Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
2. szám - Bezdán Mária: Árhullámok befejeződése a Közép- és Alsó-Tiszán
123 Árhullámok befejeződése a Közép- és Alsó-Tiszán Bezdán Mária VIZITERV Consult Kft., 1142. Budapest, Teleki Blanka u. 15-17. Kivonat: A tanulmány a Szerző statisztikai vizsgálatai alapján meghatározza, hogy a Tisza Tiszafüred alatti szakaszain az árhullámok vízállásának tetózése hány alkalommal haladt a vízfolyás irányával ellentétesen (alulról fölfelé) az 1901-2000 időszakban. Hasonló vizsgálata igazolja, hogy a Tisza melyik szelvényben milyen számban fordult elő a vízállásoknak az árhullámot befejező, az időben legkésőbb bekövetkező tetózése. Ebből következik, hogy a Tisza középső- és alsó szakaszán a torkolatban bekövetkezötól eltérő tetözések nincsenek helyhez kötve. Kulcsszavak: árhullám, tetözcs, Tisza. Bevezetés A Tisza Vásárhelyi Pál által megtervezett, és a XIX. század második felében elvégzett szabályozása - a folyó töltésrendszerének kiépítése és elfajult szakaszainak átvágásos megrövidítése - átrendezte a fő- és mellékfolyók lefolyási viszonyait, megemelte árvizeik szintjét, megváltoztatta az összetorkolló vízfolyások egymásra hatásának időbeliségét és mértékét. A szabályozást követő 125 év vízjárásának tapasztalatai fontos hidrológiai változásokat, addig nem-, vagy csak kevéssé ismert összefüggéseket igazoltak. A Tiszán levonuló árhullámok jellegzetes tulajdonságává vált, hogy a felső szakaszokról elindult árhullám rendszerint nem a dunai torkolatban, hanem a folyó középső, vagy alsó szakaszán fejeződik be, vagyis időben legutolsó tetőzése a torkolat fölött, attól esetleg több száz kilométer távolságban is bekövetkezhet. Jelen tanulmányunk erről a jellegzetességről közöl és értékel az 1901-2000 időszakból származó számszerű adatokat 1. ábra. Az értékelésben szereplő főbb vízmércék vázlatos helyszínrajza A különböző árhullám-típusok előfordulása A Tisza folyó jellemző, és folyamatos vízrajzi adatgyűjtéssel rendelkező kiválasztott szelvényeiben (Szolnok, Tiszaiig, Csongrád, Mindszent, Szeged és Zenta, lásd: 1. ábra) az anyamederben maradó, illetve az azt elhagyó vízállásokra vonatkozóan külön kellett választani, meghatározni és statisztikailag értékelni a különböző típus szerinti, vagyis a felülről-lefelé, továbbá az alulról-felfelé haladó tetőzésű árhullámok számát A vizsgálat részletei: a.) A Tiszafüredtől a torkolatig teijedő folyószakasz központi szelvényére áttekintő gyakorisági vizsgálatot végeztem az összes 0-1000 cm-es vízállással tetőző árhullámra előfordulási hónapok szerint, és ezzel összefüggésben méteres lépcsőkben a tetőző vízállások szerint. Központi szelvényül Csongrád vízmércéjét választottam, nem csupán elhelyezkedése miatt, hanem, mert a meglévő tiszai vízlépcsők hatása itt a kisvizeknél is kevéssé számottevő. A gyakorisági áttekintés alapján megállapítható volt, hogy - Minél kisebb vízállással tetőztek az árhullámok, annál inkább a nyári"hónapokban. A legkisebb vizek esetében a július hó körül csoportosul a gyakorisági csúcspont, amely a vízállások növekedtével május felé kezd tolódni. Az anyameder szélét megközelítő 400-499 cm-es tartományban, még inkább az 500-599 cm-es tartományban a március hónap, onnan kezdve az április a domináns. A néhány 900 cm feletti eset a tavaszi hónapokat részesíti előnyben. - Az anyamederből kilépő árhullámok száma júniustól novemberig csekély, de nem annyira, hogy azok - következményeiket is tekintve - elhanyagolhatók lennének. - Az áttekintő vizsgálat fontos tanulsága, hogy az anyamederben maradó s az azt elhagyó árhullámok tulajdonságai szemmel láthatóan különbözők A nagy árhullámok száma lényegesen kevesebb a kisebbeknél, s ami a legfontosabb: időbeli (naptári hónapot jellemző) előfordrlásuk megoszlása eltérő. Ezért a statisztikai vizsgálat sz. imára magasság szerint megkülönböztethető mindkét ár t.ullámféleség különválasztása gyakran indokolt. b.) A Tisza, mint föfolyó "fordított" irányban - vízfolyással ellentétesen - haladóan kialakult tetőzései eseteibe. i lényeges megkülönböztetni azt, hogy melyik mellékfolyó közvetlen hatása, illetve dunai visszaduzzasztás és süllyesztés volt ezeknek okozója. Az 1. táblázat ennek figyelembevételével készült. c.) A "fordított" irányban haladva tetőző árhullámok száma 1901-2000. között a megnevezett vízmércék 0 cm fölötti tartományában a következő volt:
