Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

3. szám - Andó Mihály: A Felső-Tisza vízrendszer hidrogeográfiai adottságai

138 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. 3. SZ. 20-25 km széles. A folyó esése a Szatmári-síkságra érkezé­séig Tiszaújlak (Vilok) 160 km hosszon kilométerenként át­lag 8,2 m A Szatmári-síkság szélétől Tokajig 210 km hosz­szon 30 cm/km az átlagos esés, míg Tokajtól Szegedig 480 km hosszon mindössze 4 cm/km. A Tisza évi közepes vízhozama Tiszaújlaknál 200 m 3/s, Tokajnál 450 m 3/s, Szegednél 790 m 3/s. A hegyi patakokból megnövekedett Tisza az Alföldre érve már komoly folyó és bár az Alföldön már nem sok mellékfolyót vesz fel, átlagos vízhozama mégis négyszeresére növekszik a torkolat közelé­ig, mivel a talajvizet is megcsapolja, mégpedig igen nagy mértékben. Ennek a jelenségnek fontos szerepe van a felszín alatti rétegek vízforgalmában 10-20 m mélységig. A hegyvidék folyóinak hidrológiai paraméterei jelentősen különböznek egymástól. Ami többnyire megegyező, hogy valamennyi hegyi folyó forrása a kárpáti homokkő hegység belső oldal lejtőjén ered. Értékelésünk során a Tisza és mellékfolyóit és szűkebb környezetüket ismertetjük. A Fekete-Tisza (Csorna-Tisza) a Szvidovec tövében 1680 m magasságban ered, 567 km 2 területről gyűjti össze a lefolyó vizeket, hossza 50,3 km folyási iránya előbb Ny-K majd É-D-i irányú. A Szvidovec hegység ÉK-DK irányú hegyvonulatának é­szaki lejtőjén van a forrása, környezetében számos hegyi pa­tak összefolyásából válik gyorsan folyó hegyi patakká. A völgy eleinte széles, de csakhamar szűkül, majd ismét széles völgy következik, ahol az Apsinec-patakkal egyesül a sűrű erdei fenyvesek között. Korábban az Apsinec-patakon he­lyezkedett el egy víztároló, amely megszűnt. A hegyi-patak­nak 15-20 m széles szűk medre van, ami az Okola hegy ol­dalába vésődött. Itt már a hegyvidéki környezetben számos magas kiemelkedés van, a Bratkivszka és a Csorna-KJeva, dél felé a Szvidovec vonulata, míg kelet felé távolban a Ho­veria (Hóvár) tömege emelkedik. A völgyből ösvény vezet a Fekete-Tisza forrásához, ahol a kristálytiszta vízsugár bu­gyog. A Fekete-Tisza felső szakaszán központi helyet foglal el a Kőrösmezői (Jaszinja) medence. Kőrösmező 12 km hosszan terül el a Fekete-Tisza és a Lazescsina völgyében. A medence legnagyobb hossza 14 km, szélessége 8 km. A te­rület felszín-alaktanilag 200 m átlagmagasságú dombvidék. Kőzetanyaga palás homokkő, csillámos homokkő többnyire kőolajjal átitatva. A Fekete-Tisza (Csorna Tisza) a Fehér-Tiszával (Bjela­Tisza) való egyesüléséig 44 6 km-es völgyhosszal és 50,3 km meder szakasszal rendelkezik. A vízgyűjtő legmagasabb pontja 1788 m tengerszint felett. A mederszakasz felső vég­pontján a partok abszolút magassága 1680 m, az alsó vég­pontján pedig 460 m. A vízgyűjtő kiteijedése 564,4 km 2 a mederszakasz abszolút esése 1220 m, átlag esése 24,2 %o. Összegezve a völgyszakasz átlagos esése 27,4 %Q. A Fehér Tiszának (Bjela-Tisza) is több forrása van, 1600 m magasságból indulva 489 m 2 területről 34 km hosz­szan gyűjti össze a lefolyó vizeket Rahó (Rahív) É-i részén (Usztyiriki mellett) a Tisza folyó két ága egyesül. A Fehér Tisza kelet-nyugati irányú folyóvölgyet alakít ki, ennek for­rása a Csorna-Hora alpi hegylánc DNy-i lejtőjén, a Sztrig (Asztag) 1650 közelében van. (A szegedi Geo-Environ civil szervezet 2000-ben ukrán-magyar nyelvű táblával jelölte meg a Fehér-Tisza forrását.) A Fehér Tisza torkolatától Ny­K-i irányban a Csorna Hora csúcsáig 27 km légvonalban, az É-D irányban a Pietrosz hegyláncolatig 21 km, míg a Pop-I­ván csúcsáig 25 km a távolság. Az ÉK-i vízválasztó magas­latok valóságos alpi tájat nyújtanak (Konecz 1517 m, Szesul 1728 m, Pietrosz 1784 m, Hoverla (Hóvár) 2061 m, Csoma­Hora 2020 m). Különösen figyelemre méltó a Csorna-Hora láncolat, a­melynek több, 2000 méternél magasabb csúcsa van (Hover­la (Hóvár) 2061 m, Danec 1822 m, Turkul 1933 m, Tomna­tek 2018 m, Munczel 2032 m, Csorna-Hora 2020 m). A ha­vasi láncolat DK-i végződésénél egy másik sorozat követke­zik (Gora-Vaszkul havas 1737 m, Vihid 1471 m, Stig 1650 m). A nagyobb vízválasztó magaslatok közül a megemlíthető még a Pop-Iván (1946) és a Berlebacs havas (1937), a Ma­gura-csúcs 1489 m, és a Mencsul (1880 m) A domborzati adottságok a Fehér-Tisza mellékágainak jelentős vízbázist jelentenek. A Fehér-Tisza a jobboldali patakjai közül a Pavlik, Bogdány, Hoverla Rohnieska (Tiszcsora) patak, a baloldali mellékágai közül: a Vidncka, Voczky, Kvaszcsik, Scsaul, Stohovec-patakok említhetők, de ezeken kívül még számos táplálja a Fehér Tiszát. A Fehér-Tisza (Bjela Tisza) a Fekete Tiszával (Csorna Tisza) való egyesülésig bár kisebb hegyi folyónak számít, paraméterei néhány esetben meghaladják a Fekete Tiszáét (Csorna Tisza) A folyó mederszakaszának hossza 33.6 km, a völgy hossza pedig 31.8 km, a vízgyűjtő legmagasabb pontja 2061 m. A mederszakasz felső végpontjában a partok abszolút magassága 1600 m, az alsó végpontján pedig 460 m. A me­derszakasz abszolút esése 1140 m, átlag esése 33,9 %o, a völgyszakasz átlagos esése 35,8 %o, a vízgyűjtő terület kiter­jedése 486.9 km 2. A Visó-folyó (Viseu) Máramaros legkeletibb részén ered és Róna Polana mellett ömlik be a Tiszába. A vízgyűjtő ki­teijedése 1606 km 2, 80 km hosszú medrének forrása a Rad­nai havasokban a 2305 m magas Nagy-Pietrosz (Pietrosul Rodnei) lábánál 1693 m magasságban ered és 80 km-es ú­ton éri el befogadóját. Kisvíznél 3,6 m 3/s, átlagban 29,4 m 3/s, árvíznél 1020 m 3/s a jellemző vízhozam A folyó Bist­ra-helységig vadregényes tájon, - szűk keskeny völgyben ­folyik. Bistra-Ruszkova települések között azonban kiszéle­sedett völgye. A területen különféle kőzetek kristályos palák övezik a folyót. Közöttük egyes mészbetelepülés kisebb-na­gyobb kiteijedésben fordul elő mint mészkőpala, tömött, vagy breccsa szerű mészkő. A kristályos palák mindkét ol­dalán a kárpáti homokkő terül el, mely kréta, eocén és oligocén korú kőzetekből áll A Visó jobboldali mellékágai: a Ruszova-Rika, továbbá a Krasna- vagy Frumsieva-patak, a Bistra vize és a két Runkul-patak említhető még meg. Az el­ső patak kivételével mind a Pop-Iván hegytömegéből ered A Visó baloldali vizei közül egy sem jelentős. Az Iza-folyó (Iza) a Radnai havasokban (Munti Rodnei) ered. Vízgyűjtő területe 1303 km 2, hossza 83 km. Baloldali mellékfolyója a Lápos (M. Tiblesului) és a Gutin (M Gutin­ului) Völgye töréses szerkezetű, aminek DK-ÉNy futását a Tisza is követi. Jellemző vízhozama kisvíznél 1,58 m 3/s, át­lagos vízhozam 15,9 m 3/s, árvíznél 660 m 3/s. Torkolata után az Avas-(Montii Oasului) és a Nagyszőllősi (Vinogradiv) hegységek között az ún. Huszti kapuban a Tisza kiszélese­dett folyóvölgye előbb felveszi az É-i mellékvizét; a Taracot (Tereszva), amely a Máramarosi-havasok DNy-i lejtőjén e­red. A forrásvidékén az 1742 m-es Popadja található. A fo­lyó vízgyűjtője 1224 km 2, hossza 85 km. Jellemző vízhozam kisvíznél 3,57 m 3/s, átlagos vízhozam 8,4 m 3/s, árvíznél 663 m 3/s. A Talabor (Tereblja) vízgyűjtő kiterjedése 766 km 2 hossza 91 km, jellemező vízhozama kisvíznél 40,5 m'/s, át­lagos vízhozam 4,18 m 3/s, árvíznél 356 m 3/s. A Máramaro­si-havasok D-Ny-i lejtőjén ered. A Nagyág-folyó (Rika) az

Next

/
Thumbnails
Contents