Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

3. szám - Andó Mihály: A Felső-Tisza vízrendszer hidrogeográfiai adottságai

ANDÓ M.: A Fel

s6-Tisza vi

zi

endszer hidrogeográfiai adottságai 139 1240 km

2-nyi vízgyűjtőjének legmagasabb pontja már csak 1288 m magas. A folyó hossza 93 km, jellemző vízhozama Kisvíznél 4,14 m

3/s, átlagos vízhozama 27,0 m

3/s, árvíznél 1667 m

3/s. A Tisza Királyháza (Korolevo) és a Szamos-torok között még két nagyobb mellékfolyót vesz fel jobbról; a Borzsát (Borzsa) a vízgyűjtője 1,418 km

2, a folyó hossza 104 km. A folyó az 1681 m magas Sztij lábánál ered, vízhozama kisvízkor 1,66 m

3/s, átlagos vízhozam 8,8 m

3/s, árvízkor 399 m

3/s. A Túr-folyó (Túr) immár magyar területen ömlik a Tiszába. A vízgyűjtő kiterjedése 1262 km

2, a folyó hossza 95 km, a vízhozam kisvízkor 0,14 m

3/s, átlagos vízhozama 8,8 m

3/s, árvízkor 300 m

3/s. A Szamos beömléséig a Tisza vízgyűjtő területe 13,173 km

2, a folyóvölgy tengerszint feletti magassága viszont a 258 km-es úton 103 m-re csökken, vagyis a Felső-Tisza esése 1577 m-es nagyságrendű. A felsorolt hegyi patakok valamennyi esetben konzekvens lefolyásúak, forrás területük többnyire a Máramarosi havasokban van. A folyóvizek a vízválasztót hordozó főgerinc aljában erednek, és valamennyien a Kárpát-medence belseje felé sietnek; valamennyit a Tisza szedi össze. A folyóhálózat jelenlegi képe a vulkanikus vonulat feltorlódása után alakult ki. A homokkő vonulat belső lejtőiről lefutó folyóvizeket a vulkáni sánc eltorlaszolta. A vulkáni működéssel csak a nagyobb vízmennyiségű folyók eróziós tevékenysége tudott lépést tartani. Ezek, mint a Tisza, Borzsa, Latorca, Ung, a vulkáni felhalmozódások idején is nyitva tudták tartani völgyüket, úgynevezett vulkáni kapuk fejlődtek ki ilyen módon (huszti, munkácsi, ungvári kapu). A kisebb folyók eleven ereje azonban nem tudott megbirkózni a vulkáni felhalmozódással, elsáncolódtak a vulkáni tömegek mögött, felduzzadtak és keresték az utat a nagyobb folyók áttörései, kapui felé. Ezért némelyik folyónak a fa koronájához hasonló ágas-bogas vízrendszere alakult ki. Legtanulságosabb az Ungé. A hegylábi előmélyedések vízrajza mindenütt zűrzavaros, kacskaringós, de a Szatmári síkság e tekintetben vezető helyen áll. A Szamos is, Tisza is hatalmas kanyarokat építve vándorol végig a síkon, szétágazva, újra egyesülve, egymás csatornáiba kötve. E nagyon bizonytalan futásnak nemcsak a folyók építő és pusztító tevékenysége során jelentkező különböző hordalékszállító képesség oka, hanem a jelenkong tartó apróbb mozaikszerű felszínmozgás is. A harmadidőszaki felszín a mai folyóvízi üledékek alatt igen változatos domborzatú, de az alapzat változása nem állt meg a pleisztocénben és a holocénben, sőt felerősödött. A hegyek előterében a Pannónia rétegek vastagsága 400 m-től 1200 m között változik és bennük ÉNy-DK irányú bemélyülések keletkeztek. A pannóniai rétegek tetején negyedidőszaki rétegsor van döntően durva szemű üledék: kavics, kavicsos homok, aminek vastagsága 50-200 m körül váltakozik. A Tiszától délre eső síksági részen a vastagabb és vékonyabb vonulatok ÉNy-DK-i irányban alakultak ki a Kraszna, Szamos és Túr K-Ny-i, a Tisza, Szernye és Latorca futásának megfelelően. A Tisza-Szamos-Túr-vidéki síkság területe már a periglaciális ópleisztocénben majdnem a mai térszínig feltöltődött és a fiatalabb pleisztocén és holocén üledékek aránylag vékony sorozatként fedi azokat. A feltöltődés már a pliocénben megkezdődhetett. A negyedidőszak alatt 6-7 kavicsréteg halmozódott fel a hegylábi vályúban, illetve az így kialakult síkságon, ami a feltöltődés szakaszosságára utal, valamint arra is, hogy a süllyedék nem fiatal. A holocén rétegek szintén kaviccsal indulnak és felfelé elfinomodnak, homok, iszap, agyagba mennek át. Vastagságuk nagyon változó, néhány métertől 40-50 m-ig terjedhet. Felszínükön tőzeges lápföldek alakultak ki, máshol szikesedő foltokat találunk. Az eddigi kutatások alapján igazoltnak vehetjük, hogy az Északkeleti Kárpátok és Erdély felöl érkező folyók a pleisztocén végéig egy egységes törmelékki'ipot építettek fel az Alföld EK-i részén, mely törmelékkúpnak az egysége a Beregszatmán síkság és a Bodrogköz óholocéntól tartók szakaszos süllyedése és a Nyírség emelkedése következtében megszűnt. Ugyanígy igazoltnak vehetjük a Szamos holocénkori többszöri mederváltozását a Bereg-szatmán síkság Ny-i területének a környezetéhez képest fokozatosan erősödő sülylyedése következtében, valamint a Nyírség futóhomok-formakmcsének holocén, fö vonásaiban a mogyorókorban történt kialakulását. V. A Felső-Tisza vízgyűjtő természetes növényzete A Tisza vízgyűjtőjében az emben társadalom tájátrendező tevékenysége elsősorban a hegyvidéki gyűjtőterületek növénytakaróját érintő beavatkozásoknak a lefolyás-nagyságrendekre gyakorolt visszahatásait énnti E tekintetben azért részesíthetjük előnyben a hegyvidéki vízgyűjtőket, mert közismerten a kis reliefenergiájú síksági vízgyűjtőkön ez a faktor nem játszik számottevő szerepet, hiszen például a tiszai Alföldön, ahol évi átlagban 600 mm a csapadék, az éves párolgás mértéke pedig eléri a 700 mm-t, lényegében nincs is említésre méltó lefolyás, s ezen a tényen az sem változtatna, ha akár az egész Alföldet erdők borítanák. A Tisza hegyvidéki vízgyűjtőin azonban, különösen az ÉK-i Kárpátokban és az erdélyi magashegyi körzetekben a csapadék mennyisége 10 %-tól 50 %-ig terjedő mértékben is meghaladja a potenciális párolgás értékét. Az ezen belüli aktuális értékek legfőképpen a növénytakaró minőségétől és az ettől szabályozott talajminőségi kategóriáktól függnek. Az árvíz-levonulási periódus, másrészt pedig megnövekszik az árvíz hozamösszege is. Következésként a korábban megépített gátrendszerek egyre inkább alulméretezetteknek tűnnek a rohamosan feltöltődő árfelületeken mind kevésbé elférő áradmányhozamok együtt-tartására. Sajnos a területfejlesztési tervezők ma még alig számolnak azzal a korunkra jellemző sajátossággal, hogy az erdő és a mezőgazdasági kultúrák területének egyre intenzívebb hasznosítása erőteljesen megnöveli a hegyvidéki gyűjtőterületek lefolyási hányadát, ami többszörösre fokozhatja a vízhozam csúcsokat ugyanúgy, mint a lehordásra kerülő talajok és kőzet málladékok abszolút mennyiségét, mégpedig többnyire a gyűjtőterületekről távol eső folyószakaszokon. Ez a téma a környezetvédelem egyik legsúlyosabb kérdése, amely az eddigieknél feltétlenül nagyobb figyelmet kívánna! Az erdő kiterjedése a Felső-Tisza vízgyűjtőjében A vízgyűjtő megnevezése Erdőkiterjedés km

2 Erdőborítás % Felső-Tisza 6163 48 Szamos és Kraszna 6095 32 Bodrog 5180 39 Ismeretes, hogy a Tisza mentén kiterjedt erdőirtásokról, a művelési ágak lényeges változásairól nem állnak rendelkezésünkre hiteles számszerű adatok. A Kárpát-medence erdei beleértve a hegyvidéket is - telepített erdők, amelyet tervszerűen kellene kitermelni, felújítani, és nem szabad engedni pusztulásukat. Az erdő talaja víztároló, a mezőségeké vízpazarló. Az erdő a csapadék vízhozamát csak addig csökkenti, míg az alomtakaró és a talaj fel nem telt vízzel. Ezt követően nem tudja betölteni a víztároló szerepét. Az ember beavatkozását, erdőirtó és mocsárlecsapoló tevékenységét megelőzően a medence-rendszer belsejének er-