Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

3. szám - Andó Mihály: A Felső-Tisza vízrendszer hidrogeográfiai adottságai

140 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. 3. SZ. dős-steppe vidékeit a közbenső és az egész Magyarországot körülzáró domb és hegyvidékek területén magassági övekbe tagolódó erdőségek keretezték és keretezik jórészt még ma is Minthogy nagy átlagban a hőmérséklet a magassággal csökken, a csapadék mennyisége viszont növekedik érthető, hogy a nagy hó- és fényigényű, de kisebb vizigényű tölgyeket nagyobb magasságban a kisebb hő- és fényigényű, de nagyobb vízigényű bükkösök, majd még feljebb az igénytelen fenyvesek, főleg a nedves-hűvös éghajlatot kedvelő lucfenyő állománya váltja fel. A Kárpát-medence és hegyvidéki térsége növénytakarójának florisztikai tagolódása a mai éghajlatot, közvetve a domborzatot tükrözi A Kárpáti térség növényzetében az ÉNy-i É-i hegyvidék elkülönül az ÉK-i Kárpátoktól, annyiban, hogy itt a fajok száma kisebb, viszont nagyobb a délorosz sztyeppekkel közös ún. trópusi és kontinentális fajok száma. Még jelentősebb különbségek vannak az éghajlat és a domborzat megszabta növényszövetkezetek elrendeződésében Minthogy sem a hőmérséklet és csapadék mennyisége, sem más éghajlati elem nem kizárólag a tengerszint feletti magasság függvénye, csak hozzávetőlegesen mondhatjuk, hogy a tölgyesek felső határa az Északnyugati-Felvidéken 700, keleten több mint 800 m; a bükkösök nagyjából 3001300 m között, a fenyvesek északnyugaton 500-1400, keleten 800-1500 m között helyezkednek el fölöttünk már alhavasi és havasi növényzetet találunk. A Keleti-Beszkidekben, de még inkább a Máramarosihavasokban, közelebbről a Popadján, Szvidovecen, Hoverlán, Pop Ivánon, az erdőhatár fölé, a gyéren képviselt vörösfenyővel cirbolyafenyővel kevert törpefenyő-cser] ék övébe nyúlik a hegység teteje. A Máramarosi-havasokban a törpe boróka és havasi rózsa állományai vezetnek át a havasi égerrel váltakozó törpefenyő övéből a havasi gyephez. Az egyes tölgyes vagy bükkös állományban is van természetesen aljnövényzet: gyepszint, csetjeszint; leggazdagabb a gyertyánon kívül hárssal, juharral, vadalma-, vadkörte-, vadcseresznyefákkal is gyakran társuló kevéssé zárt lombú és amellett még sokszor parkerdőszerü ritka tölgyesekben: itt különösen a virágos cserjék, mint a som, galagonya, vadrózsa, kökény jelenléte jellemző. Igazi "tarka erdő" ez, más mint a zártlombú bükkös homálya, ahol inkább csak kora tavasszal díszlenek a gyepszint virágai. A legszegényebb az aljnövényzet a fenyvesekben. Természetesen igen szegényes a túlságosan meredek lejtők növényzete, minthogy ilyen helyeken a törmelék nem áll meg. Egyébként azonban sok helyen maga a növényzet késlelteti a törmelék mozgását, így pl. a hegységeinket tagoló "V" alakú völgyek lejtőin: ha az erdőt kiirtják, a lejtő sokszor csupasszá válik. A térszínen képződő törmelékből az éghajlattól és növényélettani folyamatoktól fiiggő vegyi folyamatok alakítanak talajt. A legmagasabb, legcsapadékosabb és egyben jórészt fenyvesekkel, kisebb részben bükkösökkel borított hegységek területén erősen kilúgozott, tápanyagban szegény, savanyú humuszos szürke erdei talaj, néhol meg éppen durva törmelékkel kevert váztalaj alakult A tölgyesek vidékén inkább barna erdei talajt találunk s ez átvezet a medence belsejének sókban gazdagabb, telített humuszos, sötétbarna-fekete mezőségi talajaihoz. Ezeket a különböző anyagkőzeteken is első sorban az éghajlat sajátságaitól függő, tehát lassú folyamat eredményeként kialakult talajöveket megszakítják a folyók völgyeinek folyton megújuló friss öntéstalajai, sőt sokszor kavicsból álló s csupán vékony iszappal takart hordalékmezői. Irodalom Andó M. - Vágás I. 1973.: The Great Flood in the Tisza basin 1970. Tiscia. Szeged Andó M. - Vágás I. 1977 : The Main Characteristics of the Surface Highwaters of the Tisza River System Acta Geogr. Szegediensis Andó M. - Vágás I. 1979.: Hidrological Factors of the Flood at Szeged in 1879. Acta Universitais Szegediensis, Tom. Andó M. - Vágás I.: 1973 : The Great Flood in the Tisza Valley in 1970. Studia Geomorphologica Carpathv-Balcenica Krakow. Andó M. 1971.: A tiszai vízrendszer árvízhelyzetének főbb természeti földrajzi összetevői. In.: Vízügyi Dokum. és Tájékoztató Iroda Bp. Andó M. 1972.: A tiszai vízrendszer árvízhelyzetének főbb természeti földrajzi összetevői. In.: ,Az Alsó-Tisza vidéki nagy árvízvédekezés, 1970". Vízdok. Bp. Andó M. 1974.: Atlasul Secani nurilor dim Romania. Institut de Meteorologie si Hidrologie. Bucuresü Andó M. 1979.: A magyarországi árvízeket előidéző edőjárási helyzetek áttekintése. In.: .Ávízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon. Országos Vízügyi Hivatal, Bp Andó M. 1994: A Tisza-folyó vízjárásának hidrológiai, geográfiai, geológiai és környezettechnikai összetevői. MrA doktori értekezés. Bp. 1994. (Kézirat) Babos Z. - Major L. 1939.: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon Vízügyi Közi. Bp. Babos Z. 1939.: Ármentesítés és belvízrendezés Magyarországon. Vízügyi Közlöny Bp, 32-91. és 222, 229. Bacsó N. 1948 : A hőmérséklet eloszlása Magyarországon. O M. 1 hiv kiadv. Magyarország éghajlata 5. sz. Bp. Bacsó-Kakas-Takács 1953.:Magyarország éghajlata O. M I hiv. kiadv XVII. k„ Bp. Balla Gy. 1954.: A Nyírség és a Bereg-szatmári síkság néhány geomorfológiai problémája. Földrajzi értesítő III. évf. 4 tüzet. Bp Bleahu M. 1971.: Les surfaces d'aplanissement karstique des Carpates romanie? - St. geom. carp bale V. Borsy Z. 1954.: Geomorfológiai vizsgálatok a Bereg-Szatmár-i síkságon. Földrajzi Értesítő, III. évf. 2. f. Bulla B. - Láng S.: Geomorfológiai tanulmányok a Lápos vidékén. Földrajzi Közi. LXXII. k. Bp. Bulla B. - Mendöl T. 1947 : A Kárpát-medence földrajza. (Geography of the Carpatian Basin). Bp Bulla B 1940.: A Nagyág, a Talabor és a Tisza teraszai. Földrajzi Közi. 68. k. 270-300. o. Bulla B 1941.: A magyar medence pliocén és pleisztocén teraszai. (Pliocene and Pleistocene terraces of the Hungarien Basin). Földrajzi Közi. Buletiruul Meteorologie Ammal: Bucuresti 1920-1950. Bulla B. 1941 : A Máramarosi-Kárpátok penglaciális jelenségeiről. Földtani Közlöny Directiunea Generalä hidrometeorologicä de pe längä consiliul de Ministn: Annauarul hidrografic 1917-1950., Bucuresti Directiunea Generalä Hidrometeorologicä de pe längä consiliul de Ministri: Buletinul Meteorologie Annual. Bucuresti 1920-1950 Erdős F.: Tisza szabályozás. A M M. és É.E.K. 54. k. 5-6. sz. Ferenczy /• 1937.: A Csonka-Szatmár és Csonka-Bereg megyében végzett földtani kutatómunka eredményei. Földtani Int. évi jel 1929-33 Fodor F. 1953.: A Szamos-hát ósvízrajza Földr Közi. Bp Hajósi F. 1954.: Adatok a Tisza vízgyűjtőjének csapadékviszonyaihoz. OMI Kiadvány 29. sz. Akadémiai Kiadó, Bp. Hermann J. (szerk ): Erdély és a részek térképe és helységnévtára (készült Lipsky János 1806-ban megjelent müve alapján) Szeged 1987 Hidrológiai Atlasz 1955.: A Felső-Tisza I. sorozat VITUKI Kéri M. 1953.: A csapadék összegek gyakorisága Magyarországon 50 évi megfigyelések alapján. OMI kiadvány Bp Kéz A. 1940.: A Felső-Tisza és Tarac teraszai. Földrajzi Közi., 68. k. 150-186. o. Kis Gy. Z. K. 1978.: Románia ásványvizei. Tud. enciklopédia, Bukarest Koch A. 1990.: Erdélyrészi-medence harmadkori képződményei I., II. (Tertiary formations of the Transylvanian Basin) Magyarhoni Földtani Társulat, Bp. Láng S. 1942.: A Huszti kapu és a Királvházai-öböl teraszmorfológiája. Földrajzi Közlemények 70. k_ Lászióffy W. 1982: A Tisza. Vízimunkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben. Akad. Kiadó M. Valcea V. - V. Sasu Alex 1981. Geogratia Carpa(ilor si a Subcarpatilor romäne$ti Ea. d Bucuresti