Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

2. szám - Faludi Gábor–Kalocsa Béla: A fokok történetisége és funkciója – Adalékok egy vitához

128 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. 2. SZ. visszavonuló víz emberi segédlet nélkül, avagy azzal hozta létre. A természetet a körülményeknek megfelelően az ember sok generációs tapasztalata alapján alakította és hasznosította. A fokokat az ártéren élők vagy ott tulajdonnal rendelkező gazdálkodók - mint említettük - fontos eszközként használták. Szerepük lokális, esetenként regionális, a folyó, illetve az ártér egy-egy konkrét szakaszán volt jelentősebb, azonban ott is időszakos, átmeneti. Kétségtelen az is, hogy funkciójuk, szerepük a vízépítéseket, a folyószabályozást követően csökkent, változott, hiszen többségük (még, ha nevük esetleg a részletes régi térképeken, az emlékezetben, a szájhagyományban megmaradt is) kiiktatódott, ma már nem kapcsolódik a főmederhez. A magyarországi nagy folyók története azt mutatja, hogy az egyes, még oly jelentős, ismert, számon tartott fokok léte és funkcionálása sem az árvizeket nem hárította el, sem a hozzájuk csatlakozó nagyobb aszályos térségek vízellátását hosszú időre nem oldotta meg. Mindezekben segített vagy segíthetett. Mindkét probléma megnyugtatóbb kezelése csak szakszerű, műszaki beavatkozással, folyószabályozással, töltés-építéssel volt lehetséges a múltbah és lehet ma is. A felvillantott adalékok hitelességének és a kérdéskör megoldásának egyértelmű megfogalmazását olvashatjuk a nemzetközi látókörű és tekintélyű, kivételes képességű - a hazai gazdaságpolitikában Széchenyi nyomvonalát követő Türr Istvánnak a XDÍ. század utolsó évtizedeiben írt tanulmányaiban, előteijesztéseiben. íme, közülük kettőből rövid részlet: "Adatok az öntözéshez" c. 1871. februáijában írt cikkében Türr több ország (Spanyolország, Ausztria, mindenek előtt India) tapasztalatait, öntözéssel kapcsolatos eredményeit ismertette és elemezte tanulmányok, cikkek és személyes benyomásai alapján. A tanulmány összegező befejezése: " Magyarországon... két bajban szenvedünk, vagy vízben úszunk mint jelenleg, vagy minden elszárad vízhiány miatt." 1878 tavaszán az Országos Gazdasági Egyesület jószágigazgatási és vízhasznosítási szakosztálya rendezésében tekintélyes, nagyszámú közönség előtt tartott előadásából: "... Ha az adóalapot nem akarjuk megbénítani, még kél müvelet van, melyet meg kell csinálnunk. Az egyik a belvizeknek levezetése, a másik, hogy azzal összekötve amennyire csak lehet öntözési és hajózási csatorna létesíttessék. ...A két faktort, bármily módon és áldozatokkal meg kell teremtenünk, a vizek levezetését és az öntözést. ...Az Alföldön tömérdek földet, melyet az árvíz ellen védgátak által megmentünk, a climaticus szélsőségek ellenében is meg kell óvnunk. ... A tiszalöki tervezett csatorna által, Hortobágy vidékén Karcagon át egész Gyomáig a belvizeket levezetni, és öntözés által meg lehetne óvni, és emelni a földmívelést. ..." (Megjegyezzük, hogy Türr a polgári átalakulás és fejlődés egyik döntő eszközének tartotta - a Kárpát medence egészét átfogó - hatékony, komplex vízgazdálkodást, a belvízárvíz probléma rendezését, az öntözést, a vízi és vasúti szállítás optimális arányait stb.) 3.) Évtizedek óta figyelemmel kísérjük azokat a különböző tartalmú és terjedelmű írásokat, tanácskozásokat, amelyek a Duna magyarországi alsó szakaszának és közvetlen mellékének történetével, a folyamatos változó, változtatott természeti viszonyaival, vízi növény és állatvilágával foglalkoznak. Ha Gemencről - erről az egyedi arculatú, az eredeti természetes állapotot még némileg őrző Duna-ártéri tájról - hallunk, olvasunk, érdeklődésünk fokozott, hiszen itt, illetve ott, vele, benne élünk. A gyakorlatban láttuk a hasznosítás és a megőrzés alapvető, újratermelődő ellentmondásait, a különböző, legtöbbször kényszerpályán mozgó beavatkozásokat, a sokszor egyenlőtlen erők küzdelmét, az érdekek ütközését, a szervezet és funkció, a hatóság, a hatalom, a hozzáértés, a tisztesség, a lelkiismeret eseti feszültségeit, az egyirányúság és összehangoltság gyengeségeit, a megkésettséget, a természet - fokozottan a vizes élettér - zsugorodását, néma szenvedését. Tapasztaltuk és tapasztaljuk ugyanakkor azt is, hogy a mikrofonba mondott, esetleg papírra vetett, a képernyőn megjelenő szöveg, vagy látvány éppen úgy nem vitte előbbre ügyét, mint a nosztalgia, az idealizálás, a túlfűtött érzelem, a túlzó lelkesedés, a drasztikus kirekesztés vagy a túlzott aggódás sem. A holland indukálású és támogatású, magyar szakemberek által kidolgozott revitalizációs törekvések első gyakorlati lépései már jelentős elmozdulást jelentenek. A kibontakozóban lévő újjáélesztési folyamatban - a komplexitás egyértelmű követelménye mellett - kétségkívül kulcselem a víz léte vagy hiánya. Látjuk, tapasztaljuk azt is, hogy a szükséges vízmennyiség biztosításában vagy a fölösleg elvezetésében helyet kap lokális, esetleg regionális fünkcióval a korabeli ártéri gazdálkodás tovább élhetőéltethető néhány eleme is, és azt is, hogy mindezek "honosítása" nem könnyű feladat. 1. ábra. Fokok a Duna mellett Gemenccel szentben