Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

4. szám - Horváth Emil: Védekezünk, védekezünk…(?)

IK )RVÁTH E . Védekezünk, védekezünk 195 A mindennapok 1998 novembere és 2001. márciusa között két-két rendkívüli árvíz ellen kellett védekezni a Felső- és a Közép-Tiszán. A védekezések, amelyek a legutóbbi árvízig sikeresek is voltak, óriási erőfeszítésre késztették a vízügyi szolgálatot. Ezek és a megelőző évek eseményei azonban súlyos belső problémákra hívták fel a figyelmet, amelyek addig is megvoltak, igaz, rejtetten Az 1980-as évek végétől vette kezdetét a szolgálat egyre gyorsabb ütemű leépítése: az 1990-ben 20 ezer fot számláló ágazat létszáma 1995-re alig több, mint 5 ezer före apadt Az 1998-as adatok szerint már 4520 fő volt az átlagos létszám. Az ágazat átalakítása 1994-re befejeződött Ekkorra alakították ki a VIZIG-es kft-ket, amelyek a még megmaradt vízügyi építő- és fenntartó gépparkot s a létszám töredékét örökölve kezdték működésüket. A rendszer kialakítói úgy képzelték, ez a vízügyi szervezet is el tudja látni feladatát. Ami a vízügyből maradt, s valóban a szolgálat klasszikus részét fémjelezte, az a vízkárelhárítás: beleértve az árvíz-belvízen túl a vízminőségi és aszálykár elhárítási feladatokat is. Ennek okán - tudatosan - nem bántották a szolgálat gerincének nevezett őri állományt. Az 1998. évi adatok szerint: az összes átlagos létszám 4520, ebből szellemi: 1890, fizikai:2630. A fizikai állományból alig több, mint 1000 a gátőr(őr). A drasztikus létszámcsökkentések hatására kialakult igazgatósági abszolút létszámok, illetve az arányok azt sejttették: ha más területeken nem is, de a vízkárelhárításban nagy nehézségekkel kell szembenéznie az ágazatnak. Érdekes módon elsőként nem innen jött a vészjelzés. A vízügyi szervezetben 1991-94 között vizsgálatot végzett az MTA Szociológiai Kutató Intézete "Irányítási folyamatok. szervezeti kultúra, szervezeti kommunikáció a magyar vízügyben" címmel Néhány, figyelemreméltó megállapítást érdemes kiemelni ebből: A huszonnegyedik órában van a szervezet (1994-ben) abban az értelemben, hogy képessé válik-e egy stratégia, egy hatékony szervezet "kiszenvedésére". Ellenkező esetben a leépülési folyamat visszafordíthatatlanná válik. A tanulmány további megállapítása volt, hogy a szolgálat még rendelkezik azokkal az erőkkel, amelyek képesek végrehajtani a feladatot A vízkár-elhárítási szervezet átalakulás utáni első megmérettetései az 1995. évi téli tiszavölgyi árvizek voltak: a decemberben a Tisza, majd a Körösök árvize. E védekezéseknél alkalmazták először az új vízügyi törvényt. A vízügy részéről a védekezést követően megfogalmazódott az az igény, hogy a közerő és a gazdasági szervezetek ígénybevehetősége érdekében szabályozzák törvényben részvételüket, gyakorlatoztatásukat Rövid időn belül újabb (szakító)próbákat kellett kiállnia a szolgálatnak. Stílszerűen fogalmazva: ebben az iszonyatos igénybevételben nagyon sok szál elpattant a képzeletbeli kötélben Az 1998 novemberi felső-tiszai rendkívüli árvíz adta meg az alaphangját az azt követő 28 hónapnak. Azután még három, egyre nagyobb áradás ellen kellett védekezni a Közép- és Felső- sőt az Alsó-Tiszán, amelyek mindegyike meghaladta az azt megelőzőt Mindebből elsőként azt kell kiemelni, hogy ezek a védekezések megmutatták, mire képes a vízügyi szolgálat, létszámának jelentős részétől megfosztva. A megmaradt (maradó) létszám képes volt nagyszerű tettekre, még ha a legutóbbi védekezésnél gátszakadás is következett be. Képes volt a lehetetlennek tűnő helyzetekben helyt állni, de az is beigazolódott, hogy ez nem mehetett a végletekig. Történelmietlen lenne a mi lett volna, ha jellegű kérdések felvetése a szervezetre, annak átalakítására vonatkozóan Inkább a miértekre kell keresni a választ Az első miért számomra az az esemény, ami azóta is kísért, s jelzésértékűnek tartok. Miért ment fel a milotai polgármester a gátra 1998 november 5-én, s kérdezte: hol vannak a vízügyesek? Bizonyára többen emlékeznek erre, hiszen ez akkor hírértékű volt a televíziónak Másnap már mi is érzékeltük kollégáimmal ezt a hangulatot a kisan-panyolai gáton, s azt is, hogy új helyzetbe kerültünk Egy vízkárelhárítást végző szervezetben védekezünk, mi vízügyesek A gáton pedig a következő években egyre többen lettünk, s úgy tűnt, nekünk vízúgyeseknek egyre kevesebb ott a hely. Pedig tettük a dolgunkat, mint műszakiak, minimális vízügyi fizikai létszámmal: végeztük az irányítást a gátakon, vagy ha kellett a hátországban, az önkormányzatoknál. Az már évek óta ismert, hogy II. fokú árvíznél kimerül az igazgatóságok létszámereje. Ez általában 200-220 fot jelent Ez a dolgok egyik oldala. Van ennél sokkal súlyosabb, ami a közelmúlt rendkívüli árvizeinél erőteljesen megmutatkozott: a szervezet irányítóképessége Ennek megértéséhez fel kell idézni néhány számadatot, saját (igazgatósági) példánkat véve. Ez jól jellemzi az egész állapotát. A közel 1900 fos létszám 1998-ra 406 före csökkent, azóta e körül az érték körül mozog. A drasztikus leépítések minden szakágazatot elértek, bár különböző mértékben. Egyedül az őri állomány maradt érintetlen a már említett okok miatt Létszámuk 80 fö körüli. Ők a védekezés "őrmesterei", írták egy tanulmányban. Stílszerűen szólva, az őrmesterek mellett egy hadseregben tisztekre, főtisztekre is szükség van a megfelelő arányban. Ez a kényes egyensúly veszélyesen megváltozott: a mérnökök, technikusok szinte elfogytak. Nincs irányító, akivel az őrök együttműködhetnének. Magukra maradtak. De a műszakiak is, s így külön-külön rendkívül nehéz irányítani, hiszen az együtt dolgozás könnyebb azonos szervezetbe tartozókkal, mint idegenekkel (bár ez nem mindig kerülhető el). Ha mindezeket a műszakiak szemszögéből nézzük, sem jobb a helyzet. Akik egyre inkább hasonlítanak kiégett hivatalnokokra a megszaporodott lélekölő - akták miatt. Eddig tabunak számított a vízügyi létszámnak már megemlítése is, nemhogy annak kritikája. A 2170/2001. (VII. 10.) Kormányhatározat, ami "a közlekedési és vízügyi miniszternek a 2001 márciusi rendkívüli árvízvédekezésről tett jelentéséről" címet viseli, többek közt elrendeli .a vízügyi szervezet megerősítéséről szóló előterjesztés elkészítését Márpedig ez közvetetten igazolja az eddig elmondottakat, mert az utóbbi években visszafordíthatatlannak tűnő leépülés vette kezdetét az ágazatban. Azok a műszakiak, akik tehetik, egyre-másra hagyják el a pályát: egyes adatok szerint évente 60-70 fö. Helyettük pedig olyanok érkeznek, akik eleve átmenetinek szánják a vízügyben eltöltendő időt 2-3 év múltán odébb állnak, akár multikhoz is, mert már nem kezdők, többszörös bérért. A védekezések számadatai is azt mutatják, a vízkárelhárítási szervezet létszáma a kritikus érték alá csökkent Néhány adat tájékoztatásul