletkezett duzzasztott tavak már önálló üledékgyűjtőnek, mert a kis tavacskáktól kezdve a jelentős nagyságú tavakig mindenféle méretű változatok megfigyelhetők. Véleményem szerint a kis mésztufagátas-tetarátás típus esetében, az ahhoz kapcsolódó kis tavak, vagy tavacskák esetében a mésztufa képződés egy egységet alkot, mert a kivált mésztufa szorosan összefügg egymással, bár a kis tavacskák mészüledékének rétegzettségi adottságai eltérnek a gátakétól. E kis tavacskák egymás melletti és alatti sorainál a víz sekély (0,1-2,0 m), felületük rendszerint kicsi és igen intenzív a mészkicsapódás. Evvel ellentétben a nagy mésztufa gátaknál a tavak mélyek (20-50 m) és nagy kiteijedésűek. A két változat közötti határ az 5 m-nél mélyebb és 50 m

2-nél nagyobb tavaknál vonható meg